Ilyen volt 2022: Eleresztette a lovakat!

Megtalálni az egyensúlyt – ez volt az idén Dráviczki Dóra célja. U23-as kajakosunk számára a balansz egy Európa-bajnoki ezüstérmet és egy remek negyedik helyet hozott a belgrádi utánpótlás Európa-bajnokságról.

Szívvel-lélekkel… Sokszor hangzik el ez a szájából, amikor a kajakozásról, a célokról beszél. A 2022-es évet szívvel-lélekkel élte meg?

Többnyire igen, még akkor is, ha akadtak benne nehézségek és elbizonytalanodások is – mondja Dráviczki Dóra. – Kemény téli-tavaszi alapozást tudtunk magunk mögött, és amikor áprilisban hazatértünk Sevillából megfogalmazódott bennem, hogy szeretném kiharcolni az indulási jogot az idei U23-as Európa-bajnokságra. Átkattant az agyamban valami, és igyekeztem mindent megtenni a cél érdekében. Igen, akkor az lebegett a szemem előtt: az első válogatón olyan pályát menjek, aminél jobbat nem is tudnék – szívvel-lélekkel…

Pozitív érzéseket adott ez a válogató, hiszen a hatodik helyen zárt, amellyel sokakat meglepett.

Pályafutásom eddigi legjobb ötszáz egyesét mentem, és abban a döntőben – ahogy egy közeli ismerősöm kérte tőlem – eleresztettem a lovakat. Egész télen próbáltam arra törekedni, hogy mentálisan úgy fejlődjek, a teljes ötszáz métert képes legyek végig kontroll alatt tartani. Az előző évemben ez nem mindig sikerült, nem voltak olyan pozitív élményeim a versenyzéssel kapcsolatosan.

Ezzel a hatodik hellyel bekerült az U23-as Eb-négyesbe és elnyerte az ötszáz egyes indulási jogát is, hiszen az ön előtt végzett versenyzők a felnőtt világversenyekre, valamint a szeptemberi U23-as világbajnokságra készültek.

A belgrádi ötszáz egyes volt életem első nemzetközi ötszáz egyese, talán nem kell mondanom mennyire fontos volt számomra. De az egyes döntője előtt 59 perccel rendezték a négyes fináléját, vagyis sok idő a gondolkodása, a regenerálódásra nem maradt. Nagyon feldobott a lányokkal megnyert ezüstérem, hiszen csak az utolsó métereken tudtunk becsúszni a második helyre. Ugyanakkor nagyon fájt is ez a pálya, megmondom őszintén, a parton elsírtam magam, hogy mindjárt újra be kell állnom a rajtba – egyedül. Aztán amikor a stégen az edzőm, Samu Andrea vízre rakott, csak ennyit mondott nekem: „Meg tudod csinálni!” És csak ez járt a fejemben, amíg feleveztem a rajthoz, ezt sulykoltam magamban, és az a gondolat is átvillant bennem, hogy ez a döntő egy hatalmas ajándék, hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy két számot induljon, hogy élhessen ilyen lehetőséggel.

Mit adott önnek ez a negyedik hely?

Fantasztikus élményt, motivációt és életem második legjobb pályáját. Ami ugyebár az első nemzetközi döntőm volt K-1 500 méteren, vagyis mindig is emlékezetes marad számomra. Minden perce bennem él, hiszen megtaláltam benne azokat az érzéseket és élményeket, amelyekre az ember azt tudja mondani: ezért éri meg kajakozni. Ez az Európa-bajnokság sokat adott, utána azonban úgymond borult a lepel, hiszen számomra már nem voltak különösen nagy téttel bíró versenyek.

Ha nem tévesek az információink: nagyon motiváltan fogott bele a 2023-as felkészülésbe, öröm nézni a munkáját.

Jó állapotban érzem magam, pedig öt hét pihenés után nehéz volt rávenni a testem a folytatásra. Október első hetében kezdtünk és én két és fél hétig csak szenvedtem. Igazából már nem akartam vízen lenni, nem esett jól, de megint „leültem” beszélgetni magammal, és meggyőztem magam arról, hogy félgőzzel, tűz nélkül felesleges ezt csinálni. Ha szeretek kajakozni, akkor csináljam is rendesen az edzéseket. Szóval úgy bő három hete ismét ég a belső tűz, motivált vagyok és próbálom napról napra a maximumot adni. Hogy milyen célokkal kecsegtet 2023? Sosem voltam az az ember, aki nagy álmokkal dobálózik, mindig óvatosan fogalmazok, mert szeretem a kudarcokat messzire kerülni. De örülnék neki, ha ismét sikerülne egy nemzetközi versenyre kijutnom. A szívem és a lelkem is vágyik ezekre a jó élményekre.

Fotó: Magyar Kajak-Kenu Szövetség