Mérjünk rendszeresen!

Egy mérés nem mérés! – tartja a bölcs módszertani mondás a sportdiagnosztikában, és ez így is van rendjén. Ha elvégzünk egy vizsgálatot, az aktuális állapotot látni fogjuk ugyan, de a változást, a fejlődési tendenciát viszont már nem. Ez pedig fontos lenne úgy a diagnosztikai szakemberek, mint az edzők számára is, akár az egészségi állapotot és a terhelhetőséget, akár a terhelésoptimalizálást és teljesítményfejlesztést tekintve.

Szerző: Fülöp Tibor

Ahogy azt a „Készüljünk fel – a tesztre!” cikkben is bemutattam, a mérések az edzésprogram szerves részét kell, hogy képezzék. Mind a nagyjából egy hónapot felölelő mezociklusokban, mind a heti mikrociklusokban meghatározott helyük és szerepük van a terheléses vizsgálatoknak, így jó előre célszerű őket tervezni.

Az egy éven – pontosabban egy szezonon – belül elvégzett vizsgálatok tekintetében három mennyiségi kategóriát különíthetünk el:

• MINIMÁLIS

Ez az egészségügyi jellegű állapotfelmérések esetén egy alkalmat jelent, a teljesítménydiagnosztikában viszont ez nem elegendő, mert így épp a lényeg, az edzésmunka kontrollja, felülvizsgálata nem tud megvalósulni. Ebben az esetben a két vizsgálat tekinthető a szükséges minimumnak, ami azonban még messze van az ideálistól.

• IDEÁLIS

Amíg a minimális jelenti az egyik végletet, a mérések valójában szükséges száma az ideálisban jelenik meg. Ez az a tervezhető mennyiség, amelyre az élsportban ténylegesen szükség lenne. Ha profizmusra törekszünk, és megfogadjuk Ueli Schweizer svájci laktát-specialista szavait („A feladat nem más, mint mérni, mérni és mérni!”), akkor a teljesítménydiagnosztikában mezociklusonként, vagyis nagyjából havonta lenne szükség labor- és/vagy pályatesztre – természetesen az egyes edzéseken végzett monitorozó méréseken túl. Amennyiben így teszünk, akkor a teljes felkészülési folyamatot kontroll alatt tudjuk tartani.

• OPTIMÁLIS

A minimális és az ideális közötti kompromisszumos, de még jól használható megoldás. Azok számára javasolt ehhez igazodni, akik valamilyen okból nem tudnak az ideális számú diagnosztikai mérések lehetőségével élni. Ez a „nem tudok annyiszor menni” akár elfogadható érv is lehet, a „nem akarok” viszont kevésbé…

Tekintsük át, hogy az egyes terhelésdiagnosztikai csoportoknál hogyan jelenik ez meg!

SPORTKARDIOLÓGIA (TERHELÉSES EKG)

A keringési rendszert sportterhelés közben monitorozó vizsgálatra elsősorban valamilyen ezzel összefüggésbe hozható egészségügyi probléma esetén van szükség. Azonban, mivel a folyamatos edzés- és versenyterhelésnek kitett amatőr és élsportolók motorja a szív, ennek állapota rendszeres ellenőrzést igényel. Különösen igaz ez a hosszú kihagyás utáni újrakezdőkre, illetve a 30 éves kor felett edzésmunkát elkezdőkre. Az évi egy vizsgálat minimálisnak tekinthető, de sokkal optimálisabb a félévente végzett kontroll, az ideális pedig az, ha leegyszerűsítve a dolgot kimondjuk: minden olyan esetben, amikor szükség van rá.

TERHELÉSÉLETTAN (TERHELÉSES EKG + SPIROMETRIA)

A légzésfunkciós vizsgálattal kibővített terheléses EKG, gyakran emlegetett nevén a spiroergometria a keringési és a légzőrendszer együttes monitorozásával a terhelhetőség megítélésében segíti a sportorvost, és rajta keresztül az edzőt. Mivel ez is egészségügyi vizsgálat, gyakorisága a sportkardiológiai vizsgálathoz hasonlóan alakul.

TELJESÍTMÉNYDIAGNOSZTIKA (LAKTÁTMÉRÉSES LÉPCSŐTESZT)

Mivel teljesítménydiagnosztikai vizsgálaton csak teljesen egészségesen szabad és van értelme részt venni, ezért ez nem egy egészségügyi jellegű állapotfelmérés, hanem az edzésmunka személyre szabott optimalizáláshoz ad nélkülözhetetlen információkat. Ahogy az „ideális” fogalmának tisztázásakor már utaltam rá, itt a teljes edzési folyamat ellenőrzéséről van szó, a mielőbbi szükséges beavatkozások lehetőségének megteremtésével. Ezért minimálisnak az évi 2, ideálisnak az 5-6 (vagy akár több), optimálisnak pedig a 3-4 alkalom tekinthető. Jó példa erre a kenu válogatott téli felkészülése során a sífutó-ergométeren végzett laktáttesztek rendszere, melyek a sífutó edzőtáborok között nyújtottak tájékoztatást a sportolók aktuális állapotáról.

TELJESÍTMÉNYÉLETTAN (SPIROERGOMETRIA + LAKTÁTMÉRÉS)

Ez a vizsgálat komplexen szolgáltat információt a terhelhetőségről, valamint a terhelésoptimalizálási lehetőségekről. A felkészülés első diagnosztikájaként alkalmazva ötvözi a terhelésélettani és a teljesítménydiagnosztikai vizsgálatot, melyet a szaknyelven átmeneti periódusként ismert pihenőidőszakot követően, 1-2 hét ráhangoló edzésmunka utána célszerű időzíteni. Éves eloszlásban ez a minimális mennyiség, félévente megismételve pedig optimálisnak tekinthető.

Az alábbi táblázatban összefoglalva láthatjuk mindezt: