Készüljünk fel – a tesztre!

Hogy egy edzőnek vagy sportolónak milyen szempontokat kell figyelembe venni a diagnosztikai tesztekre való felkészüléskor, melyek az előkövetelmények – ezúttal ezt gyűjtöttük egy csokorba. 

Szerző: Fülöp Tibor

Fontos hangsúlyozni: attól még senki nem lett jobb, hogy részt vett egy teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton! Akkor pedig főleg nem, ha a diagnosztikai szakemberek által közölt adatok és megfogalmazott javaslatok alapján nem történt semmilyen változtatás az edzésmunkában, vagy más egyéb területen. Ugyanilyen hiba, ha fáradtan, netán sérülten vagy betegen küldjük sportolónkat a tesztre. Ahhoz, hogy egy állapotfelmérés valóban használható, releváns információkat biztosítson, az edzőnek a tervezésnél figyelembe kell vennie néhány szempontot, a sportolónak pedig meg kell felelnie bizonyos előkövetelményeknek. Tekintsük most át ezeket!

• PERIODIZÁCIÓ (MEZOCIKLUS)

A vizsgálat napját úgy célszerű időzíteni, hogy a sportoló jó állapotban, pihenten érkezzen a mérésre. Erre a legalkalmasabb időpontok a mezociklusban a pihenőhét vége, vagy – talán ez még jobb megoldás – az azt követő első terhelt hét első edzésnapja. Semmiképpen sem ajánlott valamelyik terhelt hét közben beiktatni a tesztet, ezért az edzésprogram összeállításánál, az edzésperiodizáció tervezésénél jó előre tisztázni kell a szükséges teljesítménydiagnosztikák időpontját is. (Kivételt jelenthet a vészhelyzetben, pl. váratlan formahanyatlás miatt sürgősen beiktatott vizsgálat, de ez már eleve olyan szituáció, amit jobb elkerülni.)

• PERIODIZÁCIÓ (MIKROCIKLUS)

A vizsgálatot megelőző 2 napban értelemszerűen se verseny, se hosszú vagy intenzív edzés ne legyen. Javasolt standard protokollt alkalmazni, mely szerint a vizsgálattól számított -2. nap teljes pihenőnap, a -1. napon pedig egy könnyű átmozgató edzés legyen a program. Ehhez minden megismételt vizsgálatnál ragaszkodjunk lehetőség szerint, hogy a nagyjából hasonló állapot biztosításával a mérési adatok egymással összehasonlíthatók legyenek. Ugyanígy ne változtassunk a vizsgálat időpontján sem: ha reggel 8-kor volt legutóbb, akkor legközelebb is abban az időpontban legyen; ha 11-kor, akkor 11-kor. Részesítsük előnyben a reggeli vagy délelőtti időpontokat, délután ugyanis (főleg, ha délelőtt dolgoztunk vagy iskolában voltunk) már fáradtabban fogunk érkezni a tesztre.

• EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT

Teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton csak teljesen egészségesen szabad és van értelme részt venni! Egyrészt, mert maximális terhelésről van szó; másrészt pedig azért, mert ha beteg az illető, akkor a vizsgálat azt fogja megállapítani, hogy… beteg! – ezt pedig már eddig is tudtuk, ezzel nem vagyunk előrébb az edzésmunka optimalizálását illetően, ami ugye a teljesítménydiagnosztikai vizsgálat fő célja lenne. Edzőként akkor tekinthetjük egészségesnek a sportolónkat, ha már minimum 3 napja panasz- és tünetmentes, azonban ezt követően sem szabad rögtön maximális terhelésnek alávetni, hanem fokozatosan kell visszatérni az edzésmunkába. Terhelésdiagnosztikai szempontból tehát a vizsgálat előtti minimum 2 hétben már teljesen egészségesnek kell lennie, és rendszeresen edzésmunkát kell végeznie.

• REGENERÁCIÓ

A tesztet megelőző napokban kiemelten ügyelni kell a kielégítő mennyiségű és minőségű alvásra (mai egyébként is a legjobb – és legolcsóbb – regenerációs eljárás), valamint a folyadékbevitelre. Fontos azonban, hogy a rendszeres, következetes, életvitelszerű alkalmazásnak van pozitív hatása, vagyis a mindennapok számítanak igazán, nem pedig a tesztet megelőző 1-2 napban kampányszerűen történő végrehajtás. (A versenyekkel kapcsolatban ugyanez a helyzet!)

• TILTOTT DOLGOK

A vizsgálat előtti 2 napban ne fogyasszunk alkoholt – mivel ez a felkészülés során amúgy is kerülendő a regenerációra gyakorolt negatív hatása folytán, különösebb erőfeszítéssel nem jár ennek a betartása. A vizsgálat napján ne igyunk koffein tartalmú folyadékot, mert az befolyásolhatja a mérési eredményt, elsősorban a szívfrekvencia vonatkozásában. Ha azonban a kávézás a megszokott reggeli szertartásunk, akkor éppen most ne mondjunk le róla, mivel ebben az esetben pont ez lenne az eltérő az edzésnapokhoz képest!

• ÉTKEZÉS

Teljesítménydiagnosztikai vizsgálatra nem kell éhgyomorral jönni, hanem megfelelő tápláltsággal, mintha egy nehéz edzésre vagy versenyre menne a sportoló. 2-3 órával előtte célszerű étkezni, és utána már csak folyadékot fogyasztani. Ezenkívül extra szénhidrátbevitelre nincs szükség, mert ez is módosíthatja a mért értékeket, ezúttal főleg a laktátkoncentráció terén. Ennek megfelelően ne végezzünk szénhidrátfeltöltő kúrát sem, a raktárak viszont legyenek normál edzésidőszaki telítettségi szinten, mert a maximális terheléshez az anaerob zónában szüksége lesz némi szénhidrátra is a szervezetnek.

• FELSZERELÉS

Annak megfelelően válasszunk sportruházatot, hogy milyen sporttevékenységgel történik majd a terhelés (futás, kajak/kenu, kerékpár). Garantáltan melegünk lesz közben!

Legyen nálunk papucs, amelyben a nyugalmi vizsgálatok (pl. testösszetétel-analízis; nyugalmi pulzus és HRV mérés) során közlekedünk, de a sportcipőt se felejtsük otthon…

Egy kulacs jó szolgálatot tesz, így terhelés közben is kortyolhatunk egy kis vizet – kivéve persze, ha spiroergometriás mérésen vagyunk, de ebben az esetben is jól fog majd esni, miután lekerült rólunk a maszk!

Saját pulzusmérő órára vagy jeladó mellkaspántra nem lesz szükségünk, azt a sportlaborban adnak úgyis olyat, amely a saját diagnosztikai rendszerükhöz passzol.

A teszt után pedig lezuhanyozhatunk, ehhez viszont legyen nálunk tisztálkodó felszerelés, törölköző és tusfürdő is.