A teljesítményfaktorok analízise

Hogyan lehetnék jobb, hogyan tudok jobb teljesítményt nyújtani? Ezt a kérdést gyakran teszik fel a sportolók. Ahhoz azonban, hogy az edző konkrét, személyre szabott választ tudjon erre adni, tisztában kell lennie az aktuális teljesítmény hátterében álló, azt erősítő vagy éppen gátló tényezőkkel.

Szerző: Fülöp Tibor

Fontos, hogy a szakember elsajátítsa a teljesítményfaktor-alapú gondolkodást, ismerje a fő- és alcsoportok, azokon belül pedig fel tudja sorolni az egyes tényezőket. Ennek nagyobb egységeit korábbi írásomban már részleteztem.

Ez lesz majd a fejlesztés kiindulópontja, tulajdonképpen még a teljesítménydiagnosztikát is megelőzi, ugyanis a sportdiagnosztika nem más, mint a teljesítményfaktorok állapotfelmérésére szolgáló vizsgálati eljárások gyűjtőneve.

Fontos tudni azt is, hogy az egyes tényezők nagymértékben hatnak egymásra, erősítik vagy éppen gyengítik hatásukat. Egy jó példa erre a környezeti faktorok esete. Ha kibontjuk ezt a csoportot, akkor legalább négy alcsoportot nyithatunk:

1. IDŐJÁRÁS
2. INFRASTRUKTÚRA
3. EDZŐ/VERSENYPÁLYA
4. SZÁLLÁSHELY

Az IDŐJÁRÁS alcsoportban három jelentős tényezőt találunk:

1. CSAPADÉK
2. SZÉL
3. HŐMÉRSÉKLET

Nézzünk néhány példát az összefüggésekre:

• A csapadék befolyásolja a hőmérsékletet.
• A hőmérséklet befolyásolja a ruházatunkat, mint ahogy önmagában a csapadék is.
• A hőmérséklet befolyásolja a szívfrekvenciát, ezen keresztül az edzésterhelést.
• A hőmérséklet befolyásolja a folyadékpótlást.
• A szél befolyásolja a hőmérsékletet, a ruházatunkat, és az edzésterhelést is.

Összességében azt mondhatjuk, hogy az időjárás bír a legnagyobb befolyással a teljesítményre. Ez egy tőlünk független, objektív tényező – irányítani nem tudjuk, viszont a hatásával számolnunk kell és meg kell tennünk a szükséges lépéseket az ellensúlyozás érdekében.

Hol kezdődik vajon a teljesítményfokozás? Valóban a közepes képességeink jobbá tételénél, vagy esetleg a jó területek kiválóvá fejlesztésénél? A válasz határozottan: nem!

Ha elvégzünk egy FAKTOR-ANALÍZIST, vagyis megvizsgáljuk a teljesítményt meghatározó tényezőket a fő- és alcsoportok részletes kibontásával, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy rengeteg, az egyszerűség kedvéért kb. 100 féle tényező van, amelyek egy adott pillanatban mind-mind hatnak sportolónkra és befolyásolják aktuális állapotát, az adott pillanatban elérhető teljesítményét. Ha ezt a száz tényezőt egyesével kielemezzük sportolónkra és az adott aktuális pillanatra vetítve, majd ábrázoljuk egy olyan koordináta-rendszerben, ahol a kiinduló normál állapot az origó, felette a pozitív tartomány nullától mondjuk 100-ig, alatta pedig a negatív tartomány ugyanilyen terjedelemben, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy rengeteg dolog nem a „NULLA” felett (vagyis a pozitív tartományban), hanem éppenséggel alatta, vagyis mínuszban van. Ez a kulcsa a teljesítmény monitorozásnak! Tisztában kell lennünk azzal, hogy sportágunkban és versenyszámunkban milyen követelmények bírnak jelentős befolyással az eredményességre, és ha ezeket kellő önkritikával értékeljük, máris megtettük az edzéstervezés első pontjának az alaplépését: diagnosztizáltuk a teljesítmény javulásának útjában álló, a fejlődést hátráltató területeket!

Ezzel el is érkeztünk a lényeghez, három alapvető stratégia közül választhatjuk ki az aktuálisan leginkább megfelelő fejlesztési koncepciót:

1. JÓBÓL-KIVÁLÓT

Csináljunk a +45-ből +80-at, a +83-ból +100-at! Kiváló ötlet és logikusnak is tűnik, az egyes tényezők optimalizálásának jó eséllyel teljesítménynövekedés lesz az eredménye. Az edzők szeretnek leginkább ezzel foglalkozni, van azonban néhány probléma.

• Az így elért teljesítmény nem lesz stabil és tartós, hiszen a gátló tényezők továbbra is megmaradnak, és majd a legrosszabb pillanatban, a legfontosabb versenyen fejtik ki romboló hatásukat, mintegy időzített bombaként.
• A hosszútávú teljesítményfelépítés folyamatában eljön egy pont – nagyjából 19 éves kor környékén -, amikor már nem biztos, hogy jelentős energiákat mozgósítva minden hiányossággal foglalkozni kell, sokkal inkább azokat a képességeket kell csúcsra járatni, amelyek a sportoló saját speciális versenyszámában valóban döntő jelentőséggel bírnak (ezt az adott versenyszám követelményprofiljából lehet leképezni).

 

2. BRAKE OFF, vagyis a Fékek Kiengedése

Ha tehát a gátló tényezők veszélyt jelentenek, akkor foglalkozzunk azokkal és szüntessük meg őket! Amennyiben így teszünk, joggal számíthatunk fejlődésre, nem igaz? A helyzet azonban ennél bonyolultabb.

• Mivel a Faktor-analízis mindig egy adott pillanatot, egy megtörtént eseményt értékel, így nem veszi figyelembe az azóta eltelt időben bekövetkezett változásokat. Minden órában, minden percben változnak a körülmények, így újabb és újabb gátló tényezők fognak felbukkanni, így ez a stratégia is csak rövidtávon hoz eredményt – persze adott szituációban (pl. ha kevés az időnk és tűzoltásra van szükség) ezek is jók lehetnek, azonban ha kiszámíthatóbb, tervezhetőbb formajavulásban gondolkodunk (pl. formaidőzítés az adott célversenyre), akkor más stratégiát kell választanunk.

 

3. TOP FORM, vagyis Csúcsforma

Az előbbiek alapján ez tűnik a győztes megoldásnak: dolgozzunk folyamatosan a gátló tényezők megszüntetésén és párhuzamosan fejlesszük a versenyszám-specifikus képességeket/készségeket a maximálisra! Ha így teszünk, felkészülten áll majd rajthoz sportolónk a kiválasztott főversenyen, és a körülmények is vele lesznek, segíteni fogják céljai elérésben.

A faktor-analízis elkészítése alapvetően az edző feladata, de elvégezheti a sportoló is – egyszerűsített verzióban akár +10 és –10 skálával -, így a kettőt összevetve újabb érdekes információkat nyerhetünk.
Gyakori kérdés, hogy mi alapján számszerűsítsük az egyes faktorokat? A válasz meglepő lehet: érzés szerint, ez is tökéletesen működik! A profibb verzióban az egyes faktorokhoz a hozzájuk tartozó sportdiagnosztikai vizsgálat értékét társíthatjuk, ennek ismeretében súlyozhatjuk a pontokat. Bármelyik megoldást is választjuk, sokkal előrébb leszünk, mintha nem foglalkoznánk ezzel a kérdéskörrel.