Laktátmérés az edzésen

Mindig aktuális és fontos téma sportágunkban a laktátmérés! Fülöp Tibor, az MKKSZ teljesítmény-diagnosztája újabb fejezettel jelentkezett ebben a témában.

Manapság egyre több szó esik a belső terhelésről, mint az emberi szervezetnek az edző által az edzéstervben előírt külső terhelésre (sebesség, tempó, teljesítményleadás) adott válaszreakciójáról. Ez rendkívül fontos mutató, hiszen míg a külső terhelés akár egyforma is lehet – menj X ideig, Y intenzitással -, addig az egyes sportolók szervezete eltérő módon reagál a végrehajtás során, vagyis teljesen különböző stresszt jelent számukra. Mivel ez a stressz lesz az alkalmazkodás és ezáltal a fejlődés kiváltója, fontos ismernünk a belső terhelési mutatókat, melyek közül a kardiovaszkuláris (keringési) és a metabolikus (anyagcsere) terhelést vesszük általában figyelembe. Előbbit a szívfrekvencia, míg utóbbit leginkább a laktátkoncentráció jellemzi. A terhelésszabályozásban ezt pulzuskontrollal és laktátméréssel szokás kontrollálni, az előbbiekből kitűnik, hogy egyik sem helyettesíti a másikat, hiszen két különböző dologról van szó. A pulzusmérő órák használata a ’90-es évek közepe táján kezdett el terjedni hazánkban, a mobil laktátmérő eszközök bár nagyjából ugyanakkor jelentek meg a piacon, áruk és körülményesebb használatuk miatt nem igazán lettek népszerűek. Szakmai berkekben az elmúlt néhány évben kezdték felismerni a jelentőségét, és egyre több edző veszi fel eszköztárába a laktát-alapú intenzitás kontrollt. Mivel a laktátmérés 4.0, vagyis a folyamatos laktátmonitorozást biztosító mérőeszközök piaci megjelenése még várat magára és a prototípusok pontossága sem kielégítő, érdemes néhány pontban körüljárnunk a témát.

Edzéskontroll

Az edzéskörülmények között végzett laktátkontroll akkor helyezi kontextusba a kapott eredményeket, ha kiindulási alapként az adott sportági terhelésnek megfelelő, laborban elvégzett laktátméréses lépcsőteszt adatait vesszük figyelembe. Ez mutatja majd meg, hogy az egyes intenzitási zónákhoz és személyre szabott edzéstartományokhoz milyen laktátkoncentráció tartozik.

Az edzéseken végzett laktátmérés az alábbi területeken lehet a segítségünkre:

• laborteszt eredményének validálása;
• tartós módszerrel végzett alapállóképességi terhelések kontrollja (bizonyos időközönként rámérünk, hogy milyen laktátkoncentrációval dolgozik a sportoló);
• résztávos edzés optimalizálása (a résztávok és a pihenők végén vett minta segít a terhelési és pihenőidő precízebb meghatározásában);
• azonos terhelések összehasonlítása (hogyan változik ugyanannál a terhelésnél a laktát koncentráció);
• pályatesztek elvégzése;
• versenyterhelés metabolikus vizsgálata;
• bemelegítés és levezetés optimalizálása;
• regenerációs képesség mérése (laktát elimináció);
• technikai és taktikai változtatások hatásvizsgálata.

Szempontok laktátmérő beszerzéséhez

• Nem árt, ha tisztában vagyunk vele: a labor laktátmérő pontosabb, mint a kézi készülék és egyetlen minta költsége is elenyésző a tesztcsíkos megoldáshoz képest. Cserébe viszont lényegesen drágább a laborkészülék maga, és terepen nem mindenhol kivitelezhető a használata, így kénytelenek vagyunk a mobil eszközökhöz folyamodni.
• Mivel a piacon többféle eszköz kapható, mielőtt vásárlásra adnánk a fejünket, kérjük ki tapasztalt teljesítménydiagnosztikai szakember tanácsát. Mindenképpen olyan típust válasszunk, amely kapilláris-elven működik, vagyis éppen annyi vért szív be magának a tesztcsík, amennyi a méréshez szükséges, és ezt jól hallható hangjelzéssel tudtunkra is adja. Kerüljük a „cseppentős” modelleket, bár szerencsére ezek már egyre ritkábbak.
• A készülék vásárlásánál figyeljünk arra is, hogy az adott márkának legyen hazai forgalmazója garanciális szervizháttérrel és folyamatos fogyóeszköz utánpótlással.
• Pontatlanságuknak köszönhetően laborban végzett lépcsőtesztek precíz végrehajtására a kézi eszközök nem igazán alkalmasak, pályamérésre viszont jó kompromisszum, mivel néhány másodperc alatt megkapjuk az adott minta eredményét.
• Ha komolyabb tesztelési projektbe kezdünk (pl. kutatás), érdemes egy sportlaborral együttműködve a mérést laborkészülékkel elvégezni, a nagyobb precizitás érdekében.

Tanácsok a mérés végrehajtáshoz

• Mielőtt az első használatra sort kerítenénk, tapasztalt szakember útmutatása alapján tanuljuk meg a mintavétel és az eszközhasználat szabályait, gyakoroljuk be a mozdulatokat.
• A mintavétel nem játék! Bár „csak” hajszáleres (kapilláris) vérből történik a mérés, a fertőzésveszély elkerülése érdekében be kell tartani a higiéniai előírásokat:
  1. a mintavételt végző személy viseljen gumikesztyűt, amelyet szennyeződés esetén cserélni kell;
  2. a szúráshoz steril vérvételi lándzsát használjunk;
  3. egy lándzsát egyetlen személyhez szabad felhasználni;
  4. a vérvételi lándzsát használat után azonnal veszélyes hulladékot gyűjtő műanyag dobozba kell dobni (erre a célra zacskó nem jó, mert a tű kiszúrhatja);
  5. több személy egyidejű mérése esetén a legjobb megoldás az egyszer használatos biztonsági lándzsák alkalmazása, amelyekben szúrás után a tű automatikusan visszahúzódik, lehetetlenné téve a másodszori felhasználást;
  6. a mintavétel helyét a szúrás előtt mindig fertőtlenítsük (pl. Bradoplus) és várjuk meg a szer behatási idejét;
  7. a megjelenő vércseppeket papírvattával töröljük le, a szennyezett törlőket szintén dobjuk az erre a célra rendszeresített hulladékgyűjtőbe.
• Kétféle mintavételi pont közül választhatunk: ujjbegy vagy fülcimpa. A gyakorlat általában utóbbit preferálja, egyrészt mert kevésbé fájdalmas, másrészt nem zavarja a pácienst a további tevékenységben, harmadrészt pedig kevésbé fertőzésveszélyes (a kezünkkel fogjuk a lapátot, beleér a vízbe, stb.).
• Mintavétel előtt fokozzuk a vérbőséget (pl. Nicoflex vagy Finalgon), hogy könnyebb legyen a szükséges vérminta kinyerése.
• Lehetőség szerint kerüljük a fülcimpa erős préselését, mert az így vérbe kerülő szöveti folyadék hígítja a mintát.
• Mindig szárazra törölt bőrfelületről vegyünk vérmintát, mert az izzadság is tartalmaz laktátot, ez pedig szintén befolyásolhatja a mérési eredményt.
• Az első kinyert vércseppet szintén töröljük le, és csak a másodikból történjen a mérés, hogy a friss és tiszta mintát biztosítsuk.
• A laktátmérőt úgy tartsuk a kezünkben, hogy a tesztcsík mintavételi végét csak a vércsepphez tudjuk érinteni, ne érjen a bőrfelülethez (ehhez persze egy „egészséges”, szép, kövér vércsepp is szükségeltetik).
• A használt tesztcsíkokat is dobjuk azonnal a veszélyes hulladékot gyűjtő dobozba vagy zsákba.
• Amint megtörtént a mérés – biztos, ami biztos -, azonnal írjuk fel a kapott laktátértéket egy papírra, még akkor is, ha a laktátmérő egyébként rendelkezik memória funkcióval.

Már csak egyetlen, de szintén lényeges feladatunk maradt hátra, ez pedig nem más, mint a mérési eredmények feldolgozása, a következtetések levonása, szükség szerint az edzésprogram optimalizálása. Önmagában attól, hogy mértünk, semmilyen fejlődést sem fog produkálni a sportolónk.