Harmati Orsolya: A megújulás érzése

Aki egyszer belekóstol a Velencei-tavi víziéletbe, az egy életre szerelembe esik. Így volt ez edzőnknél, Harmati Orsolyánál is, aki majdnem tett egy kis kitérőt az államigazgatásban. De csak majdnem!

Ahogyan az Akadémia több edzőjénél is láthatjuk, az ön pályafutása is a VVSI-nél kezdődött.

Igen, tizenegy esztendős voltam, amikor az iskolánkba érkezett Lajos bácsi és Ani néni toborzásra. Én akkoriban úszni jártam, de nagyon érdekelt a kajakozás, így kipróbáltam és ott is ragadtam a vízitelepen. Egészen tizennyolc éves koromig. Aztán tettem egy kitérőt a Lágymányosi Spariba, majd huszonegy évesen a főiskolai tanulmányaim miatt befejeztem a pályafutásom.

Ami az érmei száma alapján sikeresnek mondható…

Több mint kétszáz érmem és rengeteg oklevelem van, amelyeket főként a csapathajókban gyűjtögettem, többször voltunk magyar bajnokok is, de nem ez a lényeg, hanem azok az érzések, élmények, amelyeket ez a sportág adott. Amikor az államigazgatási főiskolát végeztem, szabadidős sportolóként akkor is kajakoztam, aztán 2004-ben jött a VVSI-től egy felkérés, hogy vegyek részt a nyári táboroztatásban, ami olyan jól sikerült, hogy a sportoktatói képzés után elvégeztem a Testnevelési Főiskola testnevelő-edzői szakát is. A kötelező szakmai gyakorlatot leszámítva tulajdonképpen az államigazgatásban egy percet sem dolgoztam.

Mondhatjuk azt, hogy az edzői munkával hazatalált?

Valahogy úgy. A vízitelepen nőttem fel, ettől a sportágtól sok olyan dolgot kaptam, amit az élet más területein is hasznosítani tudok. Kitartó lettem, amit elgondoltam, mindig végigcsináltam, megtanultam jól beosztani az időmet, ezek mind-mind olyan kvalitások az életünkben, amelyeknek nagy hasznát vesszük. És persze ott volt bennem az a gondolat is, hogy szeretném visszaadni a gyerekeknek azt, amit én kaptam ettől a sportágtól. És tényleg nagy öröm látni a fejlődésüket, azt, hogy a lapát kézbevétele után már pár órával önállóan közlekednek a vízen. Most az akadémiai rendszerben hozzám a tizenhárom-tizennégy éves korosztály tartozik, bízom benne, hogy a most elvégzett munkának a következő szezonban már meglesz az eredményes, és ez magyar bajnoki érmekben is megmutatkozik majd.

Ön milyen lehetőséget lát az Akadémiában?

Ez nem csak a Velencei-tó körül élőknek nagy lehetőség, de az egész kajak-kenus társadalom számára az. Egy gyerek számára már önmagában vonzó lehet a Velencei-tónál sportolni, de olyan rendszer körvonalazódik az Akadémián, ami egyedülálló lehetőségeket ad. És ez az egyediség nagy motiváció nekünk, edzőknek is. Minden nap bennünk van a megújulás érzése, a fejlődés lehetősége.

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia