Gyertyános Gergely: Egybecsengtek az elképzelések

Korábban Ázsiában és Új-Zélandon edzősködött a magyar kajak-kenusport történetének egyik nagyszerű sprinterkajakosa, Gyertyános Gergely, aki nyáron csatlakozott a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia szakmai stábjához. „Gyertya” a serdülő, ifjúsági és U23-as fiú kajakosok felkészítéséért felel egyesületünkben.

Ha a férfi 200 egyes történetét nézzük, akkor bizony van mire büszkének lennie. A kilencvenes évek legendás sprintere, Fehérvári Vince mellett ugyanis ön az egyetlen olyan kajakos, aki világbajnoki érmet tudott szerezni ebben a számban, 2007-ben Duisburgban lett bronzérmes.

Igen, mi ketten állhattunk dobogón, és persze most Tokióban Tótka Sándor, aki megnyerte ezt a számot az olimpián. Valóban büszke vagyok erre az eredményre, sőt, az egész sportolói pályafutásommal elégedett lehetek, hiszen az egyes bronzérme mellett négyesben arany- és ezüstérmet is nyertem világbajnokságon, több Európa-bajnokságon és világkupán sikerült eredményesen szerepelni, egyáltalán nincs hiányérzetem.

Mikor tudatosult önben, hogy edzőként szeretné folytatni pályafutását?

Már versenyzőként készültem rá, mert mindig is úgy éreztem, szeretném visszaadni mindazt, amit a sportágamtól kaptam. 2006-ban kezdtem el ezzel tudatosabban foglalkozni, igaz, az aktív pályafutásomat csak 2012-ben hagytam abba. De valójában onnantól datálódik az edzői pályám, noha akkor még nem Magyarországon, hanem külföldön próbáltam szerencsét.

Többször is megfordult Ázsiában.

Így van, belevágtam egy nagy kalandba, s először Mianmarban kezdtem el edzősködni, ahol sikerült jó munkát végeznem, hiszen régiós szinten remek eredményeket értem el a csapatommal. Ráadásul rengeteg gyönyörű helyre eljutottam, nagyon inspiráló volt ez az időszak. Később Új-Zélandon folytattam a munkát a feleségemmel, ahol egy helyi klubnál, valamint az ifjúsági válogatott mellett dolgoztam, korábbi tanítványom, Alicia Hoskin most benne ült a Tokióban negyedik helyen záró új-zélandi csapathajóban. Aztán újabb fordulat következett az életemben, egy rövidebb időszakra hazatértem, és a BKV-nál helyezkedtem el, mint szakosztályvezető és edző. Ezt követően pedig ismét Ázsia felé vettem az irányt, a kínai ifjúsági és U23-as válogatott vezetőedzője lettem, csak a koronavírus-járvány közbeszólt, szerződést kellett bontani én pedig hazaköltöztem, és itthon szerettem volna megtalálni a helyem.

Hogy kötött ki az Akadémián?

A vezetőséggel többször is beszélgettem a lehetőségekről, és úgy éreztem, nagyon egy irányban gondolkodunk az utánpótlásképzést illetően. Engem mindig is motiváltak az új dolgok, a fejlődés, a fejlesztés lehetősége, és az Akadémia céljai egybecsengnek azzal, amit én is képviselni szeretnék az utánpótlásképzés terén. A sukorói fejlesztéseknek köszönhetően világszínvonalú sportkomplexum épül, az eszközfeltételek biztosítottak, a felkészítés különböző területein a megfelelő szakemberekkel tudunk együttműködni, és mi magunk is folyamatos képzéseken veszünk részt, így jóval tudatosabban tudunk koncentrálni az adott korosztályokra, biztosítva ezzel a hosszú távú sikerességet. Örülök, hogy csatlakozhattam ehhez a szakmai munkához.

Ha akadémiai edzőként elképzel magának egy jövőképet, mi jelentheti a sikeresség első mérföldkövét?

Ezt elég nehéz konkretizálni, hiszen a megalakulás fázisában vagyunk, most fektetjük le az alapokat. Szeretném, ha az edzésmódszertan szempontjából olyan rendszert hoznánk létre, amely folyamatos fejlődést generál a sportágban. A sukorói akadémiai rendszer egyedülálló Európában ebben a sportágban, nagyon izgalmas időszak ez a számunkra és én élvezem minden pillanatát.

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia