Leskó Vivien: Igazi hullámvasút volt ez a világbajnokság

Leskó Vivien megjárta a poklot és a mennyországot is a vasárnap záruló montemori ifjúsági és U23-as világbajnokságon. Vivi a K-1 1000 méter döntőjében beborult a rajtnál, ráadásul jó esélye lett volna az éremszerzésre. A pénteki rossz érzések után vasárnap azonban poraiból támadt fel, és az újpesti Borda Hubával közösen nagyszerű versenyzéssel nyertek ezüstérmet a K-1 5000 méteres mix váltóban.

Talán nem tévedünk azzal, ha azt mondjuk: sok-sok érzést megéltél ezen a világbajnokságon...

Igazi hullámvasút volt ez a világbajnokság, és szerencsére szép vége lett. Nagyon vártam ezt a versenyt, már azt is nehéz volt felfognom, hogy kijutottam rá. Mentálisan nagyon készültem, nem voltam stresszes, de mégis rosszul sült el az ezer méterem. Hihetetlen, hogy a rajtgépben beborultam, nem tudtam felfogni, hogy mi történik velem, láttam, hogy mindenki elment, nem lőtték vissza a döntőt, és hát nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben. Ráadásul esélyem is lett volna az éremszerzésre. Ott, abban a pillanatban elsírtam magam, és szörnyen bántott mindaz, ami történt. Aztán megbeszéltem magammal, hogy tovább kell lépni, hiszen jön a váltó, Huba számít rám, nem akadhatok fenn ezen. Egy fájdalmas lecke volt, de tanultam belőle.

A váltóban egészen más arcodat láthattuk. Milyen érzések kavarogtak benned?

Bizonyítani akartam, megmutatni azt, hogy nem véletlenül vagyok itt, számíthatnak rám. Egyszerre dolgozott bennem a düh és az akaraterő, csak az lebegett a szemem előtt, hogy éremmel szeretnék hazamenni.

Amikor az első futószakasz előtt Huba beborult a vízbe, mit éreztél?

Hogy semmi baj, átkattant az agyam, nem érdekelt, hogy hányan mentek el előttünk, küzdeni akartam az éremért.

Óriási káosz volt a vízre szállásnál. Mindenki pakolta a másikra a hajóját, de te nagyon okosan megoldottad ezt a helyzetet.

Igen, gyakorlatilag kitolattam a tumultusból, nem előre, hátrafelé eveztem, de ez lett a legjobb megoldás, mert rengeteg embert magam mögött tudtam hagyni. Azt éreztem, nem érdekel, hogy rámrakták a hajót, nem érdekel, hogy leütöttek a lapáttal, maradjak nyugodt és fókuszáltan tegyem a dolgom.

Mikor érezted, hogy meglesz ez az érem?

Amikor Huba az ötödik-hatodik helyen váltott. Azt érzékeltem, hogy az olasz lány nagyon elment, utána a második és harmadik versenyző is, de hittem benne, hogy képes leszek ledolgozni ezt a hátrányt. Azt mondtam magamnak, ha kell, belehalok ebbe az 1250 méterbe. Mentem, mint a gép és egyszerűen nem fogyott el az erőm.

Milyen gondolataid voltak a célban?

Nagyon örültem, úristen, megvan az első világbajnoki érmem! Huba odajött, és azt mondta: Hát ezt elég jól csináltad! Aztán gratuláltak az edzők, Andi, Rácz Zsuzsi, Tóth Petra és kaptam üzenetet Csikós Zsókától is, ami nagyon sokat jelentett, mert ő az egyik példaképem. És az is nagyon jó érzés volt, hogy kint volt a családom Montemorban, ott álltak mögöttem a kudarc idején és osztoztak az örömömben is. Fontos volt, hogy a húgom, Lili számára is bizonyítsak, mert felnéz rám, és szerettem volna neki is megnyerni ezt az érmet.

Most két nap pihenőt kaptál, aztán csütörtöktől jön az országos bajnokság. Milyen számokban indulsz?

Az egyesekben és ötszáz párosban. Szeretnék az Olimpiai Reménységek Versenyére is kvalifikálni, a kapitányi kiírás szerint két nemzetközi indulásunk lehet ebben az évben, remélem az ORV is összejön.

Érzésed szerint minek köszönhető, hogy idén meg tudtad valósítani az álmod, kijutottál a világbajnokságra?

Szerintem nagyon erős téli felkészülésünk volt, mindent maximálisan megcsináltam. És úgy érzem, hogy nagyon jó a kapcsolatom az edzőmmel, Gintl Andreával, akivel könnyen megértjük egymást, nem egyirányú a kommunikáció, hanem olyan hátteret biztosít, amiben jó érzés dolgozni. Köszönöm neki.