RETRO-SOROZAT: A sportolók felkészítésének néhány alapelve

Retro-sorozatunk újabb fejezetében Gannoruwa Levente az 1972-ben megjelent „A sportolók felkészítésének néhány alapelve” című cikkel kapcsolatosan fogalmazta meg gondolatait.

Szerző: Gannoruwa Levente (UTE)

 

 

Ez az 1972-ben íródott értekezés rávilágít, hogy a kajak-kenus szakági, illetve a hazai szakemberek milyen korán felismerték: hogy a sportolók ideális felkészítése érdekében rendszerezni és tudományos alapokra kell helyezni az ismereteket, amelyekre szert tettek.

Alapelvekről beszél az író, amely elvek mentén olyan tudásbázist hoztak létre kor szakemberei, mely a csúcsra repítette és a mai napig is az elitben tartja országunkat ebben a sportágban.

Ami mindenképpen szembeötlő ebben a cikkben, hogy már ekkor felismerték és hasznosították a rendszerelméleti szempontokat amelyekre ideálisan lehet tervszerű felkészítéseket készíteni. Az éves edzésterv, illetve az egyes ciklusokhoz előre felállított cél és követelményrendszer és az egy adott edzés elemzése is megtörténik, ami mindenképpen az alapját képezi az edzéstervezés elméleti háttér anyagának. Ugyancsak észrevehető, hogy már ekkor figyelmet fordítottak a terjedelem és az intenzitás, valamint az ezeknek megfelelő pihenő idő helyes megválasztásának fontosságára, ami szintén az edzéselmélet egyik kulcsfontosságú eleme.

Természetesen vannak pontok a műben, amelyek a sporttudomány fejlődésével, illetve új irányelvek felfedezésével előtérbe kerülésével a modern szakági elméletben már másképp is megközelíthetőek. Ilyen például a terjedelem, intenzitás változásának arányai vagy a versenyterhelés adagolása, illetve az ideális versenyeztetés.

Az mindenképp elmondható, hogy már annak idején jó alapelvek alapján kezdtek el gondolkodni és hogy nekünk ezek felhasználásával kell irányelveket megfogalmaznunk magunkért, a versenyzőkért és a sportágunk sikere érdekében.

Az 1972-ben megjelent cikk itt olvasható:

A sportolók felkészítésének néhány alapelve