Komplex teljesítménydiagnosztika

Vajon mit is jelent a teljesítménydiagnosztikában a komplex szó? Hogyan lehet az elvégzett teszteket rendszerben vizsgálni, komplexitásában szemlélni. Erről írt anyagot Fülöp Tibor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség teljesítménydiagnosztikai szakértője. 

A „komplex” szó jelentése a WikiSzótár szerint:

1. Összetett (állapot, anyag, jelenség, tárgy, tény, dolog), amely általában több különnemű tényezőből sokrétű kapcsolódásokkal tevődik össze.
2. Tudományos: Összetett (módszer, eljárás), amely a különféle tudományágak, gyakorlati munkaterületek módszereit és elért eredményeit együttesen alkalmazza.

Mit is jelent mindez a teljesítménydiagnosztikában?

A hagyományos, klasszikus értelmezés szerint (német rövidítése a KLD – komplexe Leistungsdiagnostik) a komplexitás lényegében egy 1-2 napos vizsgálati procedúrát takar, melynek célja, hogy a különböző képességeket ne egyetlen teszttel, hanem specifikus tesztek sorozatával vizsgáljuk meg.

A domináns képesség alapján – mely egy adott tesztnél a vizsgálat fő tárgyát képezi – megkülönböztetünk:

• AEROB JELLEGŰ (melynek célja elsősorban az aerob zóna és az aerob küszöbök meghatározása, vagyis az alapállóképesség felmérése – ilyen a laktátméréses lépcsőteszt);
• ANAEROB JELLEGŰ (ide tartozik a maximális oxigénfelvevő képesség mérésére szolgáló VO₂max-teszt, melyet akkor tudunk elérni, ha az oxigénfelvétel platózik, nem emelkedik tovább, vagyis az anaerob zónában is teljesít a sportoló);
• ANAEROB (mint például a 20-30 másodperces Wingate-teszt, vagy a 15 másodperces VLamax-teszt);
• GYORSASÁGI (ilyen a maximális pedálfordulatot mérő Frekvencia-teszt, szintén a kerékpársportban) teszteket.

Ezekből válogathatjuk össze sportág-, sőt versenyszám-specifikusan azt a tesztcsomagot, amely számunkra a leginformatívabb lesz. A különböző, egymást követő diagnosztikai eljárások eredményéből kapunk KOMPLEX képet a sportoló aktuális állapotáról, teljesítményéről, az egyes képességek fejlettségi szintjéről.

Van azonban egy másik értelmezés is, ami legalább ennyire lényeges.

Amikor valaki laktátméréses lépcsőtesztre érkezik a sportlaborba, meg szoktuk kérdezni, miért jött el hozzánk, miért szánta rá magát erre a teljesítménydiagnosztikai vizsgálatra, mire kíváncsi leginkább? A legtöbb esetben a „pulzuszónáimat szeretném beméretni” választ kapjuk, ami részben érthető is, hiszen ez az egyik feladata a teljesítménydiagnosztikának. De nem ez a lényege! Ez csak egy nagyon fontos, de mondjuk úgy, hogy járulékos nyereség az információk tárházából.

A teljesítménydiagnosztika fontossága abban rejlik, hogy számszerűsítve láttatja az aktuális teljesítőképességünket; rámutat erősségeinkre és gyengeségeinkre, és sportágspecifikus választ ad a legfontosabb kérdésre: milyen területeken kell változtatnunk ahhoz, hogy jobb teljesítményt legyünk képesek nyújtani sportágunkban, versenyszámunkban.

Maga a vizsgálati procedúra öt nagy részből, a NYUGALMI – TERHELÉSI – MEGNYUGVÁSI – KIÉRTÉKELÉSI – TANÁCSADÁSI szakaszokból áll. Aktuális teljesítményünket ugyan a terhelési szakaszban nyújtott produkciónk jellemzi, de ugyanilyen fontosak a terhelés előtti nyugalmi, és a terhelés utáni megnyugvási (restitúciós) értékek is. Az itt elvégzett vizsgálatok különféle élettani paraméterek mentén arra mutatnak rá, hogy ezt az aktuális teljesítményt milyen állapotban érte el a sportoló. Nem mindegy ugyanis, hogy a mutatott teljesítmény fáradtan, kipihenten, csúcsformában vagy éppen túledzett állapotban, esetleg betegen született! Igen, néha ez utóbbi is előfordul annak ellenére, hogy teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton csak teljesen egészségesen szabad és van értelme részt venni. Ilyenkor nagy szolgálatot tesznek a nyugalmi mérések, ahol rögtön kiderülhet a nem kívánatos állapot, így a terhelési szakaszra ilyen esetekben már nem is kerül sor.

A nyugalmi vizsgálatok szintén három területre oszthatók:

1. TESTÖSSZETÉTEL-ANALÍZIS – ez az a terület, amely a kiértékelő beszélgetés során a legtöbb fejlődési lehetőséget hozza felszínre!

A testmagasság mérése után egy, a bioelektromos impedancia-elvén működő mérleggel történik a testtömeg, testvíz, testzsírszázalék, zsigeri zsír, izomtömeg és csontalkotó ásványi anyag feltérképezése. Ezt követi a kaliperes bőrredőmérés, mely a testzsírszázalék még pontosabb becslését teszi lehetővé.

2. HRV-ANALÍZIS – a vizsgálat legkellemesebb része, melynek során 5 percig kell nyugodtan feküdni, csukott szemmel, egy csendes, sötét, kellemes hőmérsékletű helyiségben.

A nyugalmi pulzus mellett a szívfrekvencia-változékonyság mérésére is szolgál. Ez egyfajta kipihentségi mutató, amely a vegetatív idegrendszer serkentő (szimpatikus) és nyugtató (paraszimpatikus) aktivitásának jellemzésével rámutat a terhelhetőségre is.

3. EGYÉB NYUGALMI PARAMÉTEREK – mint például vérnyomás, véroxigén-telítettség (szaturáció), vércukor és laktát.

A terhelés utáni restitúciós/megnyugvási szakaszban 1-3-5 percnél mérjük a megnyugvási pulzust és a laktátszintet, jellemezzük a rövid- és hosszútávú regenerációt, 5 percnél pedig vérnyomás és szaturáció kontroll történik. Ezeket a nyugalmi, illetve a maximális értékekkel összehasonlítva sokféle információhoz jutunk az aktuális állapotot illetően.

Kiértékelés és tanácsadás

Az elvégzett vizsgálat rengeteg adatot szolgáltat, ezek feldolgozása lesz a teszt kiértékelése, melynek során a teljesítménydiagnosztikai szakember rendszerezi a releváns információkat, és levonja a megfelelő következtetéseket. Ide tartozik a küszöbök és zónák meghatározása, a laktátgörbe karakterének elemzése, az aerob és anaerob rendszert jellemző paraméterek, valamint a teljesítmény relatív értékeinek számszerű megjelenítése, és mindezek alapján az ajánlások szöveges megfogalmazása.

A komplex teljesítménydiagnosztika minden szakasza rendkívül fontos, de a leglényegesebb mégis az utolsó, amikor az információk átadásra kerülnek az edzőnek és/vagy a sportolónak. Szerencsésebb, ha az edző személyesen is jelen van, így a tanácsadás sokkal hatékonyabb. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy egyik terhelésdiagnosztikai vizsgáló eljárás sem ér semmit, ha az ott kapott információk alapján nem történik változtatás a továbbiakban akár az életvitel, akár a táplálkozás, a regeneráció, vagy éppen az edzésmunka területén. A teljesítménydiagnosztikai ajánlások be kell épüljenek a következő időszak gyakorlati edzésmunkájába, így válik az edzési folyamat teljessé és ezáltal igazán hatékonnyá.

Záró gondolatként Dr. Rátgéber László, a sikeres kosárlabda szakember szavait idézem, mely szerint „Mi különbözteti meg az edzőt a szurkolótól? A sporttudomány! Ha nem használjuk, mi is szurkolók maradunk.”