Sinka-Mihályi Adrienn: Egy-egy edzés után feltöltődve megyek haza

A szolnoki Holt-Tiszán kezdődött utánpótlásedzőnk, Sinka-Mihályi Adrienn pályafutása, aki egy iskolai toborzásnak köszönhette kapcsolatát a kajak-kenuval. Gyerekként nem szeretetett versenyezni, de mindaz, amit a vízitelepen megélt és tapasztalt, egy életre összefűzte a sportággal.

Ha visszagondol a kezdetekre, a gyerekkori évekre, mi jut elsőként eszébe a kajak-kenuval kapcsolatban?

A társaság, a hangulat, a megtartó közösség. Amikor a mi általános iskolánkba is edzők érkeztek toborozni, megfogott, ahogy bemutatták nekünk ezt a sportágat, így a barátnőmmel úgy határoztunk, lemegyünk a vízitelepre. Nagyon megtetszett ez a mozgásforma, élveztem az edzéseket, és bár versenyezni nem szerettem, mégis mentem a csapattal, hiszen imádtam ezeknek az utazásoknak, az ott alvásoknak a hangulatát. A legtöbb barátomat a sportágnak köszönhetem és persze a férjemet és a családomat is.

Most az Akadémia edzőjeként ön is rendszeresen látogatja az iskolákat, gyerekeket toboroz csapatunk számára. Annak idején mi volt az a bizonyos hívószó, ami miatt a kajakozás mellett döntött?

Az edzők személye nagyon fontos volt mindannyiunk számára, és persze a víz jelenléte, hiszen mindig is kötődtem a természethez, a vizes világhoz.

Gondolom, így egyértelmű volt az is, hogy edzőként folytatja a pályafutását.

Őszintén megvallva, nem ez volt az első gondolatom, de azt tudtam, hogy mindenképpen a sportág mellett szeretnék maradni. A TF-en sportszervezői szakra jártam, nyári gyakorlatként pedig gyerektáborokat szerveztem Szolnokon. Míg az egyetemi tanulmányaimat végeztem, megszereztem az OKJ-s edzői képesítést is, egyre több tapasztalatot szereztem az iskolában és az egyesületnél egyaránt. Amikor öt év után mesterképzéssel befejeztem a sportmenedzseri szakot egy éves útkeresés kezdődött az életemben, végül Szolnokon másodedzőként kezdtem el dolgozni, 2014-ben pedig megkaptam az első saját csoportomat is.

Mi a fő ismérve a jó utánpótlásedzőnek?

Mivel ezekben a korosztályokban főként nevelési program zajlik, így meg kell találni az arányát a határozottságnak, a következetességnek és a kedvességnek. Fontos, hogy jól követhető szabályokat fektessünk le, rendszert vigyünk a csoport mindennapjaiba, és közben olyan szerepet töltsünk be a gyerekek életében, amelynek köszönhetően a sportág mellett maradnak. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nagyon szeretem a munkám. Egy-egy edzés után feltöltődve megyek haza, szeretem figyelni, hallgatni a gyerekeket és jó érzés adni nekik, megismertetni velük egy-egy új mozdulatsort, amelytől fejlődnek, többek lesznek.

Az Akadémián feladásos rendszer működik, vagyis nem mindegy, hogy a legkisebbekkel foglalkozó edzők milyen gyerekeket engednek tovább a következő lépcsőfokra.

Nem idegen számomra ez a rendszer, hiszen korábban is így dolgoztam. Fontos a jó kommunikáció a felettem lévő edzővel, hogy egyezzenek az elképzeléseink és olyan sportembereket adjak tovább, akikkel jól lehet együtt dolgozni, akikkel könnyedén lehet fellépni a következő szintre.

Megfogalmazta már, hogy mi az edzői célkitűzése, az álma?

Hogy minél több gyereket megismertessek ezzel a csodálatos sportággal. Nem mindenkiből lesz sikerember, olimpiai vagy világbajnok sportoló, de bízom benne, hogy tudok annyi pluszt adni számukra, amelynek hasznát tudják venni a további életükben. Gyerekekkel foglalkozni csodás és hálás feladat, sokat jelent, ha azt hallom, a csoportomból érkező gyerekekkel öröm együtt dolgozni.

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia