Hírek
Új lépcsőfokra lépve
A közösség ereje. Ez tartotta gyerekkorában Gintl Andreát a vízen. Remek technikájú, szorgalmas kajakos volt, de sportolóként valahogy nem tudott igazán kiteljesedni. Edzőként azonban hamar rálelt az útjára, így sosem volt kérdés számára, hogy más pályát választ magának.
„Azt sem tudtam, mi fán terem a kajakozás” – így kezdte beszélgetésünket a magyar kajak-kenu sport egyik sikeres utánpótlásedzője, Gintl Andrea. Aki 10 évesen egy iskolai toborzásnak köszönhetően kötött ki a sportág mellett, s bár szorgalmas, eltökélt és jó technikájú versenyző volt, sportolóként mégsem tudta magát teljes mértékben kibontakoztatni.
„A közösség ereje nagyon fontos volt abban, hogy ezt a sportágat választottam, s bár voltak korosztályos egyéni magyar bajnoki címeim, tizenkilenc évesen mégis úgy döntöttem, hogy abbahagyom a versenyzést. Az ifjúsági korosztály egy sérülékenyebb időszak lelkileg, az a korszak, amikor nagyon fontos az edző személye, támogatása, mert van, akinél jobban szükséges a segítség, a figyelem… Csak ezt fel is kell ismerni. Mi annak idején sokszor magunkra voltunk hagyva a gondjainkkal, kérdéseinkkel, a mai gyerekek azonban sokkal jobb lehetőségekkel élhetnek. Van pszichológus, dietetikus és ha szerencsések, egy jó pedagógia képességekkel megáldott edzőjük is, aki segít átvészelni a nehezebb időszakokat” – mondta Gintl Andrea, akiben kortársai gyorsan felismerték a segítőt, számtalan esetben elhívták őt, hogy segédkezzen nekik az edzések során.
„Technikailag jól kajakoztam, a mozgásom jó volt. Akadt, aki azt mondta, egy fabottal is képes lennék kajakozni, így sokszor hívtak, hogy segítsem őket a munkában. Ekkor éreztem meg, hogy ez az én utam. Amikor tizenkilenc évesen abbahagytam a kajakozást, a Dózsában az egyik barátnőm mellett lettem segédedző. Aztán a BSE-ből megkerestek, hogy vigyek egy vegyes csoportot és én belevágtam a munkába. Nem mondom, hogy nem féltem, de az itt töltött négy esztendő alatt remek tapasztalatokat szereztem. Ezt követően a KSI-ből kerestek meg, először Mórocz Pistivel dolgoztunk közös csoportban, majd külön váltunk korosztályok szerint, és összességében húsz évet húztam le ennél a klubnál” – emlékezett vissza a kiváló utánpótlásedző, aki 2010-ben szülési szabadságot vett ki, majd úgy tért vissza a KSI-be, hogy ott már feladásos rendszer alakult ki, s így hozzá tartozott az ifi korosztály.
„Ez az a korosztály, ami igazán fekszik nekem. Mind emberileg, mind szakmailag, jól mutatja ezt, hogy számos kiemelkedő eredményt tudtam hozni a versenyzőimmel. Idén ősztől azonban új lehetőséget kaptam az Akadémián belül, tovább tudom vinni az U23-as korosztályban is azokat a versenyzőimet, akikkel korábban együtt dolgoztam. Ez egy újabb lépcsőfok az életemben, és nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy miként állom meg a helyem ezen a szinten” – mondta Gintl Andrea, aki Beé-Samu Andreával párban viszi az Akadémia ifjúsági és U23-as versenyzőit, hozzájuk tartozik a Párizs keret nyolcvan százaléka, amely hihetetlen eredményeket produkált az idén, sokan úgy vélekednek, ebből a csoportból akár több befutó is lehet majd a 2024-es ötkarikás játékokra.
„Extra évünk volt, mi is csak kapkodtuk a fejünket, hogy miket produkálnak a lányok. Minden évben úgy érzem, hogy nem lehet feljebb lépni, de mindig meglepnek a lányok, hogy igenis, rá lehet tenni még egy lapáttal. Remélem a 2022-es szezonban is ezt élhetjük majd meg. Nagy segítség, hogy Andival hasonlóan gondolkodunk, közösek az irányok, az elképzelések és az Akadémiánál olyan lehetőséget, hátteret és bizalmat is kapunk, ami azt mutatja: nagyon megbecsülik a munkánkat. És persze az is jó érzés számomra, hogy itt lehetek én is az Akadémia első lépéseinél” – folytatta az edző, aki szerint egy ilyen nagy és eredményes csoportnál nagyon fontos tényező lesz az empátia, a figyelem és a beleérző képesség.
„Főleg akkor, amikor már vízre szállunk, mert bár a lányok az őszi, téli edzéseken összeszoknak, a vízen már megkezdődik úgymond a matekolás a helyekért. Sok tehetséges kajakosunk van és ez napi szinten versenyhelyzetet tud teremteni az edzéseken, ami bizonyos szempontból jó, amúgy elég idegőrlő is tud lenni. De én vissza tudok nyúlni a gyerekkori érzéseimhez, és bízom benne, hogy minden szempontból jól tudom majd lereagálni ezeket a helyzeteket. Egy dolgot biztosan tudok, és ezt Andi nevében is mondhatom: nagyon élvezzük az edzéseket, azt, hogy tizenöt motivált, csillogó szemű, dolgozni akaró lány vár minket minden edzésünkön. Ez hatalmas élmény nekünk is. Próbáljuk a lehető legtöbbet kihozni ebből a csoportból úgy, hogy maximálisan odafigyelünk mindenkire.”
Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia
