Kőhalmi Emese: Élvezem a folyamatot

Tavaly február végén-március elején még javában aggódtunk világbajnokunk, Kőhalmi Emese egészségéért. Versenyzőnk súlyos betegség következtében kórházba került, és az is kérdéses volt, hogy folytatni tudja-e pályafutását. A 2023-as év második felére azonban sikerült visszakapaszkodnia, a vejeni maratoni világbajnokságon Kiszli Vandával egy hajóban aranyérmet szerzett, s az elmúlt hetekben már a régi formájában gyűjtötte a kilométereket a sevillai edzőtáborban.

Más ez az évkezdés, mint amilyen tavaly volt…

Merőben más, és megmondom őszintén, hálás is vagyok minden percért, amit a vízen tölthetek. Tavaly sok nehézséget és mélypontot megéltem a betegségem miatt, de legbelül bíztam benne, hogy fogok én még így kajakozni… – mondta Kőhalmi Emese.

Sikerült behoznod a lemaradásodat? Visszanyerted a régi önmagad?

Úgy érzem, sikerült visszakapaszkodnom arra szintre, amelyen a betegségem előtt voltam. Itt Sevillában pont abban az állapotban vagyok, amit az év ezen szakasza megkíván. Az elmúlt hetekben a kilométergyűjtés és a technika csiszolása volt a fő feladatunk. Ilyenkor újra meg kell szoknunk a vizet, újra össze kell rakni a technikát, rá kell lelnünk a mozgásra, és bár még nem tökéletes minden, rendkívül élvezem azt a folyamatot, amit megélek. Ráadásul remek hangulatú volt ez a tábor is, nagyon egységes és pozitív a csapatunk.

Aki a kajakot kedvelő szurkoló, hogyan képzeljen el egy ilyen edzőtábort? Hogy éltek? Milyen ütemben telnek ilyenkor a napok?

Tulajdonképpen minden napunk váza ugyanaz: reggeli, délelőtti edzés, ebéd, csendes pihenő, délutáni edzés, vacsora és alvás. Csak hétvégén jut időnk arra, hogy egy picit kikapcsoljunk, töltődjünk, elmenjünk várost nézni. Hétközben általában nagyon elfáradunk, megesik, hogy vacsora után mindenki bedől az ágyba, de van, hogy esténként társasozunk vagy kártyázunk egy picit. Ujfalvi Laurának van egy kártyajátéka, ami nagy kedvencünk, ahogyan a francia kártya is – igaz, azt most elfelejtettük kihozni magunkkal. Idén is jó volt, hogy az akadémiás fiúkkal egy időben és egy helyen edzőtáborozhattunk, jó látni a csapatot így együtt, egységesen, és bár ők is rettentően elfáradtak, azért az ebédnél és vacsoránál tudtunk közösen beszélgetni.

Egy kicsit előre is tekinthetünk? Hogyan tervezed a 2024-es idényt?

Igazából nem szeretek nagyon előretekinteni és jósolgatni sem. Mindig az előttem álló feladatokra koncentrálok, vagyis most éppen arra, hogy egyesben minél jobban összeálljon a mozgásom. Később már a formába hozáson lesz a hangsúly, örülnék neki, ha minél gyorsabb, erősebb lennék. Ebben az időszakban csapathajókon még nem gondolkozom, az a jövő zenéje, hiszen függ attól, ki, milyen állapotban lesz az idényrajtra. Most egy dolognak nagyon örülök: végre úgy siklik alattam a hajó, ahogyan szeretném. Ha egy jó tündértől kívánhatnék magamnak valamit, akkor az elsősorban az egészség lenne. Ami tavaly történt velem, alapjaiban átformálta a gondolkodásomat. Sokkal egészségtudatosabb lettem, odafigyelek magamra, és már az teljesen feldobja a napomat, ha jól sikerül egy sportorvosi vizsgálat. Korábban ezt teljesen természetesnek és magától értetődőnek vettem. Ha pedig a kajakkal kapcsolatos céljaimat nézem: továbbra is élvezni szeretném a kajakozást, és ha összejön, idén is szeretnék kijutni egy világversenyre.