Kovács Katalin: Az együttérzés képessége tanítható

A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia idén különleges célt tűzött maga elé: csapatunk jótékonysági adománygyűjtéssel az Ebremény Kutyavédő Egyesület munkáját szeretné támogatni. Akadémiánk elnöke, a háromszoros olimpiai bajnok Kovács Katalin a „sok kicsi, sokra megy” elvén arra biztatja sportolóinkat, hogy zsebpénzük egy részével segítsék az állatvédő alapítvány működését.

A sukorói Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia megnyitásának első évfordulóját október 12-én egy remek családi nappal ünnepeltük meg. Az esemény a jótékonyság jegyében telt el, hiszen megkezdtük adománygyűjtő akciónkat az Ebremény Kutyavédő Egyesület számára. Miért tartja fontosnak, hogy a gyerekeket ne csak a sportra neveljük, hanem érzékenyítsük őket, formáljuk az értékrendjüket is?

Akadémiánk indulásakor több irányvonalat is megfogalmaztam magamnak, magunknak: az egyik az volt, hogy valódi értékeket képviseljünk. És úgy hiszem, az érték nem csak az, amit elérünk a sportban, a vízen, a mi értékünket szimbolizálja az is, amit másoknak adni tudunk – mondja Kovács Katalin. – Az elmúlt években több jótékonysági akcióban vettünk részt: közös futást szerveztünk egy olyan családért, amelynek leégett az otthona, kétszer is támogattuk a Nem Luxus Táska kampányt, a gyerekeink angyalkái voltak egy gyermekotthon lakóinak és partneriskoláinkban minden évben segítjük három-három család iskolakezdését. Igyekszünk megmutatni kis versenyzőinknek, hogy attól még többek lesznek, ha szívükön viselik a világ dolgait, segítőkészen fordulnak a rászorulók felé. Éppen ezért arra bíztatom őket, hogy a „sok kicsi” elvén a saját zsebpénzükből adományozzanak a sukorói létesítményünkben elhelyezett perselyponton az Ebremény Egyesület számára.

Mi felnőttek is sokszor hajlamosak vagyunk elrobogni olyan helyzetek, olyan pillanatok mellett, amelyek mások számára értékesek lehetnek. Néha elég csak egy jó szó vagy éppen az, hogy meghallgatjuk másikat. A rohanó világunkban hogyan edukáljuk jól a gyerekeinket?

Ahogyan más esetekben is tesszük. A jó példából tanulnak. Ha azt látják, hogy a környezetükben élő felnőttek odafigyelnek másokra, számukra is ez lesz a természetes. És nem elég példát mutatni, el is kell nekik mondani, hogy mit, miért teszünk és milyen eredményt, hatást érhetünk el vele. Úgy hiszem, hogy ezek az élmények mélyen beégnek a lelkükbe, és felnőttként is tovább viszik majd őket.

Ön hogyan próbálja ezt a szemléletet átadni otthon a gyermekeinek?

Nálunk ez minden évben hagyomány. A kisebbik lányom, Júlia például már most készül a cipősdoboz akcióra, ő maga gyűjti össze, hogy mit szeretne ajándékozni. A lelkesedését látva nem kötelességként tekint erre, hanem szívből jövő gesztusként éli meg.

Mit üzen az Akadémián sportoló gyerekeknek?

Mindenki büszke lehet magára, aki egy kicsit is képes adni önmagából, mert ez nem csak egyszerű pénzösszeg, hanem az odafigyelésük megnyilvánulása. A közösséget nem csak a sportsikerek építik, ha együtt teszünk valamit másokért, abból bizalom és jó érzések születnek. Mi felnőttek a példánkkal pedig legfontosabbat adhatjuk számukra: az együttérzés képességét.