Akadémiai színekben kezdte meg az őszi felkészülést Pető Hanna

Pető Hanna ősszel csatlakozott Akadémiánk U23-as lánycsapatához, a kétszeres ifjúsági világbajnok kajakos Tiszafüredről érkezett Sukoróra. Nővére, Adél is a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia sportolója volt, így nem volt ismeretlen a közeg és nem volt nehéz a beilleszkedés sem Hanna számára. A lányok Sukorón már javában készülnek a 2025-ös idényre, jövő héttől pedig Sevillában gyűjtik a kilométereket. Az utazás előtt kérdeztük sportolónkat a váltásról, első tapasztalatairól és jövőbeli terveiről.

Az Akadémián kezdted meg az első U23-as őszi felkészülésed, hogy érzed magad nálunk? Milyen volt az első néhány hét Sukorón? 
Nagyon jól érzem magam itt. Tetszik az akadémia, tényleg minden lehetőség megvan arra, hogy a legjobbak legyünk. Nagy szerencsém volt, mert a csapat nagyon jól fogadott, a lányok segítőkészek, minden új dolgot elmagyaráztak, úgy érzem, hogy könnyedén be tudtam illeszkedni. Az első edzések azért kicsit meglepőek voltak és még mindig vannak olyan gyakorlatok, amikkel küzdök, de azt veszem észre, hogy edzésről edzésre, napról napra egyre jobban tudok teljesíteni, és ez jó érzés.

Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémián folytatod a pályafutásod?

A lakóhelyemen, Tiszafüreden a helyi gimnáziumba jártam, majd az érettségi után mindenképpen szerettem volna továbbtanulni és egyértelmű volt, hogy Budapestre fogok költözni. A testvérem, Adél is akadémiás volt, így már sokat hallottam az edzőkről, a csapatról, így kerültem Samu Andiék csoportjába. Szerencsére ennek köszönhetően nem is kellett teljesen a nulláról indulnom, mert ismertem már mindenkit a nővérem által. A váltás előtt sokat kérdeztem tőle, hogy milyen volt, amikor ő itt volt, ő hogyan tudott átállni erre az edzésmunkára, hogy érezte magát. Próbáljuk megtalálni a hasonlóságokat, illetve azt is látjuk, hogy mikben különbözünk.

Hogy tetszik az új létesítmény, milyen itt készülni?

Fantasztikus hely szerintem, itt tényleg minden lehetőségünk megvan arra, hogy a legjobb formánkat tudjuk kihozni. A kondik nagyon felszereltek, és a regenerációra is minden lehetőségünk megvan.

Kétszeres ifjúsági világbajnokként zártad a 2024-es szezont, visszatekintve milyen tapasztalatokat szereztél ebben a korosztályban?

Nehéz volt. Mivel az iskola is nagyon fontos számomra, külön megnehezítette a felkészülést, hogy a válogatók és az érettségi is egy időszakban volt. Nem is a fizikai, hanem a mentális felkészültségre gondolok. Sokkal fáradtabb voltam fejben, mint alapból, ezért féltem, hogyan fogok teljesíteni. Utólag visszagondolva viszont segítette a kettő egymást, mert, ha elegem volt a tanulásból, akkor elmentem sportolni és ez fordítva is működött. Az eredményekkel elégedett vagyok, tudom miben kell még fejlődnöm, és ezért nap, mint nap mindent meg is teszek.

Hosszútávú célokban vagy kisebb állomásokban gondolkozol a jövő szezont tekintve?

Természetesen vannak céljaim. Az első az volt, hogy minél hamarabb beilleszkedjek, ez sikerült is. A következőkben próbálok kis feladatokat kitűzni magam elé, például, hogy az edzéseken egy-egy gyakorlatot még jobban tudjak elvégezni. De nyilván az is fontos, hogy jövőre összerakjunk jó csapathajókat, de ezen kívül konkrét eredményorientált célokat még nem fogalmaztam meg. 

A 2025-ös idényben már az U23-asok között fogsz rajthoz állni, mennyiben lesz ez más, mint az ifjúsági korosztály?

Nagy segítség volt, hogy idén tudtam egy-egy U23-as versenyen is indulni, és megérezhettem, hogy milyen feelingje van ennek a korosztálynak. Teljesen más, mint ifiben, amelyben egy-egy előfutamnál nem kellett nagyon hajtanom a továbbjutásért, míg U23-ban azért rendesen kell küzdeni, hogy bejussak a középfutamba, majd utána esetleg a döntőbe. Teljesen más érzés ez, de ez még nagyobb motivációt ad a jövőre nézve, és egyáltalán nem félek tőle. Sőt, inkább azt mondom, várom, hogy végre az idősebbekkel versenyezhessek.

Korábban említetted, hogy az egyetemi tanulmányaid is közrejátszottak az egyesületváltásban, milyen irányban kezdted meg a felsőoktatási tanulmányaidat?
Az ELTE-n óvodapedagógiát tanulok. Anyukám is óvónéni, ezért eléggé jól belelátok ebbe a szakmába. Hamar rájöttem, hogy én is ezt szeretném csinálni, úgyhogy ezt választottam. Szerintem lehet csinálni a sport mellett is, szóval így egyszerre haladok mindkettővel.