Ismerd meg a stábot: KOVÁCS BRIGITTA

Többnyire mérési eszközökkel, ritkábban törölközővel a nyakában láthatjuk a versenyeken Kovács Brigittát, aki a Kajak-Kenu Módszertani Központ sporttudományos stábjának tagja, s olykor megragadja a versenyprogramok közötti szünetet, hogy leússza napi edzésadagját. Triatlonos, a sportban mindenevő, de szíve csücske már a kajak-kenu.

Rendszeres részvevője vagy a hazai versenyeknek, részt veszel a Módszertani Központ sporttudományos kutatásaiban. A versenyzők, az edzők ismerik az arcod, a munkád, de Te hogyan mutatnád be magad?

Mindenevő a sportban, aki elkötelezett a sporttudomány világában is. Sportos családból indultam útnak, a nagymamám úszó volt, a nagybátyám kenuzott, anyukám kajakozott, és evidens volt, hogy négy-öt évesen én is az uszodában kezdem a sportpályafutásom. Azonban a folyamatos fülgyulladások miatt váltanom kellett, kézilabdázni kezdtem, aztán egy gerincprobléma itt is megpecsételte a jövőm, nem kaptam játékengedélyt, így el kellett búcsúznom ettől a csapatsporttól. Innentől kezdve hobbi szinten futottam, bringáztam, mindenhova kerékpárral közlekedtem, amikor is a nagybátyám, aki 1990-ben kezdett triatlonozni el kezdte rágni a fülemet, hogy kezdjem el én is ezt a sportágat. Nehezen vettem rá magam, a nagybátyám 2014-ben sajnos meghalt, én pedig 2019-ben éreztem meg azt, hogy helyem van a triatlon világában.

A sporttudományos életbe hogyan kapcsolódtál be?

Mint minden hobbisportoló, aki szeretne fejlődni, aki szeretné megérteni magát, a teljesítményét, a határait. Annak idején én is ész nélkül futottam, s bár a távokat növelni tudtam, nem fejlődtem, minden edzés után ki voltam fulladva. Így elkezdtem foglalkozni a fejlődési lehetőségekkel, s olyannyira elmerültem ebben a világban, hogy Győrben, a Széchenyi Egyetemen kezdtem meg a tanulmányaim a sport és rekreáció szakon. Itt találkoztam dr. Szakály Zsolttal és az ő terheléses edzéselméleti, edzéstudományi előadásaival, ami meghatározó volt számomra, rögtön tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Amikor megkérdezte, hogy mi a célom a diplomámmal, azt válaszoltam, hogy bejutni a Testnevelési Egyetem humánkineziológiai szakára és ezért mindent meg is tettem. Sok időt töltöttem el a győri laborban, segédkeztem mérésekben, majd jött a szakmai gyakorlat lehetősége a Life Like-nál és hip-hop a kajak-kenu sportban találtam magam. 2022 óta dolgozom a Módszertani Központ munkatársaként, közben megkezdtem a tanulmányaimat a Testnevelési Egyetem humánkineziológiai szakán, és lubickolok a kutatási lehetőségekben.

Mit jelent számodra, hogy az egyik legeredményesebb magyar olimpiai sikersportág háttérstábjának a tagja lehetsz?

Álmomban sem gondoltam volna, hogy itt kötök ki, de nagyon jól érzem magam és örülök, hogy részese lehetek a sportág életének. Már én is tudok izgulni egy-egy szétlövésen, kezdem jól megtalálni a hangot a versenyzőkkel és az edzőkkel. Igaz vannak, akik még fenntartásokkal kezelik a munkánk, inkább kötelező programként, mint lehetőségként tekintenek rá, de egyre többen értik meg a jelentőségét és a hasznát a sporttudományos háttérnek. Én a személyiségemmel is igyekszem oldani és még közelebb hozni a versenyzőkhöz a mi szakmánkat, hiszen fontos, hogy megértsék ez nem egy nyűgös orvosi vizsgálat, hanem egy folyamat és támogatás ahhoz, hogy még jobban rálássanak a sportolói pályafutásukra, a bennük zajló folyamatokra.