Úgy tekintsenek a sportolók az ételre, mint eszközre, ami segít a fejlődésben
Február óta erősíti a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia csapatát sporttáplálkozási tanácsadónk, Szabó Dániel. A dietetika területén sok hasznos információval szolgáló szakemberrel az elmúlt háromnegyed év eredményeiről beszélgettünk.
Tavaly februárban csatlakozott Akadémiánk csapatához, márciusban már megkezdte az első konzultációkat a sportolókkal és a sportolók szüleivel. Milyen tematikát állított össze erre az évre?
Az általam összeállított tematikában nem csak a kiemelt versenyzők táplálkozástudományi tanácsadása szerepelt, törekedtem arra, hogy egyfajta korai edukáció is legyen a programban, így egy előadássorozat keretén belül már a legfiatalabb versenyzőknél is megkezdtem az ismeretanyag átadását. Ebben a korosztályban nagyon fontosnak tartottam a szülői edukációt is, hiszen a család élelmiszerbeszerzéséért ők felelősek, a szülők tudják kialakítani azokat a szokásokat, megteremteni azt a minőséget, amely a sporttáplálkozáshoz szükséges. Lényeges volt számomra, hogy a versenyzők szülei is hallják ezeket a témaköröket, az előadásaimat és bíztam benne, hogy kialakul egyfajta párbeszéd is az adott témákkal kapcsolatban.
Nyitottak a szülők?
Egyre nyitottabbak és érdeklődőbbek. A legutóbbi előadásom után közel egy órát töltöttünk még a teremben, annyi volt a kérdés a szülők és a gyerekek részéről. Kezdik megérteni a jelentőségét és hasznosságát azoknak a táplálkozási elveknek, amelyekkel megismertetem őket.
Nagyon érdekes témákat hoz ezekre az előadásokra, szó esett már fermentálásról, a kollagén szerepéről, a szénhidrát és a fehérje fontosságáról, a forrásokról. Igazából nem a csirke-rizs-saláta háromszögben találják magukat versenyzőink.
Mert nem is ebben az irányban mozgunk. Mi a tápanyag tartalmakat elemezzük és nem csak a makrotápanyagok, a fehérje, zsír, szénhidrát szintjén, hanem nagyon fontosnak tartjuk a mikrotápanyagokat, az ásványi anyagokat, vitaminokat, nyomelemeket is, amelyeknek nincs kalóriatartalma, de nagyon fontos szerepet töltenek be a szervezet működtetésében.
Az edukációs előadássorozat mellett természetesen kiemelten foglalkozik az Akadémia élversenyzőivel, akik egyéni tanácsadáson vesznek részt. Mennyire befogadó ez a korosztály a táplálkozástudomány terén?
Tíz kiemelt versenyzővel, nyolc lánnyal és két fiúval foglalkozom és szerencsére folyamatosan bővül a kör. Úgy látom, hogy ez a korosztály érdeklődő és informált, de azért vannak tévutak és félreértelmezett dolgok is, amelyeket jó tisztába tenni náluk. Jó látni, hogy időt szánnak a minőségi táplálkozásra, egyesek olyan ételkölteményekről küldenek fotókat, hogy engem is meglepnek vele. Mások pedig igyekeznek a praktikumot és a gyorsaságot szem előtt tartani. Mindkét út járható természetesen.
Labordiagnosztikával, vérminták alapján határozzák meg, hogy kinek, mire van szüksége. Van esetleg olyan hiányterület, ami minden versenyzőre érvényes?
A Synlabnál végeztetjük a labordiagnosztikát, az ott elvégzett vitamincsomagból egyértelműen kiderül, hogy a sejttámogatáshoz hozzájáruló Q10 érték mindegyik versenyzőnél a piros zónában található, vagyis ezen a területen 70-80 éves emberek tápanyagszintjével rendelkeztek. Negyven éves kor felett mindenkinek javasolt a Q10 szedése, hiszen a kor előrehaladtával csökken a szervezetben a jelenléte. Ezeknél a fiataloknál a magas volumenű edzésmunka melletti tápanyagszegény étrend okozza a hiányt. Egyelőre étrendkiegészítővel is dolgozunk a problémán, de hosszú távon nem ez a cél, hanem az, hogy tápanyagdús étkezéssel biztosítsák a megfelelő vitaminszinteket. Mindemellett az egyéb vitaminszintekben is számos eltérést tapasztaltam.
Mennyire élik meg drasztikusnak azokat a változásokat, amelyeket napi szinten be kell integrálni az életükbe a táplálkozás terén?
A fokozatosság elvében hiszek. Mivel nagy fizikai és mentális terhelésnek vannak kitéve a versenyzők, így egy teljes átalakítás akár teljesítménycsökkenést is okozhatna, pár hónap alatt azonban sikerülhet a teljes átállás. Az ő esetükben is az edukációban hiszek, arra sarkallom a versenyzőket, hogy legyenek kreatívak és ösztönösek is egyben. Fontos, hogy az ételre az élvezeti értékén túl úgy tekintsenek, mint egy eszközre, ami segíti őket a jobb eredmények elérésében. Most ebben az időszakban az a cél, hogy mindenkinél kialakuljon a megfelelő testösszetétel, a testzsír-testizomzat megfelelő aránya, hogy a jövő évi versenyszezonnak mindenki csúcsformában tudjon nekifutni.
A változtatások eléréséhez, az új metódusok kialakításához mire van leginkább szükség?
Kitartásra és céltudatosságra, no és arra, hogy kialakuljon a négy oldalú kommunikáció: a versenyző, az edző és a szülő is nyitott és edukált kell, hogy legyen ezekkel a témákkal kapcsolatosan. Fontosnak tartom, hogy együtt emeljük fel a sportolót, aki idővel önjáróvá válhat a táplálkozás terén, megismerheti a szervezete igényeit, szükségleteit és a megfelelő tudásanyag birtokában könnyedén megtámogathatja a sportteljesítményét.