Az ifjúsági válogatott levezetését vizsgálta sportdiagnosztikai csapatunk

Csütörtök délelőtt Dunavarsányban járt a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia sportdiagnosztikai csapata, szakembereink a Levezetés protokoll keretében az ifjúsági válogatott számára végeztek méréseket.

 

A fiatalok a reggel folyamán nyugalmi laktátmérésen vettek részt, majd egy maximálisan teljesített 2000 méter után újabb vérvételre jelentkeztek a stégnél. Munkatársaink egyénileg vizsgálták meg, hogy kinek, milyen hosszú levezetésre van szüksége ahhoz, hogy az elsavasodás elkerülhető legyen.

„Az egész apropója hosszú évekre nyúlik vissza, már 2019-ben elindítottuk az úgynevezett Levezetés protokoll kutatást, mert egyáltalán nem mindegy, hogy versenyzőink miként regenerálódnak a két futam között, hogyan tudnak pihenni és fontos látni, hogy mi történik velük a vízen. Három esztendővel ezelőtt dr. Kovács Tímea és Trájer Emese vezetésével, valamint még nagyon sok jó szakember segítségével a Kajak-Kenu Módszertani Központ megállapította, hogy a vízen történő levezetés a leghasznosabb a kajakosok és a kenusok számára. Nyilvánvalóan szubjektív, hogy kinek hány percet és milyen intenzitásban kell eltölteni a futam után a vízen, de azért nagy általánosságokat már meg tudtunk állapítani. Úgy véltük, hogy a szakedzők és a sportolók ezt a tudást már magukévá tették, ám tavaly itt az ifi táborban mért 2000 méterek után rájöttünk, hogy ez nagyon nincs így, sajnos még mindig akadnak olyanok, akik nem veszik kellően komolyan a levezetést. Ezért Kadler Viktor utánpótlás szövetségi kapitánnyal és Hadvina Gergely szakmai igazgatóval egyetértésben arra jutottunk, hogy idén is folytatjuk a levezetés protokollt” – mondta Pauman Dániel, a projekt vezetője, aki az értékek mellett arra is kíváncsi volt, hogy ki, milyen hozzáállással vesz részt a programban.

„Most az ifi táborban egy maximális 2000 méter után néztük meg, hogy ki, miként vezet le önállóan. Előzetesen nem mondtunk nekik semmit, de a fiatalok többsége a laktáteredmények alapján rögtön visszament a vízre, volt, aki úgymond háromszor is levezetett, ám akadt olyan versenyző is, aki öt perc után kiszállt, mert elegendőnek ítélte meg a levezetést. Úgy vélem, hogy ezzel a programmal megint egy jó irányba indulunk el, folytatásként pedig ott leszünk az utánpótlás válogatókon és a nemzetközi versenyeken is, hogy a fiatalok értsék és érzékeljék, mennyire fontos szegmense ez a versenyzésüknek. Akik most másodéves ifik és tavaly már az ifjúsági válogatott tagjai voltak rendelkeznek ezen a téren némi rutinnal, nekik már nem kell olyan sok mindent elmondanunk, de az új belépők számára mindenképpen fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem csak a bemelegítésre, de a levezetésre is időt kell szánni, mert nagyon nem mindegy, hogy miként koncentrálnak rá a döntőre és hogyan savasodnak el.”

Sportdiagnosztikai központunk novemberben és februárban már két teljesítménydiagnosztikai mérést végzett a válogatott tagjain. Sukorón a versenyzők fizikai állapotára voltak kíváncsiak, és arra, hogyan léptek egyről a kettőre három hónap leforgása alatt.

„Ezúttal már kifejezetten a vízen zajlik a felkészülés dandárja, így itt inkább már az a lényeg, hogy az eddig megszerzett alapállóképességet hogyan tudják kihegyezni és versenyszituációban, két futam között miként teljesítenek. Örülök, hogy láttam egészen profi szemléletet, voltak versenyzők, akik nagyon szépen bemelegítettek, jól felöltöztek a hideg időre való tekintettel, és amikor a szakemberek azt mondták, hogy még nem megfelelő a laktátérték, egyből vissza is kanyarodtak. Bízom benne, hogy sokan elsajátítják majd ezt a mentalitást.”