Sok sikert Adél!

Szombaton elköszönt kis csapatától és a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémiától versenyzőnk, Pető Adél, aki a jövőben civil pályafutását építi tovább. Szeptembertől a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy és számviteli szakos hallgatójaként kezdi meg szakmai gyakorlatát.

Szombaton a K-4 200 méteren nyert ezüstéremmel búcsúzott el aktív pályafutásától, edzői Gintl Andrea és Beéné Samu Andrea, valamint a lányok egy közös tortázással köszönték meg az együtt töltött éveket. Érzelmes volt a búcsú?

Nem akartam, hogy az legyen, de bevallom, sírtam. Az elmúlt hetekben az edzéseken is megesett, hogy eltörött a mécses és nem tudtam abbahagyni. Most lélekben erősítettem magam, de amikor a szombati időjárás miatt megállt a verseny és egy darabig úgy tűnt, hogy egyáltalán nem is tudják folytatni, akkor bizony sírva borultam az edzőm nyakába, mert nagyon készültem erre az utolsó felvonásra – mondta Pető Adél.

Két éve tartozik Akadémiánkhoz, ahol a lányokkal való kapcsolatát látva kijelenthető: nagyon jó, támogató közösségben tudott edzeni, versenyezni.

Így van, nagyon szerettem ezt a csapatot, pontosan ezért is olyan nehéz kimondani, hogy elérkezett a búcsú ideje.

Mire a legbüszkébb a pályafutásából?

2010-ben Tiszafüreden kezdtem el kajakozni, gyakorlatilag ez a tizennegyedik évem, amit a sportágban töltök. 18 éves koromban kerültem Beéné Samu Andi csoportjába és két éve tartozom az Akadémiához. A pályafutásom során indultam Olimpiai Reménységek Versenyén, tavaly a magyar négyessel harmadik helyet szereztünk az egyetemi és főiskolai világbajnokságon, nekem ezek voltak az apró örömök a kajakozásban. A nagy boldogság pedig az, hogy mindig is nagyon szerettem ezt a sportágat, imádtam vízen lenni, edzésekre járni, én úgy tudtam benne lenni a kajak-kenu sportban, hogy valóban szerettem azt, amit csinálok.

Mi fog a leginkább hiányozni?

A lányok, a mindennapjaink, a rendszer, ami szerint éltünk. Sokan mondják, hogy a sportolók burokban élnek, és ez így is van. Gyerekkorunk óta biztonságos számunkra ez a közeg, amiből nehéz kiszakadni. Én most megteszem, új célok irányába indulok el, új napirendet kell majd kialakítanom, új emberekkel kell megismerkednem és együtt dolgoznom, de a szívem mélyén mindig kajakos leszek. Szerencsésnek tartom magam, mert sokan csalódás, konfliktus miatt hagyják abba ezt a sportot, én pedig azért, mert az életem egy új területen folytatódik tovább. Úgy érzem, boldogan tudok búcsút inteni a kajakozásnak.