RETRO SOROZAT – Dopping és sport

Kajak-Kenu Módszertani Központunk Kárai Péter, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség alelnöke a Sportélet folyóiratban 1970 augusztusában megjelent cikkel kapcsolatosan írt kommentárt.

Szerző: Kárai Péter

1970-ben járunk, amikor a doppingellenes harc még gyermekcipőben járt. Bár az 1960-as római olimpián történt az első olyan haláleset, amelyet a doppingnak tudunk be (a dán kerékpáros, Knud Enemark Jensen hunyt el versenyzés közben), a tiltott szerek elleni küzdelem lassan indult be. Az 1968-as mexikói olimpián volt először doppingellenőrzés, itt azonban csak a teljesítményfokozók egy szűk körét (a stimulánsokat és a narkotikumokat) ellenőrizték. A gyógyszeres teljesítményfokozás egyik leghatékonyabb szerei, az anabolikus szteroidok csak 1976-tól kerültek tiltás alá, a vérrel kapcsolatos teljesítményfokozási módszerek pedig csak az azt követő évtizedben.

 

A cikk két ajánlást fogalmaz meg a doppingellenes tevékenység kapcsán. Egyrészt szükségesnek tartja a doppingnak minősülő szerek listázását, másrészt az ellenőrzési eljárások és módszerek leírásának fontosságát hangsúlyozza. A cikk írása óta eltelt több mint fél évszázadban jelentős előrehaladás történt nemcsak ezen a két területen, hanem általában a doppingellenes tevékenység egészén.

 

Az előző évezred utolsó három évtizedében a dopping elleni harc alapvetően a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) égisze alatt zajlott. Az 1999-es év hozta el azt a változást, amely gyökeresen megváltoztatta és felgyorsította a doppingellenes küzdelem egészét: Lausanne-ban megalapításra került a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA). Ez a szervezet olyan szabályrendszert dolgozott ki, amelynek a nemzetközi sportvilág szinte teljes egésze – beleértve az olimpiai mozgalmat – alávetette magát. Ennek értelmében a WADA szabályok „erősebbek” az egyes országok által hozott törvényeknél, az eljárásaik során a végső ítélkezési fórumot nem a nemzeti keretek között működő bíróságok jelentik, hanem a Nemzetközi Sport Választott Bíróság (CAS). A Montrealban székelő WADA napjainkra már 42 millió dolláros árbevétellel gazdálkodik és 153 főt alkalmaz.

 

A cikk által szorgalmazott lépések a WADA megalapításával hamar megtörténtek. 2004-ben hatályba lépett az első WADA Kódex, amely a nemzetközi doppingellenes program alapjául szolgáló átfogó és alapvető dokumentum. Célja, hogy egységes keretet adjon a doppingellenes szabályoknak és eljárásoknak. (A WADA Kódexet azóta több alkalommal is módosították, a jelenlegi változat 2021. január 1-jétől hatályos.) A WADA Kódexhez kapcsolódik nyolc standard is, amelyek az eljárások részletszabályait tartalmazzák. 2004-től a tiltott teljesítményfokozó szerek listája, az ún. tiltólista is publikálásra került. Ez a lista a versenyidőszakban, illetve versenyidőszakon kívül tiltott szereket és módszereket, illetve a bizonyos sportágakban tiltott szereket tartalmazza. A tiltólistát minden évben oly módon aktualizálják, hogy az adott év január 1-jétől hatályba lépő változatot az előző év október 1-jéig közzéteszi a WADA. A tiltólistán ma már sokkal több szer van, mint 1970-ben volt. A tiltott szerek körében 10 csoportot (S0-tól S9-ig), a tiltott módszerek tekintetében 3 kategóriát (M1, M2, M3), a bizonyos sportágban tiltott szerek címszó alatt pedig egy osztályt (P1) határoz meg. A tiltott szerek és módszerek egy része (S0–S5 és M1–M3) mind versenyidőszakban, mind pedig versenyen kívül, a másik részük (S6–S9) pedig csak versenyidőszakban tiltottak.

 

Az egyes doppingszerek kimutatására a WADA számos analitikai módszert kidolgozott. A tiltott szerek kimutatása kizárólag a WADA-akkreditált laboratóriumokban történhet, amelyeknek nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelniük. Ezek száma jelenleg 30, és mind az 5 kontinensen található ilyen labor. A tiltott szerek használatának kimutatásában új módszert jelentett a 2009-ben elindított biológiai útlevél program. A sportoló biológiai útlevélének (ABP) a fő alapelve, hogy olyan kiválasztott változó adatokat („dopping biomarkereket”) kövessen nyomon egy adott időtartam alatt, amelyek doppingszerek hatását árulják el, a dopping hagyományos közvetlen, analitikus doppingellenőrzéssel történő feltárása érdekében. Ehhez kapcsolódóan a 2015. évi WADA Kódex bevezette az ún. biológiai útlevél pozitív minták fogalmát. Ez a közvetett módszer azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a sportolói mintában mért bizonyos értékek ismeretében három – WADA által megbízott – szakértő egybehangzóan olyan módon értékeli a mintát, hogy az „valószínűleg dopping” eredménye és az eltérésekre a sportoló nem tud kielégítő magyarázatot adni, akkor ugyanolyan doppingeljárás indul a sportoló ellen, mintha a tiltott szer metabolitját vagy markerét analitikai módszerekkel kimutatták volna a mintájában.

 

Az egyre fejlettebb módszerek és eljárások ellenére továbbra sincs áttörés a csaló sportolók elkapásában. 2021-ben összesen 241 430 mintát analizáltak a WADA akkreditált laborok, és ebből csupán 1560 volt pozitív, ami mindössze 0,65 %-ot tesz ki. Jó lenne azt hinni, hogy a sportolók 1 %-a sem él tiltott szerrel, de ez nyilvánvalóan nem igaz. Ahogy az élet számos területén tapasztaljuk: a rablók mindig a pandúrok előtt járnak…