Pécsi Mónika: az Év női öttusázója volt, ma a kajak-kenu Akadémia sikeréért dolgozik

Az akadémia nyári táborai révén négy éve csapatunk része úszásoktatónk, Pécsi Mónika, aki idéntől teljes értékű tagja edzői stábunknak. Móni néni nagy kedvence a gyerekeknek, akik talán nem is sejtik, hogy egy korábbi világ- és Európa-bajnoki érmes öttusázó tanítja őket a medencében.

Rántsuk le a leplet rólad. Világbajnoki ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes, IBV-győztes öttusázó vagy, aki 1993-ban az öttusa szövetségnél elnyerte az Év női öttusázója címet is. Most pedig Akadémiánk úszóoktatójaként több száz gyerek edzéséért felelsz itt Sukorón. Hogyan vezetett egy debreceni kislány útja a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémiára?

Úszóként kezdtem Debrecenben a sportpályafutásom, majd 14-15 éves koromban eldőlt, hogy belőlem nem lesz válogatott szintű úszó. Akkoriban érkezett a Debreceni Sportiskolához az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes öttusázó, Szombathelyi Tamás, aki megalapította az öttusa-szakosztályt, és én átpártoltam ehhez a sportághoz. Az úszással ugyebár nem volt gondom, lőni is egész jól lőttem, a lovaglást lovasok között tanulhattam meg, a vívást pedig vívóedzőktől sajátítottam el. Egy gyengém volt, a futás, ami elég szenvedős tusa volt számomra, de így is sikerült a felnőtt válogatottba bekerülnöm és világversenyeken jól szerepelnem. Persze akkor már nem a Debrecen, hanem az Alba Volán színeiben, hiszen nálunk megszűnt az öttusa, én pedig 18 évesen Schütz Tamás invitálására Székesfehérvárra kerültem.

Az öttusasport egyik aranykorszakáról beszélünk, amikor az ország megismerhette Martinek János, Fábián László, Mizsér Attila nevét. Te pedig a női vonal egyik oszlopos tagja voltál. Meddig tartott ez az időszak?

A szöuli olimpia utáni évben, 1989-ben érkeztem és 1994-ig voltam válogatott öttusázó. Aztán megszületett a fiam, Áron és bár fejben én úgy terveztem, hogy a gyerekem mellett visszatérek az aktív élsporthoz, hamar kiderült, hogy a kettő együtt nem kivitelezhető. Félig anyának és félig öttusázónak lenni nem sok értelme lett volna. De úszóedzőként visszatértem a klubhoz, kicsikkel foglalkoztam hosszú éveken át és nagyon élveztem ezt a munkát, valamint az akkori bázisunk, a KÖFÉM uszoda hangulatát.

Hogyan kerültél kapcsolatba az Akadémiával?

Pákozdon élünk a családommal, így evidens volt, hogy a gyerekeim a Velencei-tavon fognak sportolni. A férjem kenus volt, a gyerekeim is a VVSI-nél kötöttek ki. A fiam Csonka Zsoltnál kenuzott, a lányom pedig kajakozott a klubnál. 2021-ben, amikor az Akadémia megkezdte a működését Sukorón, Harmati Orsolya edző kérdezte meg, hogy lenne-e kedvem a nyári táborok során besegíteni. Természetesen igent mondtam, és minden évben nyáron visszatértem a táboros időszakra segíteni az edzők munkáját. Emellett pedig a kápolnásnyéki iskola tanmedencéjében én feleltem a kezdők úszásoktatásáért. Idén lettem az Akadémia főállású edzője, és nagy boldogság számomra, hogy ehhez a csapathoz tartozhatok.

Idén ősztől az Akadémia felvállalta a tó környéki óvodások és iskolások úszásoktatását. Minden reggel sok-sok gyerek érkezik hozzánk. Hány gyerek fordul meg a kezeid között egy héten?

Többszáz, ami nagy büszkeség számomra. Vallom, hogy az úszás elsajátítása létfontosságú minden gyerek számára, pláne itt a tó környékén. Ez az egyik ága a feladataimnak, a másik pedig az akadémia sportolóinak képzése. Szerdán és pénteken az előkészítő csoport tagjainak tartok úszásoktatást, de több edző is megkért, hogy nyújtsak technikai segítséget, illetve írjak edzésprogramot az idősebbeknek, így rálátásom van a serdülő, ifjúsági és U23-as kajakosok és kenusok munkájára is. Ez is nagyon izgalmas feladat.

Hogyan illeszkedtél be az edzői stábba?

Mivel a nyári táborok révén az edzői csapat nagy részével már megismertük egymást, így zökkenőmentes volt minden. Remek edzők dolgoznak az Akadémián, kreatívok, sokat ötletelnek, és kikérik egymás véleményét. Igazi csapatmunka zajlik nálunk, és jó érzés része lenni ennek a folyamatnak. Az pedig különösen motiváló, hogy ilyen létesítményben dolgozhatok, már maga a sportkomplexum miliője meghatározza az ember hozzáállását.

Hogyan határoznád meg pár mondatban a te munkád sikerét?

Hogy mi a siker az úszásoktatásban? A sok gyerek alapvetően az, de számomra siker, ha a gyerek mosolyogva, motiváltan jön órára. Ha elfogad és jól érzi magát, mindent megcsinál, amit kérek tőle. Volt már arra példa, hogy egy hétvégi bevásárlásnál odajött és megölelt az egyik iskolai oktatásra járó tanítványom. Nagyon örülök annak is, amikor a nagyok kérdeznek, fontos számukra, hogy lássam, jó technikával úsznak-e. És természetesen sikerként élem meg azt is, ha a reggeli úszásoktatásról a gyerekek csatlakoznak a kajak-kenus előkészítő csoportokba, mert ez azt jelenti, jól érzi magát itt az Akadémián.