Laktátméréses lépcsőteszt

A kajak-kenu sportban alkalmazott teljesítménydiagnosztika egyik alappillére a laktátméréses lépcsőteszt. Hogy mi történik egy-egy versenyzővel, amikor megérkezik a sportdiagnosztikai laborba? Fülöp Tibor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség teljesítménydiagnosztikai szakértőjével lépésről-lépésre vesszük át a témát.
Egy kis ismétlés a korábbiakból: a sportdiagnosztika azon eljárások összessége, amelyek a sportoló teljesítményét meghatározó tényezőket (teljesítményfaktorok) valamilyen aspektusból megvizsgálják. Ez történhet nyugalomban – mint például a labordiagnosztika (vér- és vizeletvizsgálat) vagy a képalkotó diagnosztika (röntgen, ultrahang, MR, CT) esetében –, illetve fizikai terhelés közben, ez utóbbi lesz a terhelésdiagnosztika, ismertebb nevén a „terheléses vizsgálatok” csoportja. Ezen belül további négy alcsoportot különböztetünk meg, attól függően, hogy milyen kérdésre keressük a választ:
- egészségi állapot? – ebben az esetben a szakorvosi, sportkardiológiai terheléses vizsgálat, vagyis a „terheléses EKG” jöhet szóba;
- terhelhetőség? – ez egy sportorvosi vizsgáló eljárás, a terhelésélettani vizsgálat feladata, amely együttesen nézi a keringés (terheléses EKG) és a légzőrendszer (spirometria) teljesítőképességét;
- teljesítményoptimalizálási lehetőségek? – elérkeztünk a nem orvosi, hanem sokkal inkább edzői tudást és látásmódot igénylő teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok területére;
- ha pedig a terhelhetőség és a teljesítményoptimalizálás lehetőségeit együttesen szeretnénk felmérni, akkor az előző kettő összevonásával lehetőség van teljesítményélettani vizsgálat elvégzésére.
Teljesítménydiagnosztika
A teljesítménydiagnosztikai vizsgálat célja, hogy feltérképezze a sportoló erősségeit és gyengeségeit; rámutasson azokra a fejlesztendő területekre, amelyeken ha változtat, jobb teljesítményre lesz képes sportágában, illetve versenyszámában.
A terhelés jellege és időtartama megint csak attól függ, hogy milyen képességekre szeretnénk rávilágítani. Ezek alapján az alábbi csoportokba sorolhatjuk a teljesítménydiagnosztikai vizsgálatokat:
- AEROB JELLEGŰ – amely lényegében az alapállóképesség felmérését jelenti;
- ANAEROB JELLEGŰ – ezek olyan tesztek, amelyek során jelentős az aerob komponens, de ahhoz, hogy ennek maximumát meghatározhassuk, jelentősebb anaerob erőkifejtésre is szükség van;
- ANAEROB – amely egyértelműen az anaerob teljesítmény vizsgálatáról szól, ennek megfelelőn rövid időtartamú terheléssel és maximális erőkifejtéssel történik a végrehajtása;
- GYORSASÁGI – ebben az esetben nem az energiaszolgáltatás szerint, hanem a végrehajtás frekvenciája alapján vizsgáljuk a sportolót.
A legismertebb és leggyakrabban alkalmazott aerob jellegű teljesítménydiagnosztikai eljárás az laktátméréses lépcsőteszt. Nevét onnan kapta, hogy egy lépcsőzetesen növekvő terhelés során, minden terhelési lépcső végén a fülcimpából vett kapilláris vérből meghatározzuk a laktát aktuális szintjét. Ennek köszönhetően nyomon követhetjük a laktátkoncentráció növekvő intenzitás hatására bekövetkező változását, ezáltal információt nyerünk a szervezet külső terhelésre adott válaszreakciójáról, a metabolikus belső terhelésről, vagyis az energiaszolgáltató anyagcsere-folyamatokról. Mivel a teszt során végig rögzítésre kerül a szívfrekvencia is, így a kardiovaszkuláris (keringési) belső terhelésről is képet kapunk. Ezen két paraméter együttes ismeretében tudjuk konkretizálni például a pulzuskontrollált terhelésszabályozáshoz nélkülözhetetlen egyéni intenzitási célzónákat is.
A laktátméréses lépcsőteszt végrehajtható laborteszt és pályateszt verzióban is. Előbbi erőssége a körülmények könnyebb standardizálásának lehetősége, amely az adatok összehasonlíthatóságának alapfeltétele, utóbbi viszont a sportolók számára kissé idegen laborkörnyezet helyett a megszokott sportági viszonyok mellett lehetővé teszi a várható versenyteljesítmény precízebb előrejelzését. A laborteszt tehát precízebb vizsgálatot tesz lehetővé és több információt biztosít, a pályateszt másik nagy előnye viszont, hogy időtakarékosabb, például csapatmérések esetén egyszerre több személy felmérésére nyílik lehetőség.
A sportlaborban végzett lépcsőteszt során általában nagyteljesítményű, orvosi minősítésű ergométeren kell maximális erőkifejtésig, gyakorlatilag végkimerülésig hajtania a sportolónak. Ez azért lényeges szempont, mert hasonlónak tűnő, de alapvetően fitnesz-célú otthoni felhasználásra szánt eszközök (például futópadok) pontossága, felgyorsulási képessége, kalibrálhatósága sok kívánnivalót hagy maga után, precíz terhelésdiagnosztikai felhasználásra nem alkalmas. Ahogy a szaknyelv is mondja: nem futópadot, hanem futószalag-ergométert használunk a sportlaborban! Sportágspecifikus ergométer sokféle lehet, amelyen a lépcsőteszt végrehajtható:
- futószalag;
- kerékpár;
- kajak;
- kenu;
- evező;
- sífutó;
- úszó.
Tesztprotokoll
Az eszköz rendelkezésre áll, nagyszerű. Akkor már csak a terhelés mértékének szabályozását kell kitalálni, ezt hívjuk tesztprotokollnak, amelynek három alapvető mutatója van:
- a kezdő terhelés szintje;
- az egyes terhelési szintek időtartama;
- a terhelés növelésének mértéke az időtartam lejárta után.
Mivel a leggyakrabban alkalmazott sportági terhelés a futóteszt, így a tesztprotokollt is ennek kapcsán mutatom be.
KEZDŐ TERHELÉS – általában 6.0 km/órás kezdő sebességről indul a teszt. Ez egy edzetlen sportolónak is könnyen teljesíthető, gyakorlatilag bemelegítő intenzitást jelent. A jól edzettek esetén túlságosan is alacsony, de nagyon ritkán indulunk magasabb sebességről, esetleg csak olyan élsportolóknál, ahol pontosan tudjuk, hogy mi a vállalható kezdő terhelés szint. Ennek az az oka, hogy ez látatlanban nehezen felmérhető, így könnyen előfordulhat, hogy pont a legfontosabb, aerob extenzív, vagyis alapállóképességi zónában nem kapunk elég laktátmintát, így éppen azt a képességet nem tudjuk pontosan felmérni, amely a teszt lényege lenne.
IDŐTARTAM – egy terhelési szintet általában 3 percig tartunk fent, ennyi idő kell ahhoz, hogy az élettani paraméterek alkalmazkodjanak és stabilizálódjanak az aktuális erőkifejtéshez, vagyis bizonyossággal mondhassuk, hogy az adott terheléshez ez a laktát és szívfrekvencia érték tartozik. Ettől eltérő időtartamok is előfordulhatnak, egyrészt a következő paraméter, a terhelésnövelés mértéke, másrészt a vizsgált személy kvalitásai alapján. Utóbbira azt a példát tudom hozni a kerékpársportból, hogy a kevésbé állóképes pályasprintereknél – akiknek a laktáttermelésük jelentősen meghaladja a laktátfeldolgozás képességét –, az állóképességi felmérés során nem 3, hanem csak 1 perces lépcsőket alkalmazunk annak érdekében, hogy ne fáradjanak el túl korán, így megfelelő információkat kapjunk a teszt során.
TERHELÉSNÖVELÉS – a futótesztnél ez leggyakrabban 2.0 km/óra. Mivel a laktátméréses lépcsőteszt lényege, hogy az egyes terhelési lépcsőkhöz tartozó laktátértékekből egy laktátgörbét tudjunk felállítani, ez abban az esetben tud megvalósulni, ha minimum 4 terhelési szakaszt teljesített a sportoló, vagyis ennyi mérési értékkel rendelkezünk. Ezért edzetlenek, vagy olyan (pl. ultrasportoló) személyek esetén, akiknél a maximális sebesség várhatóan alacsony lesz, ezt 1.5 vagy akár 1.0 km/órára redukálhatjuk annak érdekében, hogy minél több mérési pontunk legyen a küszöbök és zónák precízebb meghatározásához. Ahogy korábban már említettem, a terhelésnövelés mértéke és a terhelési idő szorosan összefüggnek egymással. Ha előbbit megváltoztatjuk, utóbbit is korrigálni célszerű, ezt a kerékpáros terhelés példáján mutatom be:
- 10 watt – 2 perc
- 20 watt – 3 perc
- 30 watt – 4 perc
- 40 watt – 4:45 perc
- 50 watt – 5:15 perc
A futóteszt esetén plusz két paraméter szükséges a tesztprotokoll leírásához, mely a teszt jellegéből adódik:
SZALAGMEREDEKSÉG – logikusnak tűnik a 0 %, vagyis egyértelmű, hogy síkon kell fusson a tesztalany. Azonban a szabadban végzett mozgással ellentétben itt a sportoló egyhelyben fut, és nem ő, hanem a szalag halad alatta a meghatározott sebességgel. Ebben az esetben viszont a menetszél okozta ellenállás hiányának kompenzálása végett választjuk a 1.0 % dőlésszöget, ami egy jó kompromisszum a vizsgálat végrehajtása során.
PIHENŐIDŐ – a terhelési fázisok közé alapvetően nem kellene szünetet beiktatni, futóteszt esetén azonban ez elkerülhetetlen. Ennek egyetlen oka, hogy futás közben az aktuális laktátszint meghatározásához szükséges vérminta levétele gyakorlatilag lehetetlen, így kénytelenek vagyunk pihenőt tartani a lépcsők között, amelynek időtartama általában 1 perc szokott lenni.
Az egyes terhelési szintekhez tartozó laktátértékek koordinátarendszerben ábrázolva alkotják a korábban már említett laktátgörbét, melynek karaktere, jellegzetes szakaszai és jellemző pontjai segítenek az energiaszolgáltató rendszerek, anyagcsere-folyamatok elkülönítésében, az állóképesség jellemzésében, valamint az egyéni intenzitási célzónák meghatározásában.