Fojt Sára: Nagyon szeretnék harapni

A hétvégi serdülő, ifjúsági és U23-as országos bajnokságon a szurkolók között foglalt helyet kétszeres olimpiai bronzérmesünk, Fojt Sára, aki az Akadémia versenyzőinek futamai mellett testvére, Zalán négyes döntőjét is eljött megnézni a Maty-érre. Sárit természetesen kifaggattuk a női négyes felkészüléséről, és arról, hogyan látja az Európa-bajnoki címvédő egységet két héttel a milánói világbajnokság rajtja előtt.

Május elején meglehetősen rossz szezonrajtod volt, kerested a hangod és meg is találtad a női négyesben, amellyel júniusban Európa-bajnoki aranyérmet szereztetek. Most hogy érzed magad?

Sokkal jobban. Valóban nem úgy indult a szezon, ahogyan azt én terveztem. Sajnos nem jött ki a lépés, de utána fokozatosan kezdtem visszanyerni a régi önmagam és most azt mondhatom: óriási lendületben vagyunk a lányokkal, Kőhalmi Emesével, Ujfalvi Laurával és Pupp Noncsival. Nem gondoltam, hogy az akkor megélt gödör után ilyen jó érzésekkel fog eltelni a felkészülés. Örülök, hogy Beé-Samu Andrea csoportjában a négyesre készülhetek. Minden nap pozitív érzésekkel telik és ez teljesen átfordította a hangulatomat és azt, amit erről a szezonról gondoltam.

Gyakorlatilag visszatértél a régi csoportodhoz, hogy fogadtak a lányok?

Furcsa volt visszatérni a csoportba, gondolom nekik is furcsa volt újra befogadni engem, de gyorsan meglett az összhang, és talán mindenki nevében mondhatom, hogy élvezzük a közös munkát. Jó, hogy így négyen készülünk, hiszen mind a négyen edzettünk már együtt korában, ismerjük egymást, és jó hatással is vagyunk egymásra. Andi jelenléte és hozzáállása is sokat ad, hiszen érződik rajta, hogy ugyanolyan eltökélt és motivált, mint amilyenek mi vagyunk. Megnyugtató egy-egy edzésen kinézni rá, látni, hogy örül egy-egy jól sikerült edzésnek. Jó az is, hogy az egész csapat egyben tud edzeni, nem kell alkalmazkodni, utazgatni a négyes edzés érdekében. Tényleg ideális ez a csoportmunka. Általában heti két-három négyes edzésünk van, de azt mindig nagyon várjuk, felőlünk akár mindennap vízre rakhatnánk a csapathajót.

Gondolatban mennyit foglalkoztok a világbajnoksággal? A lehetőségekkel?

Még van két hetünk a rajtig és még vannak feladataink. Inkább azokra fókuszálunk. De azért már ott van a fejekben, hogy hamarosan élesben kell megmutatni magunkat. A minap érkezett a hír, hogy az új-zélandi négyesben megsérült az egyik versenyző és Lisa Carrington beszáll sztrókolni az egységüket. Hogy mit éreztünk, amikor ezt megtudtuk? Hogy jó, hogy nem Milánóban, a versenyműsorból tudjuk ezt meg, de alapvetően Lisával vagy Lisa nélkül meg kell oldanunk a feladatot. Azt hiszem, annál többet nem tudunk hozzátenni, hogy lelkiismeretesen készülünk, úgy, mint eddig. Aztán a helyszínen eldől majd, hogy mire volt elég a munkánk.

Egy sikeres olimpiai esztendő, a Párizsban megélt élmények után egy világbajnokságon is elő lehet hívni azt az eufóriát, amit egy évvel ezelőtt megéltetek?

Ez majd a helyszínen kiderül. A tavalyi évem más volt, mint az eddigi bármelyik esztendő, de a szezon elején megélt rossz érzések után nagyon szeretnék harapni, meg akarom mutatni, hogy májusban az nem én voltam, sokkal több van bennem. És szeretném a lányokkal átélni ismét a siker ízét.

Lipiczky Ágnes

Fotó: MKKSZ