Major Ildikó: Mindenkinek fontos szerepe van a csoportban

Versenyzőként korán, serdülő korában fordított hátat a sportágnak, aztán az édesapja halála utáni időszak döbbentette rá arra, hogy legszebb éveit a víz mellett töltve, a kajak-kenu sportnak köszönhette. Az újrakezdést már edzőként élte meg Major Ildikó, akinek idén eddig két versenyzője, Kövesdi Patrik és Nemes Réka jutott ki korosztályos világversenyre.

Hogyan kezdődött a kapcsolata a kajak-kenu sporttal?

Édesapám vitt le, az ő ötlete volt, hogy sportoljak, kajakozzak. Akkor kezdődött a sporttagozat a helyi iskolában, melynek elemeként a délutánokba bekapcsolódott a vízi sport. Ezért is nagyon fontos számomra a helyi gyermekeket bevonzani sportágunkba, pontosan tudom, hogy gyerekként milyen sokat kaptam. Sajnos viszonylag korán, serdülő koromban abbahagytam a sportot, mert még csak tizennégy éves voltam, amikor apu meghalt és egy rendkívül nehéz időszak következett az életemben. Nem voltunk rosszak, Diósi Líviával párosban értem el sikereket a korosztályos magyar bajnokságokon, de akkor nem tudtam volna folytatni. Aztán később rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el, hiszen a legszebb pillanatok a kajakozáshoz fűztek, így edzőként próbáltam meg visszajönni a sportágba. Edzőim Hubikné Tarjáni Éva és Horváth Annamária megtanított a sportág szeretetére, értékeire, nekik is köszönhetem, hogy ma itt vagyok. Horgos Lajos segített, biztatott a pályám elején, ő mutatott be az akkori igazgatónak, így kerültem a VVSI-hez, majd ezt követően a Kovács Katalin Akadémiához.

Mire a legbüszkébb az eddigi edzői pályafutásában?

Két szakaszra bontom ezt az időszakot. Három gyermekem születése előtti időkben olyan kiváló kajakosok fordultak meg a kezeim között, mint az olimpiai ezüstérmes Tóth Dávid vagy Dobos András. Dávid első éves ifiként Európa-bajnoki ezüst-, majd másodéves ifiként világbajnoki aranyérmes lett. Andris pedig Eb-bronzot szerzett a később olimpiai bajnok Dombi Rudival egy hajóban. A szülés után 2012 májusában tértem vissza erre a pályára, az volt a kitétel, hogy toborozzak saját csapatot magamnak. Így fogtam a babakocsit és a kétéves kisfiammal végigjártuk a környező iskolákat. Ebből a csoportból nőtt ki a vasárnap ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmet nyerő Kövesdi Patrik és a hamarosan a moszkvai maratoni Európa-bajnokságon szereplő Nemes Réka is.

Mi okozza az edzői munkában a legnagyobb örömöt?

Számomra ez hivatás. Nagyon szeretek gyerekkel foglalkozni, a célokat közösen, velük együtt elérni. Szeretem a nevelőmunkát, amelyben nem csak az a lényeg, hogy valakiből jó sportoló, hanem értékes, jó ember is váljék. Hiszek a csapatépítésben, hogy egy-egy csoportban minden egyes tagnak fontos szerepe van. Van, aki úszásban húzza a többieket, van, aki a futásban, van, aki jó barát tud lenni, van, aki azért felelős, hogy a csoport jó hangulatban töltse el az edzéseket és egy ilyen kohézió tud eredményt is hozni. Akadt olyan évem, hogy pontosan ezeknek az értékeknek köszönhetően is kilenc válogatott versenyzőm volt. 2020-ban öt versenyzőm jutott ki és érmekkel tért haza az Olimpiai Reménységek Versenyéről. Nagyon büszke vagyok a csapatomra!

A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia által biztosított szakmai háttér mit jelent a munkájában?

Jelenleg minden adott ahhoz, hogy jól tudjunk dolgozni, minden segítséget, támogatást megkapunk annak érdekében, hogy eredményesek lehessünk. Gyógytornász, pszichológus, dietetikus áll a rendelkezésünkre, ezzel áll össze kerekké a mi munkánk. Elindultunk egy úton, és nem vagyunk türelmetlenek, szeretnénk, ha mindenki a saját korosztályában tenné meg az első sikeres lépéseit, és megérezné, hogy van lehetőség a fejlődésre. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy a gyerekeim megragadhassák ezeket a lehetőségeket!

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia