Varga Dávid: „Hosszú távú célokban gondolkozom”

A sportágban dolgozó szakemberek és edzők közül ki ne emlékezne még a 2010-es években kialakult kenus magra?! Az akkor már olimpiai bajnok Vajda Attila egyesben még szép számmal lapátolta az érmeket, Vasbányai Henrik és Mike Róbert párosban ért el nagy sikereket, de négyesben sem maradtunk dobogó nélkül a világversenyeken: 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is a dobogó harmadik fokára állhatott fel a magyar egység C-4 1000 méteren. A négyes állandó tagja a dunaferres Vass András, valamint a győri születésű Varga Dávid volt. Utóbbi hét év thaiföldi edzősködés után szeptemberben érkezett meg Akadémiánkra és megkezdte az ifjúsági kenuscsapat irányítását Sukorón.

1999-ben kezdett el Győrben kenuzni Varga Dávid, aki ezen az őszön csatlakozott Akadémiánk edzői csapatához. A sportágban „Varesz”-ként ismert versenyző majd kétévtizedes sikeres pályafutást zárt le 2017-ben, amikor elfogadta a thaiföldi szövetség felkérését, és megkezdte edzői pályafutását Ázsiában. Némiképp a szerencsének is köszönhető, hogy ebben a sportágban kötött ki, hiszen azon a napon, amikor amúgy szeretett nevelőedzői, Weisz Róbert és Szabados Krisztián toborozni érkeztek az iskolájába, ő focis tesiórára készült…

„Szerettem a sportot és sok mindent kipróbáltam a kenu előtt, kötelezően néptáncoltam, kosaraztam, karatéztam és megpróbálkoztam az úszással is. Aztán egy szép napon megjelent Weisz Robi bá és Szabados Krisztián az iskolánkban, és én rettentően haragudtam rájuk, hogy a kenuzásról beszéltek nekünk, mert aznap végre focizhattunk volna a tesi órán – az előző szünetben már fel is osztottuk a csapatokat. Mivel később az osztályomból öt fiú is lement a győri vízitelepre, így idővel én is beadtam a derekam, és hatunk közül én lettem az egyetlen, aki megmaradt a sportágnak” – emlékszik vissza a kezdetekre és nevelőedzőire Varga Dávid, aki eredményes pályafutást tudhat maga mögött.

Első korosztályos nemzetközi sikerét a 2004-es szegedi Olimpiai Reménységek Versenyén érte el, amelyen három olimpiai számban térdelhetett kenuba: egyesben második lett, míg a két párosban aranyat szerzett, s ezzel ő lett a magyar csapat legeredményesebb versenyzője. Első ifjúsági Európa-bajnoksága a 2005-ös plovdivi kontinensviadal volt, utolsó felnőtt Európa-bajnokságán, 2017-ben szintén a bolgár városban szállhatott vízre, s C-1 5000 méteren a német kenuslegenda, Sebastian Brendel mögött a második helyet szerezte meg. Hogy mi fért bele a közte lévő majd másfél évtizedbe?

„Három világbajnoki bronzérem négyesben és az igazi csapat érzése, hiszen olyan társakkal kenuzhattam és készülhettem együtt, akiket ma is a barátaimnak tartok. Felnőtt pályafutásom elején szereztem érmet maratoni kontinensviadalon, s indulhattam szülővárosomban, Győrben a 2007-es maratoni világbajnokságon is. Csabai Edvinnel közösen edzve megtanulhattam azt is, hogy mit jelent az odaadó munka és a profi felkészülés – mondja Varga Dávid, aki sok egységben, sok versenytárssal tehette próbára magát, de a felnőtt korosztályban a nagy diadalt, a világ- vagy Európa-bajnoki győzelmet nem élhette át.

„A négyesünk számára sokszor karnyújtásnyira volt a nagy siker, Moszkvában olyan idővel lettünk bronzérmesek, ami azóta is a világ harmadik legjobb ideje C-4 1000 méteren és ez már így is marad, hiszen már nincs ilyen versenyszám a világbajnokságok programjában – mondja a korábbi válogatott versenyző, aki pályafutása legnagyobb sikerének azt tartja, hogy a kudarcokból mindig tudott erőt meríteni és minden helyzetben megtalálta a motivációt.

Most az új kihívás Akadémiánkon találta meg, hiszen az ősztől ifjúsági korú kenusaink felkészítését vette át, akik az elmúlt időszakban egy kajakosedző, Sinka Kornél irányításával edzettek.

„Hétéves edzői tapasztalattal érkeztem Sukoróra, 2017-től idáig Thaiföldön dolgoztam, ahol sikerült lépésről lépésre építkezve eredményeket elérnünk – mondja az edző, aki saját bevallása szerint párjával, a korábbi utánpótlás válogatott kajakos Szilágyi Anett-tal, Ázsiában olyan körülmények között kezdte meg a munkát, amelyet látva tíz emberből kilenc visszafordult volna. – Büszke vagyok azokra a sikerekre, amelyeket Ázsiában elértünk. Az aljáról építkeztünk, az első években B-döntőink voltak, aztán sikerült A-döntős helyeket megcsípni a korosztályos világversenyeken, majd jöttek az érmek az Ázsia Játékokról és eljutottunk odáig, hogy Tokióban olimpiai indulónk volt, ami korábban, Thaiföldön elképzelhetetlen lett volna. Az Akadémiára már két évvel ezelőtt is hívtak edzőnek, de nem akartam az olimpiai ciklus közepén otthagyni a csapatomat, így köszönöm mindenkinek, hogy ismét megkerestek és bizalmat szavaztak nekem ehhez a munkához.”

Hogy milyennek látja Varga Dávid a lehetőségeket a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémián?

„Amikor először körbejártam a létesítményt, azt gondoltam, bárcsak újrakezdhetném, aztán átfogalmaztam magamban ezt az érzést: de jó, hogy itt kezdhetem újra, mint edző. Sukorón minden lehetőség adott a minőségi munkára, az edzői közösség támogató, a versenyzőim pedig nagyon szorgalmasak, odafigyelnek mindenre, amit kérek tőlük. A lelkesedésükkel nincs gond, csak egy kis önbizalmat kell beléjük csepegtetni. Bízom benne, hogy az utánpótlásedzőkkel közösen erős kenuszakágat tudunk építeni Sukorón, ehhez minden megvan ebben a sportkomplexumban és sok a gyerek a tó környékén, így van merítési lehetőségünk is. Nagyon motivált vagyok a munkámat illetően, és mivel hosszú távú célokban gondolkozom, remélem, hogy egyszer magyar edzőként, magyar kenussal ismét ott lehetek majd egy olimpián.”