Fojt Sára: Nem foglalkoztat, hogy egy dobásunk van

Négy hét dél-afrikai edzőtáborozás után immáron Szolnokon készül kétszeres olimpiai bronzérmes kajakozónk, Fojt Sára. Aki nem gondolkozik az új válogatási szisztémáról, a női mezőnyben formálódó új párosokról, egy cél lebeg a szeme előtt: minél jobb legyen K-1 500 méteren.

Ha tavasz, akkor melegvízi edzőtáborok. Márciusban és április elején immáron harmadik alkalommal edzőtáboroztál Dél-Afrikában, de ha jól tudjuk, ez a négyhetes tábor kicsit más volt, mint a többi.

Összességében jól sikerült, bár adódtak apróbb döccenők. Egyrészt pár napot betegeskedtem, amikor nem tudtam vízre szállni, másrészt most valahogy más arcát mutatta nekünk Dél-Afrika. Korábban melegebb és szélcsendesebb idő volt, most egészen más időjárási körülmények közé érkeztünk. Más volt az is, hogy korábban női vonalon csak a Csipes csoport edzőtáborozott itt ebben az időszakban, most azonban a teljes női válogatott itt készült. És természetesen újdonság volt az is, hogy ezúttal nem tartott velünk Csipes Tami, aki nagyon hiányzott a csapat mellől.

Egy feszített olimpiai esztendő után mindig nehéz a visszaállás. Te ezt hogyan oldottad meg?

Az olimpia miatt ezúttal hosszabb pihenőt kaptunk, később kezdtük meg a felkészülést és az eufórikus pillanatok, az olimpia élményei után nehezebb volt visszarázódni a munkába. A téli felkészülés az eddigiekhez hasonló mederben zajlott, jó alapokkal tudtam elkezdeni a vízi edzéseket. És nagyon örültem annak, hogy a felkészülés bizonyos részeiben, példának okáért az úszásban, tudtam fejlődni. Minden évben rácsodálkozom arra, hogy van még bennem fejlődési lehetőség, évről évre tudok szintet lépni.

Dél-Afrikába nem null kilométeresként utaztatok, hiszen előtte Dunavarsányban már végeztetek vízi munkát. Mi volt fókuszban a négyhetes melegvízi táborban?

Kilométert is gyűjtöttünk, gyorsító edzéseket is végeztünk, a második héttől éles pályáink is voltak, és persze csapathajó edzéseken is részt vettünk. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy maradunk egy hajóban a párommal, Pupp Noémivel. Nem terveztünk szétválni, és nem is kaptunk arra iránymutatást sem, hogy másokkal is próbáljuk ki a párost.

Idénre milyen célokat fogalmaztál meg magadnak?

Az olimpiát idén nehéz lesz felülmúlni, de bízom benne, hogy a nemzetközi versenyekre sikerül majd kijutnom és jól teljesítenem. Egy biztos, a tavalyi feszített olimpiai évhez képest ez egy kicsit más szezon, lazább, nyugodtabb esztendő lesz a számunkra.

Az sem viszi fel az adrenalinszinted, hogy az idén új válogatási szisztéma van, és egy válogató eredményével lehet bekerülni a felnőtt világversenyekre készülő válogatott csapatba?

Nem foglalkoztat az, hogy csak egy dobásunk van. Az elmúlt években is mindig az előttem álló feladatra koncentráltam, mindig ott akartam kihozni a legtöbbet magamból, hiszem, hogy ezúttal is képes leszek olyan eredményre, amellyel ott leszek a női élvonalban. Tamara távolmaradása miatt új négyes mutatkozik majd be, és hogy biztos legyen a helyem az egységben egyesben kell majd bizonyítani. Éppen ezért elsődlegesen erre koncentrálok, ez jár a fejemben. Az elmúlt évek sok változást hoztak az életemben, igazából még mindig U23-as korú versenyző vagyok, de az eredményeimmel egy polccal feljebb tettem magam, és ezúttal is a felnőttek mezőnyében kell helyt állnom. A fejlődésem, a sikereim alapján úgy érzem, idén is képes leszek arra, hogy megmutassam mit tudok. A munkámhoz van bennem motiváció és tartás, és jóval határozottabb is lettem, ami szükséges ahhoz, hogy elérjem a céljaim.