Fojt Sára: Egy álomszerű év

Álomszerű év. Így gondol vissza 2024-re az idén két olimpiai bronzérmet és két Európa-bajnoki aranyérmet nyerő Fojt Sára, aki minden évben újraélné mindazt, amit idén kapott a sorstól.

Az év vége a pihenés és a mérlegvonás ideje. Milyen érzésekkel tekintesz vissza 2024-re?

Furcsa, ha azt mondom, hogy még mindig felfoghatatlan számomra mindaz, ami történt? A párizsi olimpia óta jó pár hónap eltelt, de számomra még mindig álomszerű mindaz, amit ott megéltem. Vannak pillanatok, amikor elmerengek azon, hogy milyen jó lenne újraélni az egészet. Most visszagondolva az egész olimpia olyan volt, mint egy érzelmi gyorsvonat. Megérkeztünk, versenyeztünk, sikeresek lettünk és csak sodródtunk az érzésekkel, fürdőztünk a szurkolók szeretetében… Kapdostam a fejem, hogy úristen mi történik velem! És így a szürke hétköznapokban azért megesik, hogy hiányzik ez az érzés.

Életre szóló pillanatokat adtatok egymásnak a lányokkal. Jó volt látni azt a nagybetűs csapatot, amit alkottatok az olimpián. Szerinted mitől lett ilyen jó ez a négyes?

Két évvel ezelőtt kerültem át Csipes Ferenc csoportjába, ahol az elején nyilván még kerestem a helyem. Érdekes csapat a mienk, hiszen korban, habitusban, személyiségben mind a négyen mások vagyunk. De ez a másság mégis működik. Természetesen benne van Csipes Tami munkája, akitől rengeteget tanultunk és tanulunk, ő a háttérben sokat tett azért, hogy valódi csapattá váljunk. És kovácsoló erő volt az idény során felmerülő sok nehézség és probléma is, amelyeken együtt mentünk keresztül a lányokkal. Azon kívül, hogy szeretünk együtt dolgozni, megtanultunk összefogni, kiállni egymásért és bízni is egymásban. Ezek nélkül nem menne.

Amikor két esztendővel ezelőtt átmentél a Csipes csoportba, sokan féltettek, hiszen éppen csak kiléptél az ifjúsági korosztályból, szinte még kislány voltál. Most pedig…

Változtam. Határozottabbnak és erősebbnek érzem magam. Pozitívabban látok dolgokat, képes vagyok kőkeményen edzeni és hinni a munkában. Tavaly a kvalifikációs világbajnokságon értek pofonok, az elveszített kvóta után talán volt, aki nem is hitt bennem, de a kudarcból képes voltam tanulni, felállni, megerősödni. Igen, a kislányból egy erősebb nő lett itt az elmúlt egy év során.

És közönségkedvenc is, hiszen sokak számára felejthetetlen lett a párosban megnyert bronzérem és a befutó utáni percek, amelyek talán a legszebb pillanatai voltak a párizsi olimpiának. Hogyan kezeled a sikerrel együtt járó népszerűséget?

Furcsa érzés, hogy megismernek, az olimpia utáni pár hétben sokszor megállítottak, odajöttek, gratuláltak. Szokatlan helyzetek ezek, de közben jól is esik az emberek szeretete. Nagyon motiváló tud lenni.

Nyilván ezek a pillanatok átsegítik az embert az őszi-téli alapozás nehézségein.

Érdekes, de most nem érzem annyira nehéznek és monotonnak ezt az időszakot. Amikor az olimpia utáni pihenőből visszatértem sokkal szenvedősebb volt. Nem is a munka, hanem maga az érzés, hogy újra neki kell feszülni. Most valahogy azt érzem, hogy újratöltődtem és tényleg szeretem a határaimat feszegetni minden egyes edzésen.

Azért a karácsonyi pihenő mindig jól jön.

Főként azért, mert ilyenkor végre minőségi időt tudok tölteni a családommal. Ez a legfontosabb számomra az ünnepben. Idén rengeteget voltam távol tőlük. A tavaszi edzőtáborok után leköltöztem Szolnokra, ami gyakorlatilag már a második otthonom. A nyári időszakban hétfőtől péntekig ott vagyok, csak hétvégén tudok hazajönni és a szeretteimmel lenni. Nem számoltam össze, hogy hány napot voltam távol… rengeteget.

Térjünk vissza a karácsonyra. Milyen az ünnep a Fojt családnál?

Nyugodt. Anyával közösen főzünk, de nincsenek kőbe vésett dolgok, szeretünk újítani, új fogásokat kipróbálni. Ami fix nálunk, az a fekete kagyló. Egy horvátországi nyaraláson szerettük meg, meg is kaptuk a receptet a séftől, és ezt mindig elkészítjük karácsonykor. Gyerekként nyilván az ajándék, a meglepetés öröme tartott lázban, ma már az értékes idő. És nagyon szeretek adni. Ma már sokkal jobb érzés a mások örömét látni, mint arra gondolni, vajon mit kapok.

De ha kívánhatnál egy ajándékot magadnak, mi lenne az?

Bár csak négy év múlva rendeznek olimpiát, 2025-ben is szeretném megélni azokat az érzéseket, amiket idén, mert ez tényleg fantasztikus. És természetesen szeretnék fejlődni, még jobb lenni a vízen, és jövőre is mindent megteszek azért, hogy a pályám felfelé íveljen.

L. Á.