Nemes Réka befejezte pályafutását

Befejezte pályafutását Nemes Réka, aki egyetemi tanulmányai mellett a jövőben edzői stábunkat erősíti. A kétszeres ifjúsági és kétszeres U23-as világbajnok versenyző az alaputánpótlással foglalkozó edzői team munkájába kapcsolódik be.

Nehéz volt a búcsú?

Annyira nem gondolnám nehéznek. Régóta érlelődött már bennem ez a gondolat, hiszen egy ideje nem éreztem magamban azt a tüzet, amit korábban megéltem az edzéseken. Apró lépésekben engedtem el a versenysportot, afféle elfogadással. Mert bár minden versenyző nagy álma az olimpiai részvétel, reálisan is látni kell magunkat: én rájöttem arra, hogy nem lennék képes ezt a célt elérni. Kvázi felesleges mindaz, amit csinálok. Ugyanakkor a tanulmányaimban, az Óbudai Egyetem építőmérnöki karán, valamint a TF-en számos új kihívást találtam és találok – szeretném a jövőben erre fektetni a nagyobb hangsúlyt az életemben.

2021 januárjában a megszűnt VVSI csapatából érkeztél Akadémiánkra. Kövesdi Patrik mellett az első olyan versenyző voltál, aki sikereket ért el csapatunk színeiben. Hogyan gondolsz vissza az itt eltöltött évekre?

Büszke vagyok arra, hogy a kezdetektől akadémiás voltam, és megmondom őszintén, 2020 őszén – amikor már innen-onnan hallottuk, hogy az Akadémia átveszi a csapatunkat – már nagyon vártam a csatlakozást. Nagy lehetőségként éltem meg, és bíztam benne, hogy valami jobb, szebb következik majd az életemben. Bár a sportkomplexum nagyjából még csak a tervrajzokon létezett, mi már éreztük azt a profizmust, amit az Akadémia képvisel. Kaptunk hajót, lapátot, órát, egy Sete párost, gyakorlatilag minden olyan felszerelést, ami szükséges ahhoz, hogy a legjobb körülmények között tudjunk készülni. Ebben az évben már kvalifikáltam magam az ifjúsági maraton Európa-bajnokságra, amelyen a mi futamunk Fodor Napsugárral a Covid miatti alacsony nevezés következtében sajnos elmaradt. De a racicei Olimpiai Reménységek Versenyére kijutottam ebben az esztendőben és három aranyérmet is szereztem.

Ebben az évben, ősszel érkezett meg Akadémiánkra Beé-Samu Andrea és Gintl Andrea, akiket követtek versenyzői, így egy nagyon színvonalas utánpótlás csapat körvonalazódott nálunk. Mit jelentett számodra, hogy csatlakozhattál hozzájuk?

A régi csoportomban folyamatosan azt éreztem, hogy nem tudok kiteljesedni. Az edzéseken mindig a legjobbamat akartam nyújtani, de valahogy nem tudtam azt a szintet hozni, amit elvártak tőlem, és ez eléggé elvette az önbizalmamat. Aztán megkaptam az esélyt arra, hogy Andiéknál folytassam a pályám, és tudtam, hogy ez olyan lehetőség, amit muszáj megragadni. Olyan kiváló versenyzők közé csatlakoztam be, mint az akkor már felnőtt világbajnok Kőhalmi Emese, Fojt Sári, Bakó Olga és Biben Karina, akik párosban a legeredményesebbek voltak ebben a korosztályban. Vagyis rendesen fel volt adva a lecke. Én alapvetően egy zárkózott lány vagyok, talán egy évig alig mertem megszólalni az edzéseken, de eközben nagyon figyeltem, hogy mit csinálnak másképp ezek a lányok, mitől is olyan jók a vízen.

A következő szezon pedig már nagy sikereket tartogatott számodra, hiszen a belgrádi ifjúsági Európa-bajnokságon és a szegedi utánpótlás világbajnokságon is kimagaslóan teljesítettél. Utóbbin a legeredményesebb magyar női kajakos lettél.

Hangsúlyozzuk ki, hogy női, mert a férfiaknál Varga Ádám eredményesebb volt nálam. Szegeden győztünk a lányokkal ötszáz négyesben, emellett ötezer egyesben egy arany, ezer egyesben egy ezüstérmet nyertem. Utóbbi egy kicsit fájt, mert egy hónappal korábban a győztes szlovák lányt, Bianka Sidovát nagyon megvertem a belgrádi Európa-bajnokságon. Ellenben az ötezer egyes győzelmemre nagyon büszke vagyok, mert taktikus, élvezetes versenyen szereztem meg azt az aranyérmet. 

2023-ban, az első U23-as évedben is jutott a győzelmekből, hiszen az auronzói világbajnokságon is sikerült két aranyérmet nyerned. Nem fog hiányozni a siker íze?

Azt hiszem, már nem vagyok jó értelemben véve a sportág fanatikusa. Idén, ha kikaptam egyáltalán nem bosszantott, egyszerűen csak nyugtáztam magamban, hogy van nálam jobb versenyző. Úgy érzem, hogy másban, a tanulmányaimban vagy éppen az Akadémiától kapott edzői lehetőségben is megélhetem a napi sikereimet. Örülök annak, hogy elnökünk, Kovács Katalin és a szakmai igazgató Betlenfalvi István is támogat abban, hogy edzőként tapasztalatot szerezzek itt Sukorón. Boldog vagyok, hogy nem távolodom el a sportágtól, továbbra is megélhetem a vízitelepek hangulatát, napi szinten láthatom a korábbi csapattársaimat, akikhez néha én is beállok majd edzeni. De most más került fókuszba. Talán mondhatom azt is, hogy kicsit kinyílt számomra a világ, mert ebben az évben már nagyon beszűkültnek éreztem mindent. Andiék elfogadták a döntésemet és sok sikert kívántak a nagybetűs élethez. Ők már ebben a szezonban látták rajtam, amit végül én csak ősszel mondtam ki. Jól esett, hogy úgy búcsúztattak el tőlem: számukra az a fontos, hogy boldog ember legyek. Most azt érzem, hogy felszabadult és boldog vagyok. Sok olyan bakancslistás dolog volt az életemben, amit a kajakozás miatt nem tehettem vagy nem mertem megtenni, ezeket most igyekszem bepótolni. Szeretnék sok sportágat kipróbálni, utazni, de a legelső az volt, hogy elmentem vért adni. Ezt már nagyon szerettem volna, de a sport, az edzések miatt nem tettem meg. Most új szakasz kezdődik az életemben és kíváncsian várom, hogy milyen lesz számomra a világ az élsport után.