Kőhalmi Emese: Ez az arany szimbolizálja, hogy honnan indultam és hova jutottam

Pályafutása negyedik felnőtt világbajnoki címét nyerte Kőhalmi Emese a hétvégi Vejen Kolding-i maraton világbajnokságon, amelyen Kiszli Vandával kajakpárosban győzedelmeskedtek. Hogy mit szimbolizál Emese pályafutásában ez az aranyérem?

Egy nehéz, keserves év végén megérkezett a jutalom?

Mondhatjuk ezt is, de inkább úgy fogalmaznék, hogy itt van a kezemben egy arany, amely rengeteg motivációt ad a következő esztendőre. Boldog vagyok, hogy a hosszú betegségem, a nehézségek után így sikerült befejeznem ezt a szezont, mert az év elején az is benne volt a pakliban, hogy be kell fejeznem a pályafutásom – fogalmazott Kőhalmi Emese.

Szerencsére nem kellett, és sokakat megleptél azzal is, hogy már a második válogatóversenyen rajthoz tudtál állni. A maratoni aranyérem jó visszaigazolása a fejlődésednek, de hol tartasz valójában a visszatérésben?

Vannak még hiányosságaim, de azt érzem, egyre jobban mennek az edzések és tudom, hogy elindultam felfelé a gödörből. Sokszor voltam szomorú azért, mert így alakult ez a szezonom, de türelmesnek kellett lennem magamhoz, és ennek a türelemnek most meg is lett az eredménye.

Milyen tervekkel vágsz neki a 2024-es idénynek?

Az idei világversenyeken született eredmények alapján nagyon képlékenynek tűnik minden a női válogatottban, de nyilván mindenki ugyanazzal a céllal fut neki a 2024-es évnek: szeretne bekerülni a párizsi olimpiára utazó magyar csapatba. Egy ilyen kemény esztendő után talán ez még nekem nagy feladatnak tűnhet, de itt belül nem mondok le róla. Egy biztos: akaratban és szorgalomban nem lesz hiány.

Idén kiestél a körforgásból a gyorsasági számokban. A korábbi csapathajós társak mennyire számolnak veled?

Idén nem versenyeztem ötszáz méteren, így nem tudják, hogy az olimpiai távon mit tudok, mire vagyok képes. De kár ezzel kapcsolatosan előre gondolkozni, hiszen úgyis a tavaszi formák alapján dől el minden. Az is, hogy ki-kivel ül majd egy hajóba.

Az mindenesetre biztos, hogy a többiek egy mentálisan feltöltődött Kőhalmi Emesével számolhatnak.

Ha pozitív oldalról akarom szemlélni ezt az évet, ezt a súlyos betegséget, akkor ez valóban így van. Tavasszal nehéz volt elfogadnom, hogy a sors más lapokat osztott nekem, s nem tagadom, a nyáron is hullámvölgybe kerültem, amikor láttam, hogy a csapattársaim sorra szerzik az aranyérmeket az idei korosztályos világversenyeken. Szívből örültem a lányok sikereinek, ugyanakkor nagyon szerettem volna én is ott lenni velük egy párosban vagy négyesben. Volt bennem hiányérzet, de éppen ezért jelent sokat, hogy most győzni tudtam a maraton világbajnokságon.

Más ez az aranyérem?

Más bizony. El is érzékenyültem a dobogón, mert ez az érem nagyon szépen szimbolizálja azt, hogy honnan indultam és hova jutottam el. Fent a dobogó tetején a hála mellett nagy-nagy büszkeséget is éreztem.

Ez volt pályafutásod negyedik felnőtt világbajnoki aranyérme. Most már csak egy kell ahhoz, hogy Kőhalmi Emese neve is felkerüljön az Örökös bajnokok márványtáblájára…

Furcsa ebbe belegondolni, de ez is óriási motiváció a 2024-es évre.