Kőhalmi Emese: „tudom mire készülünk és hova szeretnénk eljutni”

Tavaly megszerezte hetedik világbajnoki címét és az ő neve is felkerült arra a márványtáblára, amellyel a sportág Örökös bajnokai előtt tiszteleg a sportág. Olimpiai számban még nincs érme világbajnokságról, de 2022-ben már megtapasztalhatta milyen K-4 500 méteren rajtolni, hiszen Pupp Noémivel, Fojt Sárával és Gazsó Alida Dórával a hatodik helyen zártak Halifaxban. Most Milánó következik és az újabb nagy lehetőség versenyzőnk, Kőhalmi Emese számára. 

Komoly válogatósorozat előzte meg a női négyes kiválasztását. Az április végi-májusi eleji válogató eredményei után kialakult egy bő keret, amely előbb a világkupára, majd az Európa-bajnokságra szűkült le. Gyakorlatilag a többiekkel egyetemben két szűrőn is átjutottál, mit jelentett ez idén Neked?

Kaptam egyfajta tartást vagy új motivációt. Nehéz időszak volt ez mindannyiunknak, főként mentálisan, de amióta kiderült, hogy benne vagyok a négyesben, ráadásul az Európa-bajnokságot is megnyertük a lányokkal, szóval azóta nyugodtnak mondhatom magam. Rengeteget jelent, hogy csak erre a számra kell koncentrálni, jó érzés, hogy minden nap úgy megyek le az edzésre, hogy tudom mire készülünk és hova szeretnénk eljutni. 

Három felnőtt világbajnokságon szerepeltél már. Más most ennek az évnek az értéke, tartalma, jelentése a számodra?

Természetesen más. Bár korábban Noncsival, Sárival és Gazsó Dorkával már indultunk négyest felnőtt világbajnokságon, most azért más érzésekkel, jóval érettebben vagyok jelen ebben a küldetésben. Az edzések nagyon kemények, de örömből csinálom minden nap, nem érzek nyomást és így sokkal jobban is mennek a mindennapok. Sokat jelent, hogy végre eljutottam idáig és ahogy mondtam, az Európa-bajnoki győzelem is sok mindenben megerősített. Akkora élmény volt, hogy meg tudtuk nyerni azt a versenyt, annyi löketet adott az az arany, hogy teljes mértékben meghatározta az elmúlt másfél hónapunkat. Ráadásul én elég mélyről indultam neki ennek a szezonnak. A tavaszi dél-afrikai edzőtáborig minden rendben ment, de utána nem találtam magam, kicsit úgy éreztem, hogy mindaz a munka, amit a tél és a tavasz során beletettem, egycsapásra eltűnt. Rossz állapotban voltam, ehhez képest a válogatón ki tudtam magamból hozni a maximumot, ami azt mutatta, hogy az elmúlt évek során megtanultam versenyezni. Tavaly elképesztő sok versenyem volt, rengeteg rutint szereztem, és mindez kellett ahhoz, hogy most itt legyek és olimpiai számban készülődhessek a világbajnokságra. 

Hogy érzed magad a negyedik beülőben?

Remekül. Talán az első ifjúsági világbajnokságomon ültem ebben a pozícióban, utána vagy a második vagy a harmadik hely jutott nekem. Élvezem, hogy hátul vagyok, mindaz, amitől korábban féltem, például, hogy kibillentem a hajót, már nem nyomaszt. Jó, hogy mindent látok hátulról és tényleg teljes mértékben ki tudom evezni magam. 

Egy hét van hátra a rajtig. Milyen munkát végeztek el az utolsó héten?

Sukorón vagyunk, az Akadémián. Most elsődlegesen a regeneráció a cél, minden olyan sportdiagnosztikai eszközt kihasználunk, ami segít bennünket abban, hogy a legjobb formában álljunk oda a rajthoz. Lesznek még gyorsító edzéseink, egyesben és négyesben is, de a lényeg, hogy rápihenten, erőnk teljében legyünk ott a világbajnokságon. A célunk, hogy a lehető legjobb pályát teljesítsük, mindent kiadjunk magunkból, mert egy versenyző számára nincs annál nyomasztóbb és idegesítőbb, ha valami benne marad.