A szolnoki Holt-Tiszán kezdődött utánpótlásedzőnk, Sinka-Mihályi Adrienn pályafutása, aki egy iskolai toborzásnak köszönhette kapcsolatát a kajak-kenuval. Gyerekként nem szeretetett versenyezni, de mindaz, amit a vízitelepen megélt és tapasztalt, egy életre összefűzte a sportággal.

Ha visszagondol a kezdetekre, a gyerekkori évekre, mi jut elsőként eszébe a kajak-kenuval kapcsolatban?

A társaság, a hangulat, a megtartó közösség. Amikor a mi általános iskolánkba is edzők érkeztek toborozni, megfogott, ahogy bemutatták nekünk ezt a sportágat, így a barátnőmmel úgy határoztunk, lemegyünk a vízitelepre. Nagyon megtetszett ez a mozgásforma, élveztem az edzéseket, és bár versenyezni nem szerettem, mégis mentem a csapattal, hiszen imádtam ezeknek az utazásoknak, az ott alvásoknak a hangulatát. A legtöbb barátomat a sportágnak köszönhetem és persze a férjemet és a családomat is.

Most az Akadémia edzőjeként ön is rendszeresen látogatja az iskolákat, gyerekeket toboroz csapatunk számára. Annak idején mi volt az a bizonyos hívószó, ami miatt a kajakozás mellett döntött?

Az edzők személye nagyon fontos volt mindannyiunk számára, és persze a víz jelenléte, hiszen mindig is kötődtem a természethez, a vizes világhoz.

Gondolom, így egyértelmű volt az is, hogy edzőként folytatja a pályafutását.

Őszintén megvallva, nem ez volt az első gondolatom, de azt tudtam, hogy mindenképpen a sportág mellett szeretnék maradni. A TF-en sportszervezői szakra jártam, nyári gyakorlatként pedig gyerektáborokat szerveztem Szolnokon. Míg az egyetemi tanulmányaimat végeztem, megszereztem az OKJ-s edzői képesítést is, egyre több tapasztalatot szereztem az iskolában és az egyesületnél egyaránt. Amikor öt év után mesterképzéssel befejeztem a sportmenedzseri szakot egy éves útkeresés kezdődött az életemben, végül Szolnokon másodedzőként kezdtem el dolgozni, 2014-ben pedig megkaptam az első saját csoportomat is.

Mi a fő ismérve a jó utánpótlásedzőnek?

Mivel ezekben a korosztályokban főként nevelési program zajlik, így meg kell találni az arányát a határozottságnak, a következetességnek és a kedvességnek. Fontos, hogy jól követhető szabályokat fektessünk le, rendszert vigyünk a csoport mindennapjaiba, és közben olyan szerepet töltsünk be a gyerekek életében, amelynek köszönhetően a sportág mellett maradnak. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nagyon szeretem a munkám. Egy-egy edzés után feltöltődve megyek haza, szeretem figyelni, hallgatni a gyerekeket és jó érzés adni nekik, megismertetni velük egy-egy új mozdulatsort, amelytől fejlődnek, többek lesznek.

Az Akadémián feladásos rendszer működik, vagyis nem mindegy, hogy a legkisebbekkel foglalkozó edzők milyen gyerekeket engednek tovább a következő lépcsőfokra.

Nem idegen számomra ez a rendszer, hiszen korábban is így dolgoztam. Fontos a jó kommunikáció a felettem lévő edzővel, hogy egyezzenek az elképzeléseink és olyan sportembereket adjak tovább, akikkel jól lehet együtt dolgozni, akikkel könnyedén lehet fellépni a következő szintre.

Megfogalmazta már, hogy mi az edzői célkitűzése, az álma?

Hogy minél több gyereket megismertessek ezzel a csodálatos sportággal. Nem mindenkiből lesz sikerember, olimpiai vagy világbajnok sportoló, de bízom benne, hogy tudok annyi pluszt adni számukra, amelynek hasznát tudják venni a további életükben. Gyerekekkel foglalkozni csodás és hálás feladat, sokat jelent, ha azt hallom, a csoportomból érkező gyerekekkel öröm együtt dolgozni.

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Miként vezet az út a néptánc csoporttól a kajak-kenu pályáig? Mikor derült ki, hogy az alma mégsem esett olyan messze a fájától? Mit élvez az edzősködésben és mit bán a szíve mélyén kenusedzőnk, Tubel Blanka? Interjúnkból mindenre fény derül.

A Velencei-tó mellett nőtt fel, édesapja kajakos edző volt a VVSI-nél gyerekként mégsem ezt a sportot választotta. Miért?

Mert nem szerettem versenyezni. Annak ellenére, hogy apu valóban itt edzősködött, én inkább a néptáncot választottam, ami rengeteg mindenre megtanított, olyan értékekre például, mint következetesség, alázat és fegyelem. Bár nem kajakoztam, végül is a vízitelepen nőttem fel, erős lett a kötődésem a vizes sportágakhoz, és amikor apu 2003-ban megalakította a Dragon Aqua sárkányhajós egyesületet, amely az évek folyamán világ- és Európa-bajnok csapat lett, akkor én is lapátot fogtam, és elkezdtem ezt a sportágat.

Aztán újabb kitérő következett az életében.

Huszonöt évesen Londonba költöztem, ahol kereskedelmi vezetőként dolgoztam egy cégnél. Tizenkét évet töltöttem kint Angliában, ahol a munka mellett szerelmese lettem a futásnak, Londonban úgy közlekedtem, hogy mindig volt a hátizsákomban futócucc, napi tíz-tizenöt kilométereket teljesítettem. Vicces, de London térképét kívülről fújom, annyi helyre mentem futva. És persze elkezdtem edzőterembe járni, a magam kedvtelésére meg is szereztem a személyi edzői képesítést. Aztán jött a vágy a hazatérésre, a Velencei-tó hívószava. Egy évig még más területen dolgoztam, azt követően azonban visszakapcsolódtam a Dragon Aqua életébe. Apukám nyomdokaiba lépve elnökségi tag lettem, és bizony rákaptam a versenyzésre ízére, ami a gyerekkoromban kimaradt, azt felnőtt fejjel kezdtem el megélni, pótolni. Annyira kötődöm most ehhez a sportághoz, hogy bánom, hogy annak idején kihagytam a lehetőséget.

Gyerekekkel foglalkozó edzőként most mit tanácsolna gyerekkori önmagának?

Azt, hogy mindenképpen jöjjön és csinálja, mert olyan közösség része lehet, amelyben a többiek húzzák majd magukkal és egyszer csak megérkezik a belső motiváció is ahhoz, hogy megmutassa önmagát, mindazt a tudást, amit az edzéseken összeszedett. Eleinte, amikor a sport szerves része lett az életemnek, saját magam legyőzése motivált. Majd a sárkányhajózás, mint vérbeli csapatsport meghozta a kedvem a versenyzéshez, ami hamar átfordult egyéni ambíciókba is: már a versenytársak legyőzése is fontos lett számomra, így felnőtt fejjel szerezhettem magyar bajnoki dobogós helyezéseket outrigger kenuban és a SUP-sportban. Egyébként a kajak-kenu sport, mint a futás valóban egy életre szóló kapcsolat, látom az idősebb korosztályokat micsoda örömmel mennek le még mindig a vízre, és élvezik a mozgást, a természetet, a kikapcsolódást.

Az idén csatlakozott a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia stábjához. Hogy érzi magát az edzői szerepben?

Egyre inkább megtalálom magam, és ebben segítségemre van az Akadémia előtti, kívüli életem, hiszen sok felnőttnek adtam és adom át a tudásomat, és nagyon jó visszajelzéseket kapok. A gyerekek esetében az azért speciális, mert nem csak sportolót, embert is faragunk belőlük, menet közben nevelgetjük őket más területeken is és jó látni a fejlődésüket. Én olyan edző szeretnék lenni, aki maga is aktív, versenyekre jár, megméretteti magát. Egyrészt a gyerekkoromból kimaradt versenyélmények megszerzésével elengedhetetlen tapasztalatot nyerek, amit továbbadhatok a gyerekeknek, másrészt példát szeretnék mutatni, hogy a sport és a versenyzés tanulható, és ami a legfontosabb: élvezni kell!

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Ha valaki tudja, milyen kisgyerekként a Velencei-tavon felnőni, itt sportolni, megtenni az első lépéseket, csapásokat a kajak-kenu sportban, akkor az biztosan fiatal kenusedzőnk, Lakatos Zsanett. A 26 éves szakember a VVSI-ben kezdte pályafutását, eljutott a válogatottságig, sőt, női kenuban világ- és Európa-bajnoki címet is szerzett. Őt mutatjuk most be nektek!

Szeptember óta iskoláról iskolára jár az Akadémia toborzó csapatával, talán a megszólított gyerekek nem is tudják, sejtik, hogy a sportág egyik világbajnoka hívja őket az Akadémia kötelékébe.

Biztosan nem tudják, de ebben a korban még talán nem is az érmek száma, a sikerek számítanak, hanem, hogy ráleljünk a hangjukra, fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket a sportágunk iránt. Nálam is így kezdődött minden. A kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály általános iskolába jártam, az osztályfőnököm az a Csilla néni volt, aki most az elsős kajak-kenus osztályunk tanár nénije. Iskolai program keretében elvittek minket a VVSI-be sárkányhajózni és olyan nagyon megtetszett a víz, a hangulat, a természet közeliség, hogy maradtam is a csapatnál.

Először kajakozással kezdett, majd úttörője lett egy új szakágnak, a női kenunak.

Igen, már kiskoromban arról álmodoztam, hogy kijutok az olimpiára vagy világbajnok leszek, de ahogyan most, akkor is annyira erős volt a női kajakszakág, hogy lehetetlen volt érvényesülni. Abban az időszakban költöztem át Győrbe, ott akartam megvalósítani az álmaimat, és az élet úgy hozta, hogy Fazekas Tibor javaslatára kenuzni kezdtem Szabados Krisztián csoportjában.

Nehéz volt a váltás? Hiszen, ha azt veszem Győrben Takács Kincsővel, valamint Marschalkó Alexandrával önök számítottak a női kenu szakág első fecskéinek idehaza.

Fizikailag nem volt nehezebb a terhelés, de a testemnek nem volt egyszerű átszokni egy új mozgásformára.

A női kenuban többször is dobogóra állhatott világversenyen, egyéniben világbajnoki bronzérmes volt 2013-ban, egy évvel később pedig Takács Kincsővel nyertek aranyat C-2 500 méteren. Elégedett a pályafutásával?

Versenyzőként nagyon maximalista voltam magammal szemben, és ha nem nyertem, akkor sokszor fájt és éreztem az elégedetlenséget. Most visszatekintve, utólag tudom értékelni mindazt, amit letettem az asztalra, hiszen a világ- és Európa-bajnokságokon is többször dobogós voltam, és maratoni világbajnokságon is sikerült nyernem. Szép pályafutás áll mögöttem.

Amit idén tavasszal zárt le és edzői szerepkörben folytatta a munkát a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémián. Mennyire élvezi az első lépéseket ezen a pályán?

Furcsa átkerülni a másik oldalra és látni, hogy egy edzőtől mi mindent követel meg, hogy tudása legjavát adva készítse a versenyzőit, felelősséget vállaljon a gyerekekért. Nagyon motivál ez a munka és jó érzés ebben a közegben dolgozni. Az őszi időszak most főként a toborzásról szól, két edzőtársammal, Tubel Blankával és Sinka-Mihályi Adriennel járjuk az iskolákat és próbáljuk mindazt átadni, amit ez a csodálatos sportág jelent. Délutánonként most már tizennyolc gyerekkel foglalkozom és megmondom őszintén, nagyon tölt lelkileg az, hogy adhatok nekik, nagyszerű érzés, amikor látom, tudok segíteni, elérik, megvalósítják a napi kis céljaikat, összeáll egy-egy mozdulatsor. Az Akadémia a második otthonom lett, élvezem a mindennapokat Sukorón és büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek mindannak, ami megvalósul itt a Velencei-tavon.

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Korábban Ázsiában és Új-Zélandon edzősködött a magyar kajak-kenusport történetének egyik nagyszerű sprinterkajakosa, Gyertyános Gergely, aki nyáron csatlakozott a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia szakmai stábjához. „Gyertya” a serdülő, ifjúsági és U23-as fiú kajakosok felkészítéséért felel egyesületünkben.

Ha a férfi 200 egyes történetét nézzük, akkor bizony van mire büszkének lennie. A kilencvenes évek legendás sprintere, Fehérvári Vince mellett ugyanis ön az egyetlen olyan kajakos, aki világbajnoki érmet tudott szerezni ebben a számban, 2007-ben Duisburgban lett bronzérmes.

Igen, mi ketten állhattunk dobogón, és persze most Tokióban Tótka Sándor, aki megnyerte ezt a számot az olimpián. Valóban büszke vagyok erre az eredményre, sőt, az egész sportolói pályafutásommal elégedett lehetek, hiszen az egyes bronzérme mellett négyesben arany- és ezüstérmet is nyertem világbajnokságon, több Európa-bajnokságon és világkupán sikerült eredményesen szerepelni, egyáltalán nincs hiányérzetem.

Mikor tudatosult önben, hogy edzőként szeretné folytatni pályafutását?

Már versenyzőként készültem rá, mert mindig is úgy éreztem, szeretném visszaadni mindazt, amit a sportágamtól kaptam. 2006-ban kezdtem el ezzel tudatosabban foglalkozni, igaz, az aktív pályafutásomat csak 2012-ben hagytam abba. De valójában onnantól datálódik az edzői pályám, noha akkor még nem Magyarországon, hanem külföldön próbáltam szerencsét.

Többször is megfordult Ázsiában.

Így van, belevágtam egy nagy kalandba, s először Mianmarban kezdtem el edzősködni, ahol sikerült jó munkát végeznem, hiszen régiós szinten remek eredményeket értem el a csapatommal. Ráadásul rengeteg gyönyörű helyre eljutottam, nagyon inspiráló volt ez az időszak. Később Új-Zélandon folytattam a munkát a feleségemmel, ahol egy helyi klubnál, valamint az ifjúsági válogatott mellett dolgoztam, korábbi tanítványom, Alicia Hoskin most benne ült a Tokióban negyedik helyen záró új-zélandi csapathajóban. Aztán újabb fordulat következett az életemben, egy rövidebb időszakra hazatértem, és a BKV-nál helyezkedtem el, mint szakosztályvezető és edző. Ezt követően pedig ismét Ázsia felé vettem az irányt, a kínai ifjúsági és U23-as válogatott vezetőedzője lettem, csak a koronavírus-járvány közbeszólt, szerződést kellett bontani én pedig hazaköltöztem, és itthon szerettem volna megtalálni a helyem.

Hogy kötött ki az Akadémián?

A vezetőséggel többször is beszélgettem a lehetőségekről, és úgy éreztem, nagyon egy irányban gondolkodunk az utánpótlásképzést illetően. Engem mindig is motiváltak az új dolgok, a fejlődés, a fejlesztés lehetősége, és az Akadémia céljai egybecsengnek azzal, amit én is képviselni szeretnék az utánpótlásképzés terén. A sukorói fejlesztéseknek köszönhetően világszínvonalú sportkomplexum épül, az eszközfeltételek biztosítottak, a felkészítés különböző területein a megfelelő szakemberekkel tudunk együttműködni, és mi magunk is folyamatos képzéseken veszünk részt, így jóval tudatosabban tudunk koncentrálni az adott korosztályokra, biztosítva ezzel a hosszú távú sikerességet. Örülök, hogy csatlakozhattam ehhez a szakmai munkához.

Ha akadémiai edzőként elképzel magának egy jövőképet, mi jelentheti a sikeresség első mérföldkövét?

Ezt elég nehéz konkretizálni, hiszen a megalakulás fázisában vagyunk, most fektetjük le az alapokat. Szeretném, ha az edzésmódszertan szempontjából olyan rendszert hoznánk létre, amely folyamatos fejlődést generál a sportágban. A sukorói akadémiai rendszer egyedülálló Európában ebben a sportágban, nagyon izgalmas időszak ez a számunkra és én élvezem minden pillanatát.

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Szolnokon kezdte edzői pályafutását Sinka Kornél, aki az U12-es kajakos csoportot irányítja a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémiában, emellett a kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanáraként ő felel a kajak-kenus osztályok programjáért is.

Ahogy saját maga fogalmazott, versenyzői múltja átlagosnak mondható, utánpótlás edzőnk, Sinka Kornél még az ifjúsági korosztályban párosban és négyesben szerzett dobogós helyezéseket az országos bajnokságokon. Már gyerekfejjel érdeklődött az edzősködés iránt, így nem volt kérdéses, hogy pár évvel később ezen a pályán köt ki.

„Pontosan emlékszem az első gondolataimra ezzel kapcsolatosan. Kíváncsi voltam, hogy én mit tudnék kihozni a gyerekekből, figyelni kezdtem a körülöttem lévő edzők munkáját, hogyan dolgoznak velünk és ha lehetőségem lenne rá, én mit csinálnék másként. Először az emberi oldalát néztem, amikor pedig már a főiskolán tanultam, kezdtem kiokoskodni a technikai részét és az edzéselméletet is” – mondta Sinka Kornél, aki olyan jó programot rakott össze, hogy hamarosan ifjúsági világ- és Európa-bajnokok kerültek ki a keze közül. Ő volt az edzője többek között az UTE-s lányokkal kiváló csapathajós eredményeket elérő Katrinecz Ritának is, de versenyzői összességében hat érmet szereztek az utánpótlás világ- és Európa-bajnokságokon.

Hogy miért döntött az Akadémia szellemisége és az itt zajló munka mellett?

„Szolnokon már régóta kerestem a helyem, s elérkezett az idő a váltásra. Betlenfalvi István szakmai igazgató jól ismerte a munkámat, hiszen korábban dolgoztunk együtt közös csapathajókon, így nagyon örültem annak, hogy én is csatlakozhattam az Akadémia edzői stábjához” – folytatta az edző, aki amellett, hogy az Akadémia U12-es kajakosainak munkájáért felel, testnevelő tanárként programfelelőse a kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnáziummal kötött együttműködésnek, ő irányítja a kajak-kenus osztályok felkészítését.

„Az Akadémián minden biztosított ahhoz, hogy az ember a szakmával foglalkozzon, jól működő, egymásra épülő rendszert dolgoznak ki a vezetőink, a koruknak megfelelően jól képzett versenyzők kerülhetnek feladásra a következő korosztályokba. Számomra úgymond dupla a cél és dupla a felelősség, hiszen a kajak-kenus sportosztályokban elsőtől ötödikig bezárólag én végzem el a sportági érzékenyítést, az általános tanmenet mellett olyan edzéseket is beiktatok a programba, amelyek a kajakozáshoz és a kenuzáshoz szükséges izomcsoportokat fejlesztik, elősegítik a megfelelő mozgáskoordinációt. Így ha valaki kilenc-tíz-tizenegy évesen csatlakozik a csoportjaink munkájához, már a szükséges alapokkal rendelkezik majd – tette hozzá Sinka Kornél, aki nagy célokat szeretne megvalósítani az Akadémián.

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

A kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium évnyitóján jártunk szerda reggel, nem véletlenül, hiszen idén elindul a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia első kajak-kenu sportosztálya.

Az iskola és Akadémiánk nyáron megkötött együttműködési szerződésének köszönhetően minél több gyerek kapcsolódhat be az egyesület életébe – többek között erről is beszélt az első tanítási napon Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Akadémiánk kuratóriumának tagja Valkai Lénárd, az iskola igazgatójának, valamint Betlenfalvi István, a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia szakmai igazgatójának jelenlétében.

„Fontos együttműködés kezdődött el az iskola és az Akadémia között, és ennek a közös munkának nem elsősorban az a célja, hogy mindenkiből élsportoló legyen. Sokkal inkább arra törekszünk az iskolával és a szülőkkel karöltve, hogy a mindennapokban minél többen sportoljanak, célunk és feladatunk, hogy biztosítsuk a mozgás lehetőségét, az egészség megőrzését a fiatalok számára. Itt a Velencei-tó partján különösen adja magát, hogy a sportok közül a vízisportok még nagyobb szeletet vegyenek ki a tanulók mindennapjaiból, ehhez teremtődik meg a feltétel a sukorói kajak-kenu pálya mellett, ahol olyan létesítményegyüttes jön létre, amely nem csak a régió és egész Magyarország minőségi sportját szolgálja, de ahhoz is hozzájárul, hogy a környező iskolák növendékei és tanárai minél több programban részt tudjanak venni – mondta Schmidt Gábor, aki hangsúlyozta a 2021-es nyár bővelkedett sporteseményekben, magyar sikerekben. Különösen büszke arra, hogy a magyar olimpiai csapat a 15. helyen zárt a nemzetek versenyében, és volt egy sportág, amelyben Magyarország lett a világelső – ez pedig a kajak-kenu!

„A magyar sportolók, az olimpiai érmesek nagykövetek is, az ő eredményeik ösztönöznek benneteket arra, hogy hogy ti is próbáljátok ki a sportágaikat, próbáljátok ki magatokat, hiszen a sport hosszú távon hozzátesz ahhoz, hogy teljes, egészséges életet éljetek és megtanuljatok küzdeni” – tette hozzá a sportvezető.

Akadémiánk az első évfolyamon indítja el kajak-kenu sportosztályát, de minden diák számára szeretne segítséget nyújtani abban, hogy kipróbálhassa magát a Velencei tavon – legyen szó a kajakozásról, a kenuzásról vagy a SUP sportról. Értő kezek, lelkes edzők várják majd a fiatalokat!

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Tíz évesen kezdett kenuzni a VVSI-ben, Hubik András adott először lapátot a kezébe. Aztán jöttek a felnőtt évek az olimpiai bajnok Vaskuti István irányításával, aki szakmailag és emberileg is megalapozta nem csak versenyzői, edzői pályafutását is Porteleki Zsoltnak. Kenus edzőnk nem elsősorban érmekben méri a sikert, munkája jó visszajelzése az elégedett, motivált csapat. Ismerjétek meg őt!

Szerencsésnek mondható, hiszen kenus pályáját két legendás kenusedző, Hubik András és Vaskuti István kísérte. Edzőként tud kamatoztatni a versenyzői évekből?

Abszolút tudok. Tíz évesen kezdtem kenuzni a VVSI-ben, Hubik András volt a nevelőedzőm, aki az alapok mellett a sportág minden szépségét megmutatta nekünk. Szinte a víz lett az első otthonom, megtartó és ösztönző közösségbe kerültem, ami most az én edzői munkám során is elsődleges szempont. Már az elején szerettem volna kitűnni a csapatból, két évvel azután, hogy elkezdtem a pályám sorozatban két magyar bajnoki címet is nyertünk indián kenuban, majd jöttek a C-s hajók, az egyéni és páros versenyek, amelyekben szintén sikerült dobogós helyeket, győzelmeket kiharcolni. Szerencsés vagyok, hogy abban a korban élhettem ezt meg, amikor kenus legendák közlekedtek a vízen Kolóval, Horváth Csabával, Hüttner Csabával, Szuszkó Lászlóval, Csabai Edvinnel vagy Kozmann Gyurival, igaz, ő egy generációval fiatalabb volt nálunk. Amikor az ifi éveimet zártam ipari iskolában kezdtem autószerelést tanulni, de ugyanúgy kenuztam mellette. Tizenhét évesen kerültem fel Budapestre, Vaskuti István hívott a honvédos csapatához, és az itt eltöltött hat év nagyon meghatározó lett az életemben. Szakmailag és emberileg is sokat kaptam Istvántól, olyan alapokat, amelyekből úgy érzem, eredményes edző is tudok lenni. Nem minden tanítványom ismeri a pályám, de büszke vagyok rá, hogy válogatott kerettag voltam, hogy 1992-ben Hamburgban Világkupát tudtam nyerni C-1 500 méteren, hogy evezhettem együtt az 1991-es világbajnok Pálizs Attilával is. Fantasztikus éveket, élményeket adott nekem a kenu, amit talán túl korán fejeztem be, hiszen amikor 1997-ben Vaskuti István abbahagyta az edzősködést én is hátat fordítottam a sportágnak. Hiányzott az a támogatás, az az edzői háttér, ami egy ilyen mélypontnál megtartott volna, továbbvitt volna. Nem volt senki, aki azt mondta volna: hé, ne hagyd abba, ne menj el, mert ez csak egy pillanatnyi helyzet!

Gondolom most edzőként ön másként cselekedne a gyerekkori önmagával szemben.

Biztos, hogy másként. Úgy érzem, az edzői pályámon jól tudom hasznosítani az élményeimet, a tapasztalataimat, tudom, hogy mi zajlik egy sportoló, egy gyerek fejében, hiszen én is megéltem ezt éveken át. A sport összetett, itt nem csak méterekről, másodpercekről, technikáról kell beszélni, hanem érzelmekről, empátiáról, kötődésekről, emberi oldalról, szerencséről is. Azt hiszem, összeállt bennem egy olyan edzői filozófia vagy kép, amelynek köszönhetően sok támogatást tudok adni a gyerekeimnek, és hiteles és eredményes tudok maradni a pályán.

A számok önt igazolják, hiszen közel negyven gyerek van a csoportjában.

Ami sajnos egy embernek már túl sok is, ezért bontjuk a csoportomat és a pályafutását idén befejező kiváló kenus, Lakatos Zsanett veszi át a kicsik irányítását. Ez a szám egyébként egy hosszú építkezési folyamat része. 2000-ben egyszer már edzősködtem két évet, de emberi okok miatt be is fejeztem és inkább a családra, az egzisztenciaépítésre koncentráltam. Aztán 2014-ben Angyal Zoltán és Hubik András visszahívott a VVSI-be, öt-hat fős csoporttal kezdtem a munkát, hat évig együtt dolgoztunk András bácsival, adtam fel neki az ügyesebb gyerekeket és közben elindítottuk a női kenut is az egyesületen belül.

Az idén már a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia berkein belül készítheti a gyerekeket a megmérettetésekre. Az akadémiai lét milyen változásokat hozott?

Személy szerint azt, hogy főállású edző lehetek, vagyis nem kell más területeken is dolgoznom a megélhetésért, csakis a gyerekekre, a csapatra, a mi igényeinkre kell koncentrálnom, ez óriási könnyebbség. Az Akadémia stábjának köszönhetően sok operatív dolgok is lekerült az edzők válláról, így tényleg csak arra kell koncentráljunk, hogy minőségi munkát végezzünk el a gyerekekkel, száz százalékig az övék a figyelmünk, ami nagyon fontos mindannyiunk életében. Sokat számít a profi körülmény, a profi szemlélet, hogy az eszközháttér mellett számtalan lehetőség biztosított a gyerekek számára, például gyógytornázhatnak, megtanulhatják a helyes nyújtási módokat, minden olyan puzzle-darab a rendelkezésre áll, ami ahhoz kell, hogy sikeresek lehessenek. Sőt, nekünk edzőknek is folyamatos a képzési lehetőség, törekszünk is arra, hogy mi is fejlődjünk, és minél jobb edzéseket tudjunk biztosítani a versenyzőknek. A mi motiváltságunknak is van hatása, egy elégedett, kiegyensúlyozott, lelkes edző, aki azt érzi, hogy minden biztosított ahhoz, hogy jót teremtsen, a csapatát is még jobban tudja húzni, lelkesíteni. Pontosan ilyen körülményekre vágytam az elmúlt öt-hat év során.

Az első közös szezon vége felé jár a csapat. Az eredményességből mit tudott leszűrni?

Az átadás-átvétel és egyéb tényezők miatt kicsit későn kerültünk vízre, így később is tudtunk formába lendülni, de a vidékbajnokság óta elindultunk felfelé és ott tart a csapat, ahol lennie kell. Kis Kevin Máté párosban kiharcolta a helyet a racicei Olimpiai Reménységek Versenyére, nyertünk magyar bajnoki címet Véber Áronnal, ezüstöt Kis Kevin Mátéval, bronzot Viktor Lucával. Áron például úgy lett aranyérmes, hogy mindössze fél éve kenuzik, előtte kosárlabdázott, ami mutatja, hogy micsoda lehetőségek vannak még benne. Úgy érzem, szép jövő előtt állnak a versenyzőink.

Most jön a toborzás időszaka, mit mondana a gyerekeknek, a szülőknek, miért válasszák az Akadémiát?

Egyrészt itt olyan lehetőségeket kaphatnak, ami nincs meg minden egyesületben, s a profi körülmények mellett igazán jó közösség is várja a gyerekeket. Én személy szerint mindenkinek megadom a figyelmet, de közben csapatot építek, olyan közösséget, amelyben mindenki megtalálja a helyét. Nem mindenki születik arra, hogy egyesben bajnok legyen, a csapathajókban azonban ugyanúgy megélhetik a siker érzését, ehhez kell nekünk hitet, kedvet, hátteret adnunk és azt az érzést, hogy számíthatnak ránk a gyerekek. Szeretem őket tanítani, látni a fejlődésüket, érezni azt, hogy közösen dolgozunk a célért. És ehhez én hozzáteszem a maximumot, ha kell hajót foltozok, ha kell fuvarozom őket vagy lelket ápolok. Erről szól a csapat!

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia is képviselteti magát a tokiói olimpia kajak-kenu versenyein, hiszen Akadémiai titkárunk, Weixl Mónika versenybíróként lesz jelen az ötkarikás játékokon. Hát persze, hogy nem mehetünk el emellett szó nélkül! Weixl Mónikát alaposan ki is faggattuk ötkarikás feladatairól.

Olimpián szerepelni nyilván ugyanolyan rang és megtiszteltetés a versenybírók között, mint a sportolók számára olimpiai kvalifikációt szerezni. Van izgalom önben?

Persze, hogy van, de most még csak az utazás miatt, mert elég nehéz a járatokat összeegyeztetni Tokióba. Ahol egyébként már korábban is jártam, hiszen ott lehettem a két évvel ezelőtti tesztversenyen is, mert 2019-ben a szegedi világbajnokság után már közzétették azoknak a bíróknak a listáját, akik az olimpiára is utazhatnak, így a tesztversenyen már az a csapat dolgozott, aki az olimpián is fog.

Milyen kritériumoknak kellett megfelelni, mi alapján választják ki az ötkarikás játékokra a versenybírókat?

A Magyar Kajak-Kenu Versenybíró Testületnél az a szokás, hogy egy bíró egy olimpián szerepelhet. A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetségtől azok kapnak meghívást, akik az adott olimpiai ciklus minden világversenyén ott voltak, dolgoztak, így próbálják meg ugyanazt a gárdát együtt tartani arra a négy esztendőre. Ezeken a versenyeken persze nem mindig ugyanazokat a feladatokat látjuk el, én ebben a ciklusban voltam már célbíró, hajóhitelesítő, mérlegelő és ID-kontroller is. Utóbbi esetében ellenőrizzük, hogy tényleg az a versenyző száll-e vízre, aki be van nevezve, ilyenkor nézzük át a felszerelést, megfelelő-e a nemzeti formaruha vagy hogy a csapathajóban az a beülési sorrend, amit előzetesen a nevezési listánál megadtak a csapatvezetők. A tokiói olimpián most példának okáért előindító leszek, ebben a pozícióban dolgoztam a tesztversenyen is.

Ami pontosan mit takar?

A rajtvonal előtti száz méter a rajtterület, ahová a futam előtt három perccel még nem evezhetnek be a versenyzők, hogy a vízfelület hullámmentes maradjon. Ügyelünk arra, hogy mindenki betartsa a szabályokat, aztán, hogy szépen egyvonalban felsorakozzanak a hajók a rajt előtt és persze, hogy amikor a rajtgépbe beállnak a versenyzők, mindenki a megfelelő módon a csizmába illessze be a hajó orrát. Amíg ez a procedúra tart piros zászlót tartunk a magasban, ha mindenki beállt, jöhet a fehér zászló és az indítóbíró startjele.

Milyenek a versenyzők, főként a magyar kajakosok és kenusok a vízen versenybírói szemmel?

Bár ilyenkor elsősorban a saját feladatunkra figyelünk, azért jó látni egy-egy világversenyen a sportolók változásait. Minél jobban közelítünk a döntők felé, annál feszültebbek és koncentráltabbak lesznek. A magyar versenyzők is ilyenek.

Mit várhatunk tőlük Tokióban?

Nem vagyok jós, nem is nagyon szeretek tippelni, mert úgy gondolom, ez akár plusz terhet is jelenthet a versenyzők számára. Edzőként is mindig azt mondtam a gyerekeimnek, hogy önmagukkal szemben fogalmazzák meg az elvárásaikat és ahhoz mérten próbálják meg a maximumot nyújtani. A végén pedig kiderül, hogy ez mire volt elegendő, de ha valaki kihozta magából, ami benne volt, akkor elégedetten nézhet a tükörbe. De úgy gondolom, a magyar kajak-kenu sportág számára óriási lehetőség, hogy egyesben és párosban is lehet két egységet indítani, hiszen a válogatók előtt a versenyzőink mindig elmondják: olyan erős a színvonal itthon, hogy a válogatón gyakran nehezebb helyzetben vannak, mint egy világverseny döntőjében. Amiben bízom, az az, hogy sok érmet szereznek és lesz sok pontszerzés is.

Miért ajánlaná, hogy valaki végezze el a versenybírói képzéseket? Mitől olyan szép ez a szakma?

A hazai csapatunkban vannak olyan bírók, akik sosem kajakoztak vagy kenuztak, de a gyerekeik révén vagy a sportág szeretetéből adódóan a mi közegünkben kötöttek ki. Aki versenybíró szeretne lenni, válasszon minket azért, mert szereti ezt a közösséget, mert télen már alig várja, hogy eljöjjön a tavasz és kezdődjön a szezon. Olyan sportágért dolgozhat, amelynek tagjai megérdemlik a maximális odafigyelést, hogy olyan körülményeket teremtsünk számukra a hazai versenyeken, amelyek szinte teljesen azonosak a külföldi világversenyeken tapasztaltakkal, így a mi sportolóink ebből a szempontból is felkészülten, edukáltan állhatnak rajthoz a nemzetközi színtéren. A mi részünkről is kell az alázatos hozzáállás annak érdekében, hogy a magyar kajak-kenu sport ilyen sikeres lehessen. Én a mai napig úgy érzem, nagy megtiszteltetés, hogy részese lehetek ennek a sportágnak, hogy tehetek a versenyzőkért legyen szó akár tízéves gyerekekről vagy szeniorkorú sportolókról. És persze nekünk, magyar bíróknak fantasztikus élmény, hogy világsztárokat láthatunk testközelben felnőni. Amikor Kozák Danuta tizenegy-tizenkét éves volt, tájékoztató bíróként még Danusaként, Danusiaként olvastam a nevét, éppen, ahogy beírták a műsorba. Ma már pontosan tudja a világ, hogy ő bizony Kozák Danuta, az egykori szőke kislányból a szemünk láttára lett a sportág ötszörös olimpiai bajnoka. És Tokió ugye még hátra van…

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Stratégiai együttműködési megállapodást írt alá kedden a Székesfehérvári Tankerületi Központ és a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia. A szerződés értelmében a két fél együttműködik a sportág népszerűsítésében, iskolai promóciók közös szervezésében, a kajak-kenu sport utánpótlás-nevelésének egymásra épülő rendszerének biztosításában, az oktatási–nevelési program kidolgozásában és hatékony megvalósításában.

A tervek szerint a Kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Általános Iskola és Gimnáziumban az általános iskola első évfolyamától felmenő rendszerben kajak-kenu sportosztály jön létre, az iskola az adott évfolyamok sportosztályaiba integrálja a kajak-kenu sportág iránt érdeklődő, illetve az Akadémia ajánlásával rendelkező tanulókat. Az Akadémia folyamatos kapcsolatot tart fenn a tanintézménnyel, amely előtérbe helyezi a sportolók időbeosztását, sportolási lehetőségeit, ugyanakkor Akadémiánk nyomon követi a tanulók tanulmányi eredményeit, edzőink rendszeres kapcsolatot tartanak fenn az osztályfőnökökkel. A szerződés egyik fontos pontja, hogy a kajak-kenu sportosztályos tanulók testnevelés óráin testnevelő tanári szakképesítéssel és legalább középfokú kajak-kenu edzői végzettséggel rendelkező testnevelő tanárok tartják meg az órákat, így biztosítva a sportágspecifikus képzést.

„Nagyon fontos lépés Akadémiánk életében ez a stratégiai megállapodás, hiszen megvalósulhat a tanórákon belüli képzés, amely új lehetőségeket biztosít az utánpótlás-bázisunk szélesítésére. Akadémiánk alapvető céljai között szerepel, hogy ne csak jó sportolókat, hanem a civil életre is sikeres embereket neveljünk, ennek egyik fontos mérföldköve most ez a szerződés. Edzőink és a Kápolnásnyéki Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium tanárai szoros együttműködésben dolgoznak majd azért, hogy a gyerekek mind a sport, mind a tanulmányok terén magas színvonalat képviselhessenek” – mondta Kovács Katalin, a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia igazgatója.

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Versenyzőként korán, serdülő korában fordított hátat a sportágnak, aztán az édesapja halála utáni időszak döbbentette rá arra, hogy legszebb éveit a víz mellett töltve, a kajak-kenu sportnak köszönhette. Az újrakezdést már edzőként élte meg Major Ildikó, akinek idén eddig két versenyzője, Kövesdi Patrik és Nemes Réka jutott ki korosztályos világversenyre.

Hogyan kezdődött a kapcsolata a kajak-kenu sporttal?

Édesapám vitt le, az ő ötlete volt, hogy sportoljak, kajakozzak. Akkor kezdődött a sporttagozat a helyi iskolában, melynek elemeként a délutánokba bekapcsolódott a vízi sport. Ezért is nagyon fontos számomra a helyi gyermekeket bevonzani sportágunkba, pontosan tudom, hogy gyerekként milyen sokat kaptam. Sajnos viszonylag korán, serdülő koromban abbahagytam a sportot, mert még csak tizennégy éves voltam, amikor apu meghalt és egy rendkívül nehéz időszak következett az életemben. Nem voltunk rosszak, Diósi Líviával párosban értem el sikereket a korosztályos magyar bajnokságokon, de akkor nem tudtam volna folytatni. Aztán később rájöttem, hogy mekkora hibát követtem el, hiszen a legszebb pillanatok a kajakozáshoz fűztek, így edzőként próbáltam meg visszajönni a sportágba. Edzőim Hubikné Tarjáni Éva és Horváth Annamária megtanított a sportág szeretetére, értékeire, nekik is köszönhetem, hogy ma itt vagyok. Horgos Lajos segített, biztatott a pályám elején, ő mutatott be az akkori igazgatónak, így kerültem a VVSI-hez, majd ezt követően a Kovács Katalin Akadémiához.

Mire a legbüszkébb az eddigi edzői pályafutásában?

Két szakaszra bontom ezt az időszakot. Három gyermekem születése előtti időkben olyan kiváló kajakosok fordultak meg a kezeim között, mint az olimpiai ezüstérmes Tóth Dávid vagy Dobos András. Dávid első éves ifiként Európa-bajnoki ezüst-, majd másodéves ifiként világbajnoki aranyérmes lett. Andris pedig Eb-bronzot szerzett a később olimpiai bajnok Dombi Rudival egy hajóban. A szülés után 2012 májusában tértem vissza erre a pályára, az volt a kitétel, hogy toborozzak saját csapatot magamnak. Így fogtam a babakocsit és a kétéves kisfiammal végigjártuk a környező iskolákat. Ebből a csoportból nőtt ki a vasárnap ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmet nyerő Kövesdi Patrik és a hamarosan a moszkvai maratoni Európa-bajnokságon szereplő Nemes Réka is.

Mi okozza az edzői munkában a legnagyobb örömöt?

Számomra ez hivatás. Nagyon szeretek gyerekkel foglalkozni, a célokat közösen, velük együtt elérni. Szeretem a nevelőmunkát, amelyben nem csak az a lényeg, hogy valakiből jó sportoló, hanem értékes, jó ember is váljék. Hiszek a csapatépítésben, hogy egy-egy csoportban minden egyes tagnak fontos szerepe van. Van, aki úszásban húzza a többieket, van, aki a futásban, van, aki jó barát tud lenni, van, aki azért felelős, hogy a csoport jó hangulatban töltse el az edzéseket és egy ilyen kohézió tud eredményt is hozni. Akadt olyan évem, hogy pontosan ezeknek az értékeknek köszönhetően is kilenc válogatott versenyzőm volt. 2020-ban öt versenyzőm jutott ki és érmekkel tért haza az Olimpiai Reménységek Versenyéről. Nagyon büszke vagyok a csapatomra!

A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia által biztosított szakmai háttér mit jelent a munkájában?

Jelenleg minden adott ahhoz, hogy jól tudjunk dolgozni, minden segítséget, támogatást megkapunk annak érdekében, hogy eredményesek lehessünk. Gyógytornász, pszichológus, dietetikus áll a rendelkezésünkre, ezzel áll össze kerekké a mi munkánk. Elindultunk egy úton, és nem vagyunk türelmetlenek, szeretnénk, ha mindenki a saját korosztályában tenné meg az első sikeres lépéseit, és megérezné, hogy van lehetőség a fejlődésre. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy a gyerekeim megragadhassák ezeket a lehetőségeket!

#kknkka

Forrás: Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia

Új sportági koncepciókkal, irányvonalakkal nyitja meg kapuit a sukorói Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia, ahol jelenleg is 130 gyerek felkészítése zajlik. Az Akadémia első lépéseiről és a hosszú távú tervekről Betlenfalvi István szakmai igazgatóval beszélgettünk.

Mikor érkezett a felkérés arra, hogy legyen ön a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia szakmai igazgatója?

Igazából ez egy hosszabb folyamat volt. Tavaly ősszel egy nemzetközi versenyen találkoztam a szövetség vezetőivel, akikkel az utánpótlás helyzetéről, lehetőségeiről beszélgettünk. Akkor elmondtam az elképzeléseimet arról, hogyan lehet a gyermek versenyzőkből komoly élversenyzőket nevelni, milyen alkotói munkára van szükség ahhoz, hogy egy edző sikeresen végig menedzselje a tanítványa pályafutását, végig kísérje fejlődését. Amikor ősszel Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke és a háromszoros olimpiai bajnok kajakos Kovács Katalin megkezdték az Akadémiával kapcsolatos egyeztetéseket, akkor gyakorló edzőként engem is elhívtak, hogy szakmai szemmel tegyek javaslatokat az előkészületek során.

Milyen meglátásai voltak?

Az első körös egyeztetéseknél minden olyan témába bekapcsolódhattam, amely edzői szemet igényelt, ezt követően pedig arra kértek, hogy nyolc-tíz oldalban készítsek el egy szakmai koncepciót arról, hogy az én elképzelésem szerint miként épülhetne fel jól az Akadémia képzési rendszere.

Meglepődött a felkérésen?

Amikor decemberben megszületett a kormányhatározat az indulásról, és megkérdezték, hogy szakmai igazgatóként számíthatnak-e rám a közös munkában, azt éreztem, óriási megtiszteltetés, hogy ilyen kihívás elé állhatok. Én már arra is büszke lettem volna, ha az autópályáról nézve látom Sukorón azokat a fejlesztéseket megvalósulni, amelyeknek valamilyen szinten én is részese lehettem. Nagyon boldog vagyok, hogy szakmailag érdekes, kreatív, előremutató feladatot kaptam az Akadémián, ahol az utánpótlás-képzéssel kapcsolatosan új rendszereket hozhatunk létre.

A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia első fecskéi, a VVSI-től átvett gyerekek, akik már az első edzőtáborozásokon is túljutott. Hogyan sikerült az ő átállásuk?

Százharminc gyerekkel kezdtünk el foglalkozni, akik a téli felkészülésük közepén csöppentek bele a most kialakuló akadémiai rendszerbe – a koronavírus-járvány adta lehetőségekhez, valamint a korábbi egyesületi helyzethez mérten nagyon is jó formában. Most még egy jó darabig a meglévő létesítményeket kell igénybe vennünk az ő felkészítésük során, hiszen ősztől indulhatnak el azok az infrastrukturális fejlesztések, amelyeknek köszönhetően egy világszínvonalú, minden idényt kielégítő utánpótlásbázis létesülhet Sukorón. Az eddig eltelt időszakban többször jártam a gyerekek edzésein, megfigyeltem a munkájukat, legyen szó futásról, konditermi vagy vizes edzésről és megnéztem azokat a pontokat, ahol mindenképpen fejlesztésre, változtatásra lesz szükség, akár külsős szakemberek bevonásával. Összességében olyan új edzőket keresünk a stábunkba, akik képesek részt venni, megvalósítani és kreatívan együttműködni egy hosszú távú komplex sportolói fejlesztői programban. Ez új innovatív és sok tanulást igénylő rendszer lesz. Úgy szeretnénk a legmodernebb technikákat is igénybe véve új oktatási rendszert kidolgozni, hogy közben a magyar kajak-kenu sport hagyományaihoz is hűek maradunk. Nagy fába vágjuk a fejszénket, hiszen sok jól működő modell van ebben az országban, és ezek között kell újítóként felelős szerepet felvállalnunk, sikereket elérnünk.