Fojt Sára: „Ennyi érzelmet nem tudom, hogy megéltem-e már valaha”

Két bronzéremmel térhet haza a párizsi olimpiáról a női kajakválogatott legfiatalabb tagja, Fojt Sára. Aki a tavalyi kudarccal záruló kvalifikációs világbajnokság után hihetetlen akarattal építette fel magát, s túlszárnyalta a saját elképzeléseit is.

Valami leülepedett már az elmúlt két nap történéseiből?

Azt hiszem, a lényege még mindig nem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy Noncsival két bronzérmet hozunk haza az olimpiáról. Felvillannak pillanatok, nagyon boldog vagyok és élvezem mindazt, ami most körülvesz bennünket – mondja kétszeres olimpiai bronzérmesünk, Fojt Sára.

A négyessel megnyert bronzérem is nagyon érzelmes élmény volt, hiszen megmutattátok a csapat erejét, ami – ahogyan csütörtökön fogalmaztatok – az egymásért való küzdésben rejlik. De ami a páros döntőben történt, az rengeteg ember szemébe csalt könnyet.

Nem is tudom megfogalmazni a bennem zajló érzéseket. Már annak nagyon örültem, hogy a középfutamból bejutottunk a döntőbe. Nem volt tökéletes pályánk, el is fáradtam, de legalább megtapasztaltuk, hogy milyen rossz vízen evezni. Ebből a szempontból fel tudtunk készülni a döntőre, amiben mindent kiadtunk magunkból Noncsival.

Nyilván sokan feltették már ezt a kérdést: honnan jött ez az erő?

Ahogy a négyesnél is mondtam, mindenkinél jobban akartuk a sikert. A négyesben megnyert bronz rengeteg erőt adott a pároshoz, és a döntőben egyszerűen vitt a szívünk előre.

A stégen pedig jött az igazi érzelmi hullámvasút…

Noncsi már a vízen mondta, hogy megvan a bronz, de én egyáltalán nem voltam képben, nem érzékeltem semmit a finisben, és addig nem akartam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam kiírva a nevünk mellett a hármas számot. A parton többen is bizonygatták, hogy meglesz a dobogó, aztán amikor először azt írták ki, hogy negyedikek vagyunk, teljesen összetörtem. Mert persze előzetesen azt mondtam volna, hogy szép ez a negyedik hely, de így elveszíteni egy bronzot… Az nagyon fájó tud lenni.

A közvetítésben láttuk, ahogy Csipes Tamara karjaiban sírsz, ő vigasztalt téged. Mit mondott?

Nagyon jó érzés, ahogy a lányok, Tami és Dorka mellettünk álltak. Tami azt mondta, ez így is csodálatos eredmény, legyünk büszkék magunkra, hogy idáig eljutottunk. És ekkor érkezett a csavar! A német lányok meglátták, hogy mi is bronzérmesek lettünk és egymás nyakába borulva, ölelve ünnepeltünk együtt.

Sokan azt mondják, ez az olimpia egyik legszebb pillanata volt.

Én is így érzem. Ennyi érzelmet nem tudom, hogy megéltem-e már valaha. Csodálatos érzés volt, hogy a lányok, Tami és Dorka mindvégig mellettünk álltak és boldog vagyok, hogy együtt állhattunk fel a dobogóra is.

A családod kint van Párizsban. Meg tudtak már ölelni?

Még nem. Láttam őket a lelátón. Ugráltak, ünnepeltek, szerintem sírtak is, de csak most tudok találkozni velük az Eiffel toronynál. Sok minden történt velünk délután, ami szintén feldolgozhatatlan, de végre, végre megölelhetjük egymást.

Ha visszanézel a tavalyi önmagatokra Pupp Noémivel, arra a párosra, arra a két lányra, aki az olimpiai kvalifikációs világbajnokságon nem jutott döntőbe és nem szerezte meg a kvótát, és ha visszanézel az elmúlt egy évedre, akkor mit látsz?

Rengeteg munkát, dacot és hitet. Nehéz volt a világbajnokság kudarcát feldolgozni, mert tudtam, hogy sokkal több volt bennünk. Bíztam benne, hogy egyszer meg tudjuk mutatni a világnak, hogy mire vagyunk képesek. Álmodoztam a sikerről, arról, hogy éremmel térek haza az olimpiáról, és nagyon boldog voltam, hogy a négyessel meg is szereztük a bronzot. Aztán azt gondoltam, élvezzük a párost, jöjjön egy örömkajakozás és nézzük meg, hogy mit tudunk kihozni magunkból. Hogy ez újabb bronzot ért… Számomra is hihetetlen.

Kovács Katalinnal, korábbi háromszoros olimpiai bajnok kajakossal, Akadémiánk elnökével találkoztál a pályán?

Igen, váltottunk pár mondatot a verseny után. Úgy érzem, hogy Kati nagyon büszke rám és nagyon boldog, hogy ilyen jól szerepeltünk. Én pedig attól vagyok boldog, hogy ennyi embernek örömöt tudtunk szerezni. Köszönöm azt a szeretet, ami most árad felénk. El sem tudtam képzelni, hogy ez ilyen érzés.

Szerző:KKNA média/Lipiczky Ágnes

Fotók: MTI, MKKSZ