Új vízekre evezett Fodor Nicholas, akit nem bácsiznak a gyerekek

Október elsejével új kenus edzőt köszönthetünk Akadémiánkon. A neve nem ismeretlen a gyerekek számára, hiszen versenyzőként az elmúlt években sok szép eredményt ért el az Akadémia színeiben. A felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmes, U23-as világbajnoki bronzérmes Fodor Nicholas az előkészítő korosztályban kezdte meg a munkát. A 23. születésnapját ma ünneplő kenus a lapátot sem teszi le, mivel az akadémiai korosztályból kiöregedett, így más egyesület színeiben folytatja versenyzői pályafutását.

Tisztázzunk egy fontos kérdést: hogyan szólítanak a gyerekek?

Nicholasnak, vagy Nicknek. Semmiképpen sincs mögötte az, hogy bácsi, és ez nekem nagyon megnyugtató – mondja Fodor Nicholas.

Hogy fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy csatlakozol az Akadémia edzői csapatához?

Egyre szélesebb az utánpótlás bázis, nagyon sok gyerek jön az Akadémiára sportolni és a kicsiknél is szükség volt egy kenus edzőre. Korábban az Akadémiának több olyan rendezvényve is volt, amelyen találkozhattam és beszélgethettem a gyerekekkel vagy éppen besegítettem az edzők munkájába. Legutóbb a Csónakházak nyílt napján kenus ergóztattam az eseményre érkező gyerekeket, és Akadémiánk szakmai igazgatójának, Betlenfalvi Istvánnak megtetszett, ahogy a kicsikkel bántam. Ő kérdezte meg az edzőmet, Balázs Pétert, hogy lenne-e kedvem edzőként erősíteni az Akadémiát. Mivel az akadémiai korosztályból kiöregedtem, így már nem tudok a KKNA színeiben versenyezni, de szerettem volna továbbra is tagja lenni ennek a közösségnek, így örömmel vállaltam el ezt a feladatot. A kenuzást sem hagyom abba, jövőre már hivatalosan is a felnőttek korosztályhoz tartozom, ezért új egyesületet kellett keresnem.

Hogyan tudod összehangolni a felkészülést és az edzői munkát?

Ez majd most ősszel kiderül, de úgy érzem, nem leszek nehéz helyzetben. Mivel itt Sukorón minden adott ahhoz, hogy jó körülmények között edzhessek, így egy helyszínen meg tudom csinálni az edzéseimet, délután pedig ott tudok lenni a gyerekekkel. Hét és tíz év közötti kicsikkel foglalkozom, és megmondom őszintén, nagyon élvezem ezt a munkát. A napirendem más mint eddig volt, de az új feladatok új motivációt is adnak, és a nap végén mindig azt érzem, hogy boldogan ülök be az autóba.

Könnyen megtaláltad a hangot a gyerekekkel?

Szerintem ezzel nincs gond. Elevenek, jó sokat beszélnek, de ha feladat van, akkor általában elcsitulnak és a többség oda tud figyelni az edzésre. Ennél a korosztálynál még az a lényeg, hogy megszeressék ezt a sportot, élvezzék az edzéseket és azt, hogy jó közösségben vannak. Éppen ezért sok játékos feladatot kapnak Tubel Blankától és tőlem. Most huszonkét kis kenussal dolgozunk, és van egy úgynevezett vegyes csoport is, amelyik váltásban kajakozik vagy kenuzik. Innen is szép létszámban jönnek hozzánk a gyerekek. Én ebben a korosztályban még nem voltam jelen a kajak-kenu sportban, hiszen tizennégy éves koromig vízilabdáztam, így most edzőként élhetem meg, hogy milyen a legkisebbek élete egy vízitelepen. Nagyon aranyosak a gyerekek. A múltkor például technikáztunk a stégen, és nagy hanggal bizonygatták, hogy ők bizony eltolják a stéget a helyéről. Mondtam nekik, ha ez sikerül, megkapják az összes érmemet. Ilyen elszántan még nem láttam őket evezni.

Ebben az új kihívásban ki tud neked jó tanácsokkal szolgálni?

Tubel Blankával jól megtaláltuk a hangot, ő nagyon érti és érzi ezt a korosztályt, de edzőm, Balázs Péter és mentorom Pulai Imre is mindenben támogat, bármilyen kérdéssel fordulhatok hozzájuk. És persze előttem jár ezen a téren Bakó Olga, aki tavaly még versenyzője volt az Akadémiának, ma már kajakos edzőként dolgozik Sukorón. Úgy érzem, az edzői csapat nagyon támogató és elfogadó, szóval, ha elakadnék valamiben, lesz itt bőven segítség.

Evezzünk át egy kicsit az élsport területére. Milyen tervekkel futsz neki a 2025-ös idénynek?

Papíron ez lesz az első felnőtt idényem, de már sok felnőtt versenyen indultam, példának okáért 2021-ben az Európa-bajnokságon, amelyen ezüstérmes lettem, majd világkupaversenyeken, vagy a maraton világbajnokságon. Vagyis már van rálátásom a mezőny erősségére. Síkvízen elsősorban párosban gondolkozom, de mivel jövőre Győrben rendezik a maraton világbajnokságot, így ebben a szakágban is mindenképpen szeretnék csapatba kerülni. 2015-ben volt legutóbb Győrben maraton világbajnokság, a hazai rendezésű nagy versenyeken mindig fantasztikus a hangulat, nagyon szeretném, ha részese lehetnék ennek én is. A szeptemberi metkovici maraton világbajnokság után három hét pihenőt kaptam, nemrég kezdtem el a kondiedzéseket és azt érzem, hogy nagyon motivált vagyok a jövőt illetően.

Ma ünnepled a 23. születésnapod. Általában a gyertya elfújásakor szoktak kívánni is az emberek. Te most mire vágysz a legjobban?

Amire vágyom, azt meg is kapom. Betlenfalvi István szakmai igazgató engedélyezte, hogy apukám délután lejöjjön az Akadémiára és megnézze a létesítményt, valamint azt, hogy miként dolgozom edzőként. Az ő hatására váltottam annak idején sportágat, természetesen végig figyelemmel kísérte a versenyzői pályám, és most nagyon büszke arra, hogy gyerekekkel kezdtem el foglalkozni. Hogy mit kívánnék még? Ha az Akadémiára gondolok, akkor azt, hogy sok tehetséges gyerek maradjon meg ennek a sportágnak és hogy minél többet tudjak nekik átadni a tapasztalataimból, a tudásomból.

Jövőre talán lesz jó pár olyan gyerek a csoportból, akik versenyen is indulnak már. Milyen üzenettel fogod őket vízre bocsátani?

Azzal, amit nekem minden egyes verseny előtt mondott az edzőm, Balázs Péter. „Mindegy, hogy hányadik leszel, a lényeg, hogy nagyon fáradj el.” Ha a maximumot hozzák ki magukból, már nagyon elégedett leszek. Ha pedig érem is kerül a nyakukba, rettentően büszke leszek rájuk.