Sporttudományos szótár: Laktát és laktátmérés

Mi is ez a sokat emlegetett laktát? Tejsavként minden bizonnyal többen ismerik, tulajdonképpen ugyanarról van szó, de a pontosabb meghatározáshoz hívjuk segítségül sporttudományi szótárunkat.

A laktát az anaerob glikolítikus energiaszolgáltató folyamatok, vagyis a glükóz oxigénhiányban történő lebontásának melléktermékeként keletkező tejsav hidrogéniont veszített sója, amelynek nagyobb része a váz- és szívizomzat számára további energiaforrásként szolgál, más része a májban ismét glükózzá alakul, a maradékból pedig aminosav keletkezik. Mérése a belső terhelés metabolikus válaszát mutatja meg. Mértékegysége a millimól/liter (jele mmol/l).

Tehát lényegében a tejsav kapilláris vérből mérhető megjelenési formájáról van szó, mely segítségünkre lehet az adott erőkifejtéshez szükséges energiaellátás módjának, vagyis az aerob és anaerob anyagcsere rendszerek arányának megítélésében. Korábban ellenségként, esetleg kicsit elnézőbben szükséges rosszként emlegettük, manapság pedig egyre inkább fontos markerként, valamint újrafelhasználható üzemanyagként tekintünk rá. Az anyagcsere-folyamatok szabályozója, mert például gátolja a lipolízist, vagyis a zsírok energiaszolgáltatóként való hasznosulását. Viszont az agy számára kulcsfontosságú, mivel az idegsejtek fő üzemanyaga. Ugyanez a helyzet a keringéssel, mivel a laktát a szívizom egyik fontos tápláléka is egyben.

Mióta ismerjük és mióta használjuk?

Az első nevezetes dátum a megismerésének történetében 1780, ekkor izolálta a tejsavat aludtejből CARL WILHELM SCHEELE német/svéd vegyész. A modern elnevezést – acide lactique – a francia ANTOINE LAURENT DE LAVOISIER alkotta meg 1789-ben, ezt tekinthetjük a modern terminológia születésnapjának. 1808-ban a svéd kémikus, JÖNS JACOB BERZELIUS már ki tudta mutatni az izmokban termelődő laktátot, míg 1873-ban JOHANNES WISLICENUS német kémikus a vegyület struktúráját is meghatározta.

Diagnosztikai históriája is csaknem évszázados múltra tekint vissza, WARREN HARDING OWLESS ugyanis már 1930-ban megfigyelte, hogy a vér laktátkoncentrációja hirtelen megemelkedik egy bizonyos intenzitású erőkifejtés túllépése után. Ezt „Owless-pontnak” nevezte el, ezzel kezdetét vette az aerob és anaerob küszöbök meghatározásának számos módszert felvonultató kálváriája.

Az első laktátméréses lépcsőteszteket 1956-ban hajtották végre az egykori NDK-ban, ahol a sporttudományi kutatások úttörőek voltak, például az állóképesség fejlesztése, a laktátdiagnosztika és a pulzuskontrollált edzés területén.

A laktátmérés előnyei és hátrányai

Rengeteg érvet fel lehet sorolni pro és kontra a laktátméréssel kapcsolatban, de azt manapság már nehéz lenne vitatni, hogy egy rendkívül fontos diagnosztikai eljárásról van szó. Nézzük meg tételesen a pozitív oldalt:

+ informatív – fontos információkat szolgáltat a diagnosztikai szakemberek és az edzők számára;

+ a metabolikus terhelés mutatója – a terhelésszabályozásban rendkívüli jelentőséggel bír az edzéstervben kiírt és a sportoló által végrehajtott külső terhelésnek az egyén szervezetére gyakorolt hatása, mely a belső terhelés különböző paramétereiben mutatkozik meg (keringési terhelés – szívfrekvencia; metabolikus terhelés – laktát);

+ az energiaszolgáltató anyagcsere-folyamatok mérése – a laktát, mint az anyagcsere-folyamatok viszonylag egyszerűen mérhető markere, információt szolgáltat az aktuális terhelés metabolikus hátteréről;

+ labortesztként standard körülmények között alapteszt – a laktátméréses lépcsőteszt az egyik leginformatívabb teljesítménydiagnosztikai vizsgáló eljárás, mely laborkörülmények között végrehajtva lehetővé teszi az összehasonlíthatóságot, valamint a komplex értelmezést (anyagcsere tartományok, küszöbök, egyéni intenzitási célzónák);

+ pályatesztként életszerű körülmények között a laborteszt eredményének pontosítása – amennyiben a sportoló megszokott környezetében hajtjuk végre a tesztet, az ezzel járó előnyök mellett viszont számolnunk kell a változó környezeti hatások összehasonlíthatóságot befolyásoló szerepével is.

A pozitívumok után vegyük sorra a negatívumokat is:

– invazív, vagyis tűszúrással járó módszer, ennek megfelelően…

– picit fájdalmas;

– kissé bonyolultan kivitelezhető – kell hozzá eszköz és tudás, mert fennáll például a…

–  fertőzésveszély lehetősége;

– költséges – sajnos ezt sem hallgathatjuk el, egy mobil laktátmérő – amely az edzéseken a mérés gyors végrehajtást teszi lehetővé – fogyóeszköz költsége egyetlen mintához (tesztcsík) jelentős tétel;

– nem folyamatos mérés – bár már dolgoznak rajta, jelen pillanatban még nincs olyan megbízható technológia, amely az aktuális laktátszint állandó, pillanatnyi kontrollját teszi lehetővé.

A laktátmérés evolúciója

LAKTÁTMÉRÉS 1.0: valamilyen edzésterhelés közben rámérünk, hogy ez az erőkifejtés milyen belső metabolikus terhelést jelent a sportolónak valójában. Ez a mérés történhet a hosszú, extenzív alapállóképességi edzések során bizonyos időszakonként, vagy pedig a résztávos edzésfeladatok esetében a résztávok előtt (nyugalomban illetve a pihenő végén), valamint az egyes résztávok végén közvetlenül. Ahhoz, hogy a kapott adatokat individuálisan értelmezni tudjuk, szükség van az egyéni intenzitási célzónák laktát-alapú meghatározására, egy laktátméréses lépcsőteszt segítségével.

LAKTÁTMÉRÉS 2.0: ez lesz a laktátméréses lépcsőteszt, amely a legalacsonyabb intenzitástól kezdve (aerob extenzív zóna, regeneráló tartomány) a maximális erőkifejtésig (anaerob laktacid zóna, csúcsterhelési tartomány) nyomon követi a laktátkoncentráció változását.

LAKTÁTMÉRÉS 3.0: az utóbbi években elterjedt az INSCYD újítása, egy speciális tesztelési eljárás, amely a laktáttermelődés és -feldolgozás arányainak vizsgálatával komplex metabolikus profil készítését teszi lehetővé (FATmax, CARBmax, MLSS, VO2max, VLamax).

Egy fontos szempont

Végezetül egy ide kapcsolódó, lényeges gondolat: az egyéni intenzitási célzónák mindig metabolikus egységek! Hiába használunk például pulzuszónákat a terhelésszabályozás kontrolljaként, ezek a zónák valójában nem kardiológiai egységek, hanem a hátterükben az energiaszolgáltató anyagcsere-rendszerek és folyamatok állnak. Ezért is szögezi le egyértelműen a Lipcsei Alkalmazott Edzéstudományi Intézet (IAT Leipzig) 2023-as Élsport Szimpóziumának ajánlása: „Használjon anyagcsere-alapú edzéstartományokat metabolikus küszöbökkel és egyéni paraméterekkel, a pulzusszám vagy oxigénfelvétel százalékos eloszlása helyett.”