Ujfalvi Laura: „Rég voltam ilyen jól a bőrömben”

Két esztendővel ezelőtt pályafutása egyik legrosszabb évét futotta Ujfalvi Laura, aki nem törődött bele ebbe a helyzetbe. 2024-ben már ott volt a nem olimpiai számok világbajnokságán, ahol mix négyesben ezüstérmes lett. Idén pedig remek válogatós eredményének köszönhetően bekerült a női négyesbe, amely júniusban Európa-bajnoki címet szerzett. Bő egy héttel a milánói világbajnokság rajtja előtt őt faggattuk a csapat felkészüléséről.

Csak jót lehet hallani a női négyes felkészüléséről, a csapat egységes, a munka jól halad. Milyen érzésekkel töltötted Te az elmúlt két és fél hónapot?

Igen, tényleg jól érezzük magunkat és közben nagyon keményen is dolgozunk. A közös cél nagyon jól formál bennünket. Nem tudom, hogy mikor volt arra példa, hogy egy női négyes ilyen hosszú ideig együtt tudjon készülni. Mindenkinek ez az egy száma van a világbajnokságon, csak erre kell koncentrálnunk, ez jár a fejünkben gyakorlatilag azóta, hogy megkaptuk a lehetőséget. 

Vagyis álmotokból is felébresztve is megy minden, mint a karikacsapás?

Hát ezt még nem próbáltuk, de az biztos, hogy nagyon jó érzés beülni a hajóba. Mindig várjuk a négyes edzéseket, mert jó megélni, hogy egyre jobb és jobb teljesítményre vagyunk képesek. 

Amikor április végén, május elején nekifutottál ennek az idénynek, a válogatónak, milyen célokat fogalmaztál meg magadnak?

A felnőtt világbajnokság biztos, hogy nem lebegett a szemeim előtt. Azt tudtam, hogy a világkupákon U23-as versenyzőknek is van esélye bekerülni a keretbe, és szerettem volna ott lenni én is az indulók között, de alapvetően az U23-as világbajnoki indulás járt a fejemben. A világkupákon a fiatalok is lehetőséghez juthatnak, de az Európa-bajnokságra és a világbajnokságra egy szűk keret készül és oda azért elég nehéz bekerülni. Boldog voltam, hogy ez sikerült nekem is, annak ellenére, hogy elég megterhelő volt a négyes válogató időszak, amikor letisztult, hogy milyen egység utazhat az Európa-bajnokságra. Ezt a kiválasztást lelkileg sokkal jobban bírtam, mint ahogyan azt előzetesen gondoltam volna magamról. 

Mik azok a dolgok, amik szükségese ahhoz, hogy az U23-as korosztályból valaki megérkezzen a felnőtt mezőnybe?

Bár felnőtt Európa-bajnoknak vallhatom magam, nem tudom, hogy ténylegesen sikerült-e beérnem a felnőtt mezőnybe, de igyekszem ezen az úton haladni. Azzal nincs gondom, hogy az edzésekbe bele kell halni, korábban is szerettem a maximumot kiadni magamból, amikor megugrok egy-egy keményebb edzést, az mindig jó érzéssel tölt el. Nekem inkább mentálisan kellett és kell dolgoznom magamon, mert ezek a belső vívódások sokszor erősek és előfordul, hogy a saját magam ellensége vagyok. 

Miről szólnak ezek a belső harcok?

Szeretek megfelelni és bizonyítani, és dolgoznom kell azon, hogy elhiggyem elég vagyok. Bár egy élsportoló esetében az érmének két oldala van, mert valójában az visz előre, hogy az önmagad mércéje szerint még nem vagy elég. Ebben az évben rengeteg olyan külső visszajelzést kaptam, ami azt mutatja, hogy jó úton haladok és az edzőnk, Beé-Samu Andrea is tökéletesen ismer, tudja azt, hogy mikor, milyen visszacsatolásokra van szükségem ahhoz, hogy még motiváltabb legyek. Ha a jelenlegi lelkiállapotomról kellene beszélni, azt mondhatom, hogy rég voltam ennyire jól a bőrömben. Küzdelmes válogatós időszak áll mögöttem, de a pozitív kimenetel és az Európa-bajnokságon megszerzett aranyérem rengeteg hitet adott. Úgy érzem, az elmúlt másfél évben kezd beérni az a folyamat, amin dolgozunk. Csak azt tudom mondani: jól vagyok és jó helyen vagyok. Érzem, hogy van bennünk lehetőség és Milánóban ezt meg is szeretnénk mutatni.