Kovács Katalin: A négyes bronza várt siker, a páros döntő katartikus élmény volt

Két bronzéremmel tért haza a párizsi olimpiáról versenyzőnk, Fojt Sára, akinek mindkét döntő után szinte az elsők között tudott gratulálni Akadémiánk elnöke, a háromszoros olimpiai bajnok kajakos, Kovács Katalin. Hogy miként élte meg a párizsi napokat a versenyzőként öt nyári játékokon is szereplő sportvezető?

Mondhatjuk azt, hogy akadémiás szempontból nagy meglepetés volt a párizsi olimpia?

Összességében nem használnám a meglepetés szót, hiszen az olimpia előtt előzetesen azért nagyon bíztam benne, hogy a női négyes oda tud érni a dobogóra – mondta Kovács Katalin. – A versenyszezon kezdete előtt reméltem, hogy lesz olyan versenyzőnk, aki a válogatókon kivívja az olimpiai részvétel jogát, és nagyon örültem, amikor egy mentálisan megerősödött, határozott Fojt Sárit láttam visszaköszönni a pályán. Nagy büszkeség volt, hogy bekerült az utazó csapatba, ugyanakkor féltettem is a lányokat, hiszen Csipes Tamarán kívül mind olimpiai újoncként ültek be az egységbe. Azt gondoltam, hogy nagyon fiatalok, nincs még meg a kellő nemzetközi versenytapasztalatuk, ami van, az se mindig pozitív élmény… De ahogy közeledett az olimpiai rajt, amikor meglátogattam Sárit a szolnoki edzőtáborban, azt érzékeltem, a rengeteg munka erőt és önbizalmat adott számára, egyáltalán nem kell félteni őt ettől a megmérettetéstől. Boldog vagyok, hogy az olimpián élőben láthattam a csapatot, úgy érzem, felnőttek a feladathoz és a döntőben valóra is tudták váltani az álmukat az éremszerzéssel.

A Pupp Noémi, Fojt Sára páros szenzációs bronzérme hab lett tortán?

Valahogy úgy. Komolyan mondom megkövülten néztem a lelátón a hajrájukat, azt ahogy megérkeztek a célba, és nem csak a bronzért, az ezüstért is harcban voltak.  Az egész döntő, maga a várakozás megható, izgalmas és katartikus élmény volt. 

Versenyzőből könnyedén át lehet alakulni szurkolóvá?

Őszinte leszek, jobb versenyezni, mint szurkolni, hiszen versenyzőként van feladata, időbeosztása az embernek és van beleszólása is az eseményekbe. Itt pedig állsz tehetetlenül, izgulsz, rekedtre ordítod magad, sírsz, örülsz vagy éppen imádkozol – példának okáért azért, hogy egy holtversenyes bronzérem megszülessen. Az életem jelentős részét a másik oldalon, versenyzőként töltöttem el és fogalmam sem volt arról, hogy szurkolóként milyen érzelmi mélységeket és magaslatokat tud megélni az ember. A sport tényleg összetartó erő, közös nyelv, a szurkolás közös örömforrás, függetlenül attól, hogy a győztes vagy a vesztes oldalon állsz. Az élmény feltölt és összekapcsol más emberekkel. 

Mit jelentett, hogy nem csak szurkolóként vett részt az olimpián, de ön volt az első döntős nap ceremóniamestere is?

Óriási megtiszteltetés volt, és rengeteg gratuláló üzenetet kaptam utána. És az is büszkévé tett, hogy olyan korábbi klasszis sportolókkal együtt kaptam a felkérést, mint Martin Doktor, Ken Wallace vagy éppen Adam Van Koeverden. 

Fojt Sára sikere után akadémiás szemmel milyen 2028-as olimpiát vizionál?

Sári eredménye, a két bronzérem kézzel fogható példa versenyzőink számára, nagyon motiváló tud lenni, hogy egy mindössze 21 éves lány, akinek még javában az U23-as korosztályban lenne feladata, ide el tud jutni. Úgy gondolom, jó pár versenyzőnk már korábban megfogalmazta ugyanezt a célt magában, az olimpia mindenki számára húzóerő, egy álom, amelyért van értelme nap, mint nap küzdeni. Hiszem, hogy Los Angelesben nagyot alkotnak majd Akadémistáink.