Kurucz Levente: Motivál, hogy kiaknázzam mindazt, ami bennem rejlik

Kiváltságosnak tekinthető, hiszen a sportág alapjait Nagykanizsán, egy edzőlegendától, Sári Nándortól tanulhatta meg. A 2021-ben elhunyt mesteredző nem csak a helyes technikát tanította meg számára, a sportolói életpálya kihívásaira is felkészítette őt. Az elmúlt évek edzőváltásai után idén tavasszal kezdte meg a munkát Bakó Zoltánnal, közös utazásuk első lépcsőfoka egy aranyérem lett. Kurucz Leventével, a K-2 500 méter friss világbajnokával beszélgettünk.

A sportág olimpiai bajnokai közül sokan úgy vélekednek, hogy aki képes fiatalon berobbanni a nemzetközi színtérre, ígéretes karrier előtt állhat. Nádas Bence párjaként olimpiai számban lettél világbajnok Milánóban. Szerinted mik azok a kvalitások, amelyek ahhoz kellenek, hogy le tudd tenni a névjegyed a felnőtt mezőnyben?

Ez nehéz és összetett kérdés. Ami biztos, hogy kell hozzá egy jó alap, egy jó nevelőedző, aki megtanítja a helyes technikát és beléd neveli, megmutatja neked azt a rendszert, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy végigmenj ezen az úton. Megtanít céltudatosnak lenni, a munkával szemben alázatosnak, a saját fejlődésed szempontjából pedig kíváncsinak, hiszen fontos, hogy tudd, mit, miért teszel. Megmutatja neked, hogy lemondások nélkül nincs eredmény és próbálod úgy élni az életed, hogy megfelelj ezeknek a szempontoknak. És persze érzékek is kellenek hozzá. Én már gyerekkoromban is jó csapathajós versenyzőnek számítottam, a korosztályomnak megfelelően is jó időket eveztem ebben a számban.

Akkor kezdjük az első tétellel, a jó nevelőedzővel, aki a Te esetedben egy edzőlegenda volt: Sári Nándor. Mit kaptál tőle a közös munkátok során?

Rengeteg mindent. Szigorú edző volt és nagy hatást gyakorolt arra az értékrendre, amely szerint most élem a sportolói életem. Mindent megcsináltam, amit kért, meg sem fordult a fejemben, hogy ellébecoljak egy edzést, vagy ne a feladatomra koncentráljak. Ezt már MK-s korunkban belénk nevelte. Nándi bácsinál nagy csoportban kezdtünk, aztán elkezdtek lemorzsolódni az emberek és lett egy kis mag, amelyből szinte mindenki nyert az Olimpiai Reménységek Versenyén és mindenki szerzett ifjúsági világ- és Európa-bajnokságon érmet. Remek technikát tanított nekünk, nagyon jól felépítette az edzéseinket, és ami nagyon fontos, nem égetett ki minket. Úgy tudtunk eredményesek lenni, hogy közben mindig volt előttünk egy újabb lépcsőfok. Nándi bácsi sokszor bizonyított ebben a sportágban, ő pontosan tudta, mi kell ahhoz, hogy valaki olimpiát vagy világbajnokságot nyerjen. Amikor eltávozott közülünk, sokáig az ő edzésnaplóját lapozgattam, nézegettem, mert érdekelt, hogy miként számolta ki a formákat, milyen rendszerben épített fel minket egy-egy szezonban. Sokat tanultam ezekből az edzésnaplókból, lett rálátásom az edzéstervezésre, ami egy élsportoló számára szerintem nélkülözhetetlen.

Mikor jött el a tudatosság az életedben, mikor döbbentél rá, hogy Te kajakos szeretnél lenni?

Ez a folyamat akkor indult be igazán, amikor Nándi bácsi elhunyt, mert onnantól kezdve nekem kellett a pályám építésével foglalkoznom. Már magamat kellett hajtani az edzéseken úgy, hogy igenis belemenjek abba a fájdalomba, ami az eredményességhez szükséges. Nekem kellett erőnléti edzőt, pszichológust találnom, összerakni azokat a mozaikokat, amelyeket addig Nándi bácsi rakosgatott egymás mellé. Benne voltunk egy folyamatban, ami sajnos a halálával megszakadt. Ennek a folyamatnak voltak visszajelzései: ORV-t nyertünk, ifjúsági Európa-bajnokságon mindhárom egyéni számban aranyérmet szereztem, amire sosem volt példa addig, és ifjúsági világbajnokságról is hoztam el érmeket, két ezüstöt és egy bronzérmet. A „hogyantovábbról” azonban magamnak kellett gondoskodni, nekem kellett döntéseket hoznom. A felkészítésemet előbb Szádovszki Zsolt vette át, akivel másfél évig dolgoztunk együtt, majd jött Velenszki Tamás, aki 2023-tól idén májusig vezette az edzéseimet. Mindkét edzőtől kaptam sok-sok értékes dolgot, megéltünk együtt pozitív időszakokat, de váltanom kellett, mert összességében azt éreztem, hogy nem jó az irány, ami felé haladok. Az elmúlt négy évben akadt olyan pillanat is, amikor úgy éreztem, befejezem a pályafutásomat.

Olyan mély volt a gödör?

Ha például egy U23-as K-1 1000 méteren nyert bronzérem gödörnek számít vagy az, hogy csak egy hajszál választott el attól, hogy kimaradjak a felnőtt válogatottból, akkor a válaszom: igen. Nem szeretek veszíteni, sokáig ostorozom magam utána, de ezekből a veszteségekből mindig tudok erőt is meríteni.

Mi tartott a pályán?

Hogy láttam magamban a potenciált és tudtam, hogy nem azért mentem akkoriban rosszul, mert csak ennyi van bennem, hanem más tényezők is szerepet játszottak a sikertelenségemben. Úgy gondoltam, ezeken képes vagyok változtatni. Mindig az előttem álló lépcsőfokra fókuszáltam és sikerült kikapaszkodnom. Most azt érzem, hogy nagyot fejlődtem, sikerült visszajutnom arra a szintre, ahol tartanom kellene.

Bakó Zoltán adta vissza a hited?

Igen, azt hiszem, ő sokat tett azért, hogy újra erős hittel legyek jelen az edzéseken, a versenyeken. Zolinál nem találkoztam olyan edzéssel, ami ne lett volna jó, ezáltal olyan formába tudtam lendülni a világbajnokságra, amit nagyon rég nem éreztem. És ez igazán motiváló. Bakó Zoltánt egyébként azért választottam, mert Nándi bácsi korosztálya, hasonló értékrendet vall, ugyanakkor nagyon felvilágosult, innovatív, nyit az új dolgok felé és figyel a visszajelzésekre is. Utóbbit úgy, hogy meg is követeli a munkát. Nála nincs mellébeszélés, jól érzem magam ebben a fegyelmezett felkészülésben, és annak is örülök, hogy minden edzésen azt érzem, jó kezekben vagyok. Zoli sok versenyzővel bizonyított már, tudja milyen egy olimpiára vagy világbajnokságra felkészülni, tudja mi kell akkor, amikor világkupáról világkupára kell időzíteni a formát, milyen egy Európa-bajnokság után nyolc hétig a világbajnokságra készülni úgy, hogy közben egy szétlövésre is formába kell hozni a versenyzőt. Mindent jól átlát, és ami számomra a leginkább lenyűgöző volt az az, hogy a világbajnokságon nem a csütörtöki előfutamban, nem a szombati középfutamban, hanem a vasárnapi döntőben jött ki az igazi csúcsforma. Kirobbanó erőben voltam és erre nagyon büszke vagyok.

Sokszor mondtad, hogy az zavar, hogy idén egyesben nem tudtad megmutatni magad.

Igen, mert tényleg rengeteget fejlődtem, és remélem, hogy jövőre ezt már be is tudom bizonyítani a versenyeken. Még mindig rengeteg időm van, és a világbajnoki cím ellenére tudom, hogy még mindig az út elején járok. Van hova erősödnöm fizikumban, a vízen van hova fejlődjek, és rettentően motivál, hogy kiaknázzam mindazt, ami bennem rejlik.

Az Akadémián ehhez minden eszközt és lehetőséget megkapsz.

Nemrégiben pontosan erről beszéltem a kollégiumba beköltöző fiataloknak. Becsüljék meg, amit itt kapnak, hiszen az Akadémia olyan hátteret biztosít, ami egyedülálló, nem csak ebben az országban, de szerintem a világon is. Most már nem kell azzal foglalkoznom, hogy felkutassam és beépítsem a szakembereket az edzésmunkámban, nem kell olyan eszközöket vásárolnom, amelyek a fejlődésemet szolgálják, hiszen itt minden egy helyen megtalálható. Nekem még a vízfelület is megfelelő, talán egy szélfogó még elkélne, de így is el tudjuk végezni a minőségi munkát.

Sokan azt mondják rólad, hogy gondolkodó, elemző, agyas kajakos vagy.

Valóban? Az biztos, hogy keresem a fejlődési lehetőségeket, ugyanúgy, ahogy Kopasz Bálint is teszi. Érdekelnek az új eszközök, a sportdiagnosztika, kíváncsi vagyok a testemre, a szívemre, a pulzustartományokra, sokat merítek a profi kerékpársportból is, mert szerintem ők élen járnak az újításokban. A Plastex idén új hajóformát gyártott nekem, évek óta segítek a fejlesztésekben, Ryszard Seruga számára már szinte családtagnak számítok, olyan vagyok neki, mintha az unokája lennék.

És ha nem a kajakban ül, akkor mit kell tudni Kurucz Leventéről? Mi a hobbija? Mi kapcsolja ki?

Menjünk vissza az időben. Gyerekként duatlonban négy, triatlonban két országos versenyt nyertem és bizony sakkozóként is értem el sikereket, indultam az országos bajnokságon is. Álmom, hogy egyszer sakkmesteri címet szerezzek. Imádok horgászni, kerékpározni, az endurózás, a downhill mindig lázba hoz, de most már magamat tiltom le erről az adrenalinfüggésről, mert nem szúrhatom el a kajakos pályafutásomat egy balesettel.

Ez is egy lemondás.

Sok lemondás van egy élsportoló életében. Nincsenek ünnepek, nincsenek bulik, van sok-sok kemény edzés és fáradtság. Az ember esténként szinte beájul az ágyba. A táplálkozás, a dietetika világa is egyfajta lemondás, bár én nem élem meg annak. Szeretek kísérletezni a konyhában, a steakem állítólag díjnyertes.

Gondolom, most a szabadságod alatt sokkal több mindent megengedsz majd magadnak.

Igyekszem kipihenni magam, nem foglalkozni a kajakozással, mert az idei évhez hasonlóan 2026 is kemény menet lesz mindannyiunk számára.

Szerző: Lipiczky Ágnes

Fotók: MKKSZ/Szalmás Péter